A hüvelykujj-szívás vagy szívás egy veleszületett, emberi reflex, amely csecsemőkorban teljesen normális. Ha azonban az idősebb gyermekeknél a viselkedés nem áll meg önmagában, akkor problematikussá válhat. A hüvelykujj szopást itt ellensúlyozni kell, figyelembe véve az állkapcsot és a szájpadot.
Mi a hüvelykujj szopás?
A hüvelykujj-szívás vagy szívás egy veleszületett, emberi reflex, amely csecsemőkorban teljesen normális. Ha azonban az idősebb gyermekeknél a viselkedés nem áll meg önmagában, akkor problematikussá válhat. A hüvelykujj szopás emberi szokás. Ez magában foglalja az újszülött vagy kisgyermek hüvelykujját a sajátjukba száj hogy szívjon vagy szívjon rajta. A hüvelykujj szívása alapvetően rendkívül természetes folyamat, amellyel minden baba megszületik, és a legtöbb esetben problémamentes. Sok esetben a reflex önmagában eltűnik kétéves kor körül. Feltételezzük, hogy a gyermekek szopogatással és gazdálkodással nyugtatják magukat feszültség ily módon függetlenül. A csecsemők kényelmet, védelmet és biztonságot is találnak az ilyen viselkedésben. Sok esetben a hüvelykujj szopás nem csupán a saját rágásán alapszik ujj. Gyakran a gyerekek megszokott tárgyakat is használnak, például plüss takarókat, kitömött állatokat vagy akár ruházatot.
Okok
A hüvelykujj-szívó reflex okai mélyen a veleszületett emberi viselkedésben gyökereznek. A szívó reflex már akkor is megjelenik a gyermekben, amikor éppen a világra jött. Ennek megfelelően a hüvelykujj szopása az első olyan tevékenység, amelyet a gyermek ösztönösen és segítség nélkül végez. Ennek a reflexnek az eredményeként az újszülött azonnal elkezd szopni, amikor ajkai vagy akár csak a hegye is nyelv idegen tárgyakkal érintkezik, mint például a hüvelykujj. Ez a jelenség, amely a majmoknál is megfigyelhető, különösen fontos annak biztosításához, hogy az első életévben garantált legyen a táplálékfelvétel. Pszichológiailag azonban a hüvelykujj szopás nemcsak a reflex szopása, hanem a kisgyermekek, még a felnőttek számára is az önnyugtatás egyik formája.
Diagnózis és lefolyás
A szakemberek körében kialakult az a szabály, hogy a hüvelykujj szopása teljesen normális és ártalmatlan körülbelül hároméves korig. Ha azonban a viselkedés ezen korhatár után is folytatódik, és akár felnőtteknél is megfigyelhető, akkor nemcsak a rossz szokásról, hanem a magatartásra káros viselkedésről is beszélni kell. Egészség. Ennek ellenére nem minden orvosi szakértő tulajdonít negatív jelentőséget a felnőttkori „szopásnak”. A hüvelykujj szopást megnyugtatónak, hangulatosnak és feszültség-könnyebb még a felnőttek körében is. Mindezek ellenére a hüvelykujj-szopás gyakran kínos tabutéma a felnőttek körében. Az életkor növekedésével az állandó szopási viselkedés általában vezet a fogak hibás beállításához. Különösen a kritikus kisgyermekkorban a növekedés gyorsan halad, a metszőfogak előre tolódnak és görbévé válnak az állandó hüvelykujj-szívás miatt. A későbbi tanfolyam során azonban a legtöbb esetben állkapocs-rendellenességek is előfordulnak, amelyek egy életen át megmaradnak, és csak nehézségekkel és nagy erőfeszítésekkel korrigálhatók.
Kezelés és terápia
Ha a gyermekek maradandó károsodás jeleit mutatják a hüvelykujj szüntelen szívása miatt, akkor a probléma kezelése elkerülhetetlen. A szabály mindig az: minél előbb, annál jobb. Alapvetően a cumi mindig jobb, mint a hüvelykujj, ezért a gyermek helyettesítő tevékenysége kezdetben ésszerű. Az élet harmadik évétől kezdve, tekintettel a fogazat, meg kell kezdeni a hüvelykujj-szopás megállítását kognitív stratégiák segítségével. Gyakran hasznos megtanítani a gyermeket megérteni szokásainak veszélyeit, és dicséret és pozitív megerősítés révén módosítani a viselkedést. Körülbelül ötéves korig szintén lehetőség van a cuminál szopni, bár a fogorvosok általában ennek a lehetőségnek a megszüntetését is javasolják korán. Elvileg azonban a gumi sokkal elviselhetőbb, mint bármely más idegen test. Ha azonban a hüvelykujj szopása később is folytatódik gyermekkor vagy akár felnőttkorban is bekövetkezik, pszichológiai problémák is feltehetők. Ha a szopást zavarónak tartják, akkor itt a pszichológus kezelése megfelelő, aki az önnyugtatás ezen formájának okainak mélypontjára jut.
Megelőzés
Mivel a hüvelykujj szopása és szopása veleszületett reflex, a viselkedés megakadályozására kevés mindent lehet megelőzően végrehajtani. Az utóbbi évek tanulmányai azonban azt mutatták, hogy a hüvelykujj szívás gyakorisága sokkal alacsonyabb az anyatejjel táplált gyermekek körében. Ennek oka feltehetően az anya mellének szívásával töltött nagyon hosszú, intenzív időszak. Ily módon a csecsemők már teljes mértékben kielégítik reflexüket etetéskor, és ezt követően már nincs szükségük a szívásra ujj. Ezért még palackban táplált csecsemőknél is ügyelni kell a hosszú és kiterjedt szopásra.
