Az átfogó klinikai vizsgálat az alapja a további diagnosztikai lépések kiválasztásának:
- Általános fizikai vizsgálat - beleértve a vérnyomást, a pulzust, a testsúlyt, a magasságot; további:
- ENT orvosi vizsgálat - beleértve.
- Fülmikroszkópia [dobhártya általában visszahúzódik, az effúzió átsüt a dobhártyán; friss, vizes folyadékként vöröses színűnek tűnik / ha már létezik, akkor sárgásabbtól barnásabbig (borostyán)]
- Rhinoscopy (a belső tér vizsgálata orr or orrüreg).
- Villás tesztek Weber és Rinne szerint, megkülönböztetés céljából: Középfül és szenzoros halláskárosodás:
- Weber szerint (Weber-kísérlet): Végrehajtás: a vibráló hangvilla lábát a páciens koronájára helyezzük fej. A hangot fázisban továbbítják mindkét belső fülbe csontvezetés útján. Normál hallás: A hangvilla hangja mindkét fülben egyformán hallható (a hang közepén) fej), a hang nincs lateralizálva (lat. latus = oldal). Egyoldalú vagy aszimmetrikus hallászavar: az egyik oldalon a hangvilla tónusa, ezt „lateralizációnak” (lateralizációnak) nevezzük.
- Egyoldalú hangérzékelési rendellenesség: a hangot a jobb hallás (normál) belső fül érzékeli erősebben (a beteg az egészséges fül felé lateralizál).
- Egyoldalú hangvezetési zavar: a hang a beteg fülben hangosabban hallható
[Timpan effúzió: ha egyoldalú vezetési rendellenesség van, akkor a hang az érintett fülben erősebben hallatszik].
- Rinne szerint (Rinne-teszt): A Rinne-teszt kihasználja a fül élettani tulajdonságait: Ha a beteg normális hallóképességgel rendelkezik, akkor a hangot a légvezetés, mint a csontvezetés révén hangosabban hallják a csontok amplifikációs tulajdonságai és dobhártya. Egy bomló hangvilla (hangvilla talpa a csontfolyamaton az aurikula mögött), amelyet már nem hallunk a csontvezetésen keresztül, hosszabb ideig hallható a légvezetés révén (hangvilla az aurikulum előtt). Eljárás: Először egy rezgő hangvillát helyeznek a páciens csontos folyamatára az auricle mögött („mastoid”, lat. Processus mastoideus) a hangvilla lábával. Amint a beteg jelet ad arról, hogy már nem hallja a hangvillát, azt közvetlenül a fülhallgatója előtt tartják.
- Rinne-teszt pozitív: a páciens továbbra is hallja a hangvillát → nincs hangvezetési zavar, de a hangérzet-zavar nem kizárt vele.
- Rinne-teszt negatív: A páciens már nem hallja a villát → vezető halláskárosodás (= rendellenesség a külső vagy középfül terület).
- Ha a beteg hitelesen kijelenti, hogy egyáltalán nem érzékeli a hangvilla hangját, akkor egy kifejezett szenzoros halláskárosodás mindkét fülnek jelen kell lennie.
- Weber szerint (Weber-kísérlet): Végrehajtás: a vibráló hangvilla lábát a páciens koronájára helyezzük fej. A hangot fázisban továbbítják mindkét belső fülbe csontvezetés útján. Normál hallás: A hangvilla hangja mindkét fülben egyformán hallható (a hang közepén) fej), a hang nincs lateralizálva (lat. latus = oldal). Egyoldalú vagy aszimmetrikus hallászavar: az egyik oldalon a hangvilla tónusa, ezt „lateralizációnak” (lateralizációnak) nevezzük.
- Állapotfelmérés
