Humerus: funkció, anatómia és betegségek

Mi a felkar?

A felkarcsont a felkarcsont – egy hosszú, egyenes cső alakú csont, amely egy felső (proximális) végre, egy középső részre (humerus szár, corpus humeri) és egy alsó (distalis) végre oszlik.

A felső, proximális végén – a váll felé – egy gömb alakú fej (caput humeri) található, amelyet vastag porcréteg borít. A humerus fej felülete körülbelül négyszer akkora, mint a váll glenoid üregének területe. Ez az aránytalanság és az a tény, hogy a glenoid üreg viszonylag lapos, lehetővé teszi a vállízület nagyon mozgékonyságát: az összes ízület közül ez a legnagyobb kerületű, és lehetővé teszi a kar minden irányba történő mozgását.

Közvetlenül a humerus feje alatt a felkarcsontot egy visszahúzás választja el a nyaktól (collum anatomicum), amely alatt két erős gumó (tuberculum majus és tuberculum minus) található – különböző izmok rögzítési pontja.

A humerus alsó, disztális vége háromszög alakú keresztmetszetű. Az éles oldalsó élek két csücskében (medialis és laterális epicondylus) végződnek, ami jól érezhető a könyökízület belső és külső oldalán. Az alkart hajlító izmok az elülső felületről származnak. Az ulnaris ideg számára kialakított horony fut végig a háton. Ezen a ponton egy ütés vagy ütés áramütésszerű fájdalmat vált ki, amely a kisujjba sugárzik.

Mi a humerus funkciója?

A felkarcsont felső vége alkotja a vállízület közös fejét. A humerus alsó vége a két alkarcsonttal, a sugárcsonttal és az ulnával együtt részt vesz a könyökízület felépítésében.

Különféle izmok, amelyek a felkarcsonthoz kapcsolódnak, felelősek a vállízület különböző mozgásaiért, ilyen például a deltoid izom, amely a vállizomzat része. Vannak más izmok is a felkarban, amelyek felelősek a vállízület és a könyökízület mozgásaiért. Ide tartozik például a kétfejű karizom (bicepsz brachii izom), a karhajlító (brachialis izom) és a háromfejű karizom (triceps brachii izom).

Hol található a humerus?

Milyen problémákat okozhat a humerus?

A felkarcsont feje részt vesz a vállízület felépítésében – ez a legmobilabb, de egyben a legkevésbé biztonságos ízület a testben. Mivel az ízületi kapszula hosszú, széles zsák alakú, lehetővé teszi, hogy a felkarcsont feje akár 1.5 centiméterre is kicsússzon az ízületi üregből, amikor levegő belép. Az ízületi tok az elülső régióban is nagyon vékony. Összességében ez könnyen az ízület elülső részének elmozdulásához (luxatiójához) vezet.

A fájdalmas teniszkönyök (epicondylitis humeri radialis) a felkarcsont alsó végén a könyök külső oldalához tapad, és a csukló meghosszabbításáért felelős ín túlterhelése okozza. Ha viszont a csukló hajlító izmai túlterheltek, akkor a könyök belső része érintett, és golfozó könyöknek (epicondylitis humeri ulnaris) nevezik.

Különösen a csontritkulásban szenvedő idősek könnyen eltörhetik a felkarcsont fejét eséskor (humerus fejtörés, subcapitalis humerus törés). A humerus más helyeken is eltörhet, például a nyél területén.

Impingement szindróma esetén a kapszula lágy részei (például inak) beszorulnak az acromion és a humerus fej közötti ízületi térbe, ami meglehetősen fájdalmas.