Bevezetés
A Fluimucil® hatóanyaga az acetil-cisztein. Ennek a hatóanyagnak váladékoldó hatása van, ezért megfázás és hasonló légzőszervi betegségek kezelésére használják.
A Fluimucil hatásának elve
Ha kórokozók (pl vírusok or baktériumok) behatolnak a orr vagy hörgők, az ott lévő nyálkahártya nagyobb mennyiségű folyadék kiválasztásával reagál. Ezeknek a váladékoknak az a célja, hogy a behatoló kórokozókat kiöblítsék és ezáltal eltávolítsák a testből. Ha ezt a nyálkát nem lehet elég gyorsan eltávolítani, akkor az érintett területeken felhalmozódik.
Ez ideális növekedési feltételeket eredményez a baktériumok, amelyek a nyálkahártya-területek további elégtelen levegőztetése miatt könnyen megtelepednek és akadálytalanul szaporodnak. A Fluimucil®, mint a váladék oldószer, cseppfolyósítja a nyálkát, és ezáltal megkönnyíti a szervezet saját felesleges folyadék eltávolítását. Ez úgy működik, hogy az acetil-cisztein megbontja az egyes nyákmolekulák közötti kötéseket, és ezáltal csökkenti a váladék viszkozitását, megkönnyítve ezzel a nyálka áramlását. Ezen mechanizmus révén a Fluimucil® megakadályozza a gyulladást, és hatékonyan enyhítheti a köhögési rohamokat, amikor a köhögés elakadt.
Csomagolási méretek
Az acetil-cisztein 20, 50 vagy 100 kapszula kiszerelésben kapható.
Figyelmeztetések
Ha mukolitikus gyógyszert, például acetil-ciszteint alkalmaznak, elengedhetetlen annak biztosítása, hogy elegendő mennyiségű részeget itassanak a test folyadékának egyensúly nem dobódik ki az egyensúlyból, amikor a cseppfolyósított váladékot kivonják a testből az idegen testek és kórokozók eltávolítása érdekében. Legalább 1.5 - 2 liter folyadék (víz vagy cukrozatlan tea) elegendőnek tekinthető. A cseppfolyósított nyálkát a belélegzés vízgőz, amelyhez további oldószerek adhatók tea vagy illóolajok segítségével.
Ellenjavallatok
A Fluimucil® nem alkalmazható, ha a beteg ismert túlérzékenységgel rendelkezik az egyik összetevővel szemben, vagy egyéves kora előtt gyermek. Még közben is terhesség vagy szoptatás, a Fluimucil® csak akkor szedhető, ha az orvos feltétlenül jelzi, ellenkező esetben nem ajánlott.
