Diagnózis | A fültőmirigy gyulladása

Diagnózis

Az akut diagnózisa a fültőmirigy gyulladása általában több lépésre oszlik. Általában az elején részletes orvos-beteg konzultációt (anamnézist) tartanak. A beszélgetés során a lehető legrészletesebben le kell írni a tüneteket és a tünetek közötti okozati összefüggést.

A páciens által észlelt panaszok minősége és pontos lokalizációja egyaránt meghatározó jelzést adhat a mögöttes klinikai képről. Az akut jelenlétének gyanúja a fültőmirigy gyulladása általában a tünetek első előfordulásának idejéről és azok intenzitásának növekedését okozó tényezőkből származnak. Tipikus az akut a fültőmirigy gyulladása is fájdalom rágás közben.

Az orvos-beteg konzultáció után a fizikális vizsgálat általában a test érintett területének (ebben az esetben a szájüreg és az arcát). Akut gyulladás esetén a fültőmirigy, jellemzően kimutatható az arcok megkeményedése, duzzanata, bőrpírja és túlmelegedése. Sok esetben a külső nyomás miatt a gennyes szekréció kiszökik az ürítőcsatornából fültőmirigy.

Ideális esetben ezt a váladékot a laboratóriumban kell összegyűjteni és elemezni. Ily módon az alapul szolgáló kórokozó kimutatható és célzott kezelés indítható. Ezen felül a szájüreg a klinikai vizsgálat során alaposan ellenőrizni kell, és meg kell határozni a fogak állapotát is.

Ezt általában a vér teszt. A lehetséges változások segítségével a vér a gyulladásos faktorok növekedése; különösen a leukociták és a C-reaktív fehérje) a gyulladásos folyamatok jelenléte igazolható. Ebben az összefüggésben azonban meg kell jegyezni, hogy a gyulladásos paraméterek növekedése nem feltétlenül bizonyítja a fültőmirigy gyulladás.

A fehér szín növekedése vér sejtek (leukociták) és a C-reaktív fehérje (CRP) szintén jelezhetik a másutt található gyulladást. A fültőmirigy akut gyulladásának diagnosztizálásakor az ok keresése is fontos szerepet játszik. Ha felmerül a gyanú, hogy a nyálkő felelős lehet a gyulladásos folyamatok előfordulásáért, an ultrahang vizsgálatot (szonográfiát) sürgősen el kell végezni.

E vizsgálati módszer segítségével a kezelőorvos általában képes felismerni a nyálköveket körülbelül másfél milliméter nagyságból. Ezen felül a ultrahang a vizsgálat bizonyos körülmények között a tályogok vagy daganatok felderítésére szolgálhat. Ha a megállapítások nem egyértelműek és / vagy a tünetek kifejezettek, további képalkotó eljárásokra is szükség lehet.

Az akut parotid mirigy-gyulladás diagnosztizálásában a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és a számítógépes tomográfia (CT) fontos szerepet játszik. Ezenkívül sok esetben endoszkópia a fültőmirigy-csatorna és az úgynevezett „finom tű szúrás”Jelzéssel jelzik a mintákat. A szialográfia fontos diagnosztikai eszköz a nyaki kövek által okozott fültőmirigy akut gyulladásában. Ebben a vizsgálati módszerben mind a mirigycsatorna-rendszert, mind magát a mirigyet ábrázolják.

Kontrasztos közeg segítségével, amelyet a betegnek a ér, a mirigycsatorna-rendszeren belüli szűkületek és / vagy elzáródások röntgenfelvétellel ábrázolhatók. A fültőmirigy akut gyulladása esetén a megfelelő kezelési módszer megválasztása különböző tényezőktől függ. Először is az a tény, hogy a gyulladásos folyamatokat a nyálkő fontos szerepet játszik.

Másrészt a legjobb kezelési módszer megválasztása a klinikai kép súlyosságától is függ. Általánosságban elmondható, hogy a fültőmirigy akut gyulladásának jelenlétében az ún.nyál lazítók ”a nyáltermelés serkentésére ajánlott. Különösen az édességek használata, rágógumi és italokat a klinikai rutin bizonyított eddig.

A nyálmirigy és annak kiválasztó csatornái megtisztíthatók a célzott növekedésével nyál termelés és a vékony váladék fokozott szekréciója. Sok esetben a megnövekedett nyálfolyás akár a kis megdőlt nyálkövek kiürítésére is használható a kiválasztó csatornából. Mivel a legtöbb esetben a baktériumok részvétele a fültőmirigy akut gyulladásának kialakulásában közvetlenül vagy legalábbis közvetetten kimutatható, a antibiotikumok az érintett betegek kezelésének fontos része.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a fültőmirigy vírusos akut gyulladása nem reagál az antibiotikum kezelésre, és általában csak tüneti úton kezelhető. Az érintett betegek számára a legfontosabb kezelési lépés a fájdalom fájdalomcsillapító gyógyszerek (fájdalomcsillapítók) szedésével. Különösen a hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek ibuprofen or paracetamol hatékonynak bizonyultak a fültőmirigy akut gyulladásának kezelésében.

Ha egy tályog a gyulladásos folyamat során alakul ki, a legtöbb esetben a tályog üregének műtéti megnyitását kell elvégezni. A fültőmirigy teljes eltávolítása mindig szükséges, ha a gyulladásos folyamatok gyakrabban fordulnak elő, vagy rosszindulatú szöveti változás (tumor) gyanúja merül fel. A növekvő szekrécióval nem kiöblíthető nyálköveket más módon kell eltávolítani.

A kiválasztócsatorna végén elhelyezkedő nyálkövek esetében a kezelést egy csatornarés és a fültőmirigy rendszeres masszázsai végezhetik, függetlenül a kő méretétől. A kívülről nem tapintható és a csatornarendszer mélyén fekvő nyálkövek úgynevezett „testen kívüli” kezeléssel kezelhetők sokk hullám litotripszia ”(röviden ESWL). Ebben a módszerben a nyálkő kívülről hanghullámok mozgatják.

A nagy köveket viszont általában műtéti úton kell eltávolítani. Ha a parotid mirigy szövődmény nélküli gyulladása van, homeopátiás gyógyszerekkel történő kezelés lehetséges. Az orvosnak azonban meg kell győződnie arról, hogy nincs láz, rothadt fog vagy az elzáródás nyál áramlik a mirigyből.

Csak ezután lehet homeopátiás gyógyszerekkel biztonságos kezelést kezdeni. Az Ailanthus glandulosa (Istenek Fája) gömböcsei vagy cseppjei hatékonynak bizonyultak, és a Schuessler-sókkal együtt, mint pl. kálium chloratum, támogathatja a gyógyulást. Nadragulya a gömböcskéknek (halálos éjjeli árnyék) szintén gyógyhatásnak tulajdonítják.

Ezen kívül iszik zsálya a tea stimulálhatja a nyál áramlását, és így „kiöblítheti” a kórokozókat a gyulladt parotid mirigyből. Zsálya gyulladáscsökkentő hatása is van. Alapvetően a homeopátiás kezelésnek optimálisan kell lennie egyensúly az érintett személy ásványi anyag egyensúlyát, és kellőképpen stimulálja a nyál áramlását, hogy a kórokozók kiiktathatók legyenek a mirigyből.