A kétkomponensű ragasztó a legtöbb ember számára ismeretes a mindennapi életből. Ezzel sokféle dolgot lehet gyorsan és nagyon határozottan összeragasztani. De kétkomponensű ragasztók is léteznek a fogászatban.
Mi a kétkomponensű ragasztó?
Kétkomponensű ragasztók is léteznek a fogászatban. A kétkomponensű ragasztók, más néven kétkomponensű ragasztók vagy 2K ragasztók, az úgynevezett kémiailag kötődő ragasztók (más néven reakciós ragasztók) közé tartoznak. A fogászatban is a kétkomponensű ragasztók elvileg hasonlóak a más területekről ismert ragasztókhoz - legalábbis ami a tiszta ragasztó funkciót illeti. Itt is két komponenst használnak, amelyek mindegyikét külön-külön alkalmazzák az összekötendő különféle részekre. Amikor ezeket a részeket végül összekapcsolják, és a két különböző alkatrész összeáll, villámgyorsan kötődnek - gyakran másodpercek alatt. Ebben az esetben azonban olyan ragasztóval van dolgunk, amelyet kifejezetten a száj terület. A fogászati kétkomponensű ragasztóknak ugyanis meg kell különbözniük az otthoni ragasztóktól.
Formák, típusok és osztályzatok
A szokásos kétkomponensű ragasztókhoz hasonlóan a fogászati ragasztók területén is vannak különféle ragasztók. Ezek nem annyira alapösszetételükben, hanem hatásmódjukban különböznek egymástól. A kétkomponensű ragasztók átfogó területének szakértői például a polimerizációs ragasztókról beszélnek, amikor a polimerizációt (az anyagokat összekapcsoló szintézist) egy katalizátorral történő reakció váltja ki. A poliaddíciós ragasztók viszont olyan vegyületekre utalnak, amelyek két kémiailag különböző, de sztöchiometrikus és reaktív anyagot kevernek össze. Ezek összekapcsolódnak egymással, amikor kapcsolatba kerülnek. A polikondenzációs ragasztók viszont olyan kompozíciókra vonatkoznak, amelyek egymáshoz nyomva reagálnak és kötődnek egymáshoz (például kondenzátumok, például gáz felszabadításával). molekulák). Az eltérő összetétel, valamint az előnyök és hátrányok miatt kétség esetén a fogászatban is fel kell mérni, hogy az egyes esetekben milyen típusú ragasztóanyag és milyen összetételű. Bár a fogászati területen léteznek különféle kétkomponensű ragasztók is, manapság főleg egy típust alkalmaznak, mert gyakran bevált. A fogászatban a cianoakrilát ragasztórendszert általában kétkomponensű ragasztókhoz használják. Ez azt a polimerizációs reakciót is felhasználja, amely akkor következik be, amikor a cianoakrilát alkotóelem reagál az alkalmazott tapadó polimerrel. A fogászati ragasztók különféle viszkozitásúak és kötési időkben is kaphatók. Vagyis vékony, közepes és vastag áramlásúak, és a kiviteltől függően többé-kevésbé gyorsan gyógyulnak.
Felépítés és működési mód
A kétkomponensű ragasztók az úgynevezett kémiailag kötődő ragasztók közé tartoznak, amelyeket reakcióragasztóknak is neveznek. Ezek a ragasztók két komponensből állnak, amelyek érintkezéskor összekapcsolódnak. Az, hogy milyen gyorsan alakulnak ki a kötés, az egyes összetevőktől függ. A legtöbb esetben azonban a kötési folyamat néhány másodpercen belül teljesen befejeződik. A 2K ragasztók általában gyantából állnak, amely kötőanyagként működik. Erre a célra általában epoxigyantákat vagy akrilátgyantákat használnak. Ehhez most katalizátort adnak, amelyet keményítőnek is neveznek. Ezen túlmenően anyagok hozzáadhatók a keményedési folyamat felgyorsításához vagy az eredmény stabilizálásához. Itt ez a ragasztó összetételétől függ. Alapvetően a kétkomponensű fogászati ragasztók nem különbözhetnek jelentősen a többi kétkomponensű ragasztótól. Emiatt a legtöbb ragasztó összetétele szorosan hasonlít a más területeken használt ragasztók összetételeire. Ezenkívül a cianoakrilát ragasztórendszerre nemcsak a fogászat területén van igény. Az itt használt ragasztóknak azonban meg kell felelniük néhány speciális követelménynek. Például minél ártalmatlanabbaknak kell lenniük az emberi test számára. Végül is a fogpótlás, részleges fogpótlást vagy hasonlót, amelyen a ragasztót alkalmazták, képesnek kell lennie arra, hogy visszahelyezzék a száj a lehető leggyorsabban (néha közvetlenül a ragasztás után is), mindenféle aggodalom nélkül. Azonban nem minden ragasztó felel meg ennek a követelménynek. Néhány szennyező anyagot először speciális anyagokkal kell semlegesíteni. A szennyező anyag típusától függően ez néhány percet, de akár több órát is igénybe vehet.
Orvosi és egészségügyi előnyök
Megfelelő kétkomponensű ragasztók alkalmazhatók a fogászatban olyan anyagok ragasztására, mint pl vakolat, kerámia, műanyag vagy fém. Eddig olyan jó, mert más ragasztók is, például a közönséges szuperragasztók, amelyeket a fogászat számára fejlesztettek ki, vagy természetüknél fogva felhasználhatók. A kétkomponensű ragasztó legnagyobb előnye a fogászatban azonban a viszonylag alacsonyabb anyagfelhasználás. Ezt támasztják alá például speciális applikátorok, amelyekkel a ragasztó két alkotóeleme nagyon pontosan felvihető. Mivel a kétkomponensű ragasztó kikeményedési folyamata csak a két komponens összefogásakor kezdődik, az illetékes fogorvos vagy fogtechnikus - a szokásos azonnali ragasztóval ellentétben - megteheti a szükséges gondosságot a ragasztó felvitelénél. Ez lehetővé teszi például annak megakadályozását, hogy a ragasztó olyan helyekre érjen, ahol nem szabad. Ma már nagyon konkrétan megakadályozni lehet a lyukak ragasztását vagy a ragasztó kidudorodását. Abban az esetben fogsorpéldául negatív hatással lenne a beteg viselési élményére. Sőt, egyes kötések erősebb és stabilabb ragasztási eredményt nyújtanak, mint a szokásos azonnali ragasztók, amelyeket a fogászatban is használnak.
