Rövid áttekintés
- Tünetek: Torokfájás, duzzadt nyirokcsomók, fáradtság, láz, lép megnagyobbodás; gyermekeknél gyakran tünetmentes
- Okok és kockázati tényezők: Epstein-Barr vírus (EBV) fertőzés nyálon keresztül csókolózás közben vagy más testnedvekkel (szexuális érintkezés, vér); minden fertőzött személy potenciálisan fertőző életszakaszban
- Diagnosztika: Vérvizsgálat EBV és EBV antitestek kimutatására, toroktampon, lép és nyirokcsomók tapintása, ritkán nyirokcsomó biopszia
- Kezelés: Fájdalom és láz tüneti kezelése, súlyos esetekben kortizon; lehetséges szövődmények kezelése
- A betegség lefolyása és prognózisa: Gyermekeknél általában tünetmentes; egyébként körülbelül három hét után alábbhagy, általában következmények nélkül gyógyul; súlyos szövődmények lehetségesek; gyanítható kapcsolat például a krónikus fáradtság szindrómával
- Megelőzés: Kerülje a megerősített fertőzött személyekkel való érintkezést
Mi az a mononukleózis?
A Pfeiffer-féle mirigyláz (fertőző mononucleosis, mononucleosis infectiosa, monocyte angina) a herpeszvírusok csoportjába tartozó Epstein-Barr vírus (EBV) által okozott fertőző betegség.
Tünetei a mandulagyulladás és a torokgyulladás erősen duzzadt nyirokcsomókkal, láz és fáradtság. Gyermekeknél azonban gyakran nincsenek tünetek. Súlyos esetek is előfordulhatnak, különösen felnőtteknél.
A Pfeiffer-féle mirigyláz nem jelenthető.
Okai és kockázati tényezők
A Pfeiffer-féle mirigyláz fertőző. A betegséget az Epstein-Barr vírus (EBV) váltja ki. A kórokozó a fehérvérsejtekben (limfocitákban) és a torokban a nyálkahártya sejtjeiben szaporodik. A vírus nem él túl sokáig az emberi testen kívül.
Hogyan fertőződhet meg?
A fertőzés a testnedveken keresztül történik. Mivel a vírus főként a nyálban található, különösen könnyen megfertőződhet szoros testi érintkezés és csókolózás során. Az angol nyelvű országokban ezért a Pfeiffer-féle mirigylázat „csókbetegségnek” nevezik.
A fertőzés különösen gyakori módja a kisgyermekek körében, például az óvodában, ahol gyakran adják a szájukba a játékokat és cserélik őket. Különösen a „csókoskodó” népességcsoportok, például a fiatal felnőttek is gyakrabban fertőződnek meg („diákláz”).
Más fertőzési utak is lehetségesek, mint például szexuális érintkezés, vérátömlesztés vagy szervadományozás, de sokkal ritkábbak.
Lappangási időszak
Mennyi ideig fertőző a mononukleózis?
Az újonnan fertőzöttek különösen könnyen továbbadják a vírust. Ebben a fázisban a fertőzött személy különösen sok kórokozót választ ki a nyálában. Ez még jóval a tünetek enyhülése után is így van. Mások megfertőzésének elkerülése érdekében ezért ajánlatos óvatosnak lenni a csókolózás során a kezdeti fertőzést követő néhány hónapban, és kerülni a védekezés nélküli szexuális kapcsolatot.
A mononukleózissal fertőzött személy egy életen át a vírus hordozója marad. Az egészséges immunrendszer kordában tartja a kórokozót, hogy a betegség általában ne törjön ki újra. Ha az immunrendszer gyenge, az EBV reaktiválódása lehetséges, ami tüneteket okoz.
De még tünetek nélkül is előfordulhat, hogy a vírus időről időre egyre nagyobb mértékben kerül a nyálba. Ezért minden vírushordozó fertőző lehet másokra élete végéig, még a tünetek enyhülése után is.
Mononukleózisos fertőzés terhesség alatt
Ha az anya már átesett EBV-fertőzésben, a vírus elleni védekezést is átadja az újszülöttnek. Így a baba élete első hat hónapjában védett a mononukleózis ellen. Ezért a gyermek általában legkorábban ezen időszak után fertőződik meg.
Milyen tünetek és késői hatások jelentkezhetnek?
A Pfeiffer-féle mirigyláz főként mandulagyulladás és pharyngitis formájában nyilvánul meg erősen duzzadt nyirokcsomókkal, (néha magas) lázzal és fáradtsággal. Egyes mononukleózisban szenvedő betegek szemgyulladását is tapasztalják.
Gyermekeknél a fertőzés gyakran tünetmentes, mivel immunrendszerük még nem reagál erősen a kórokozóra. Felnőtteknél az enyhe eseteket gyakran összetévesztik influenzaszerű fertőzéssel. Azonban súlyos szövődményekkel járó lefolyások is lehetségesek.
Fő tünetek
Torokgyulladás: A mononukleózisra jellemző a súlyos torokfájás a garat nyálkahártyájának intenzív kipirosodásával és kifejezett nyelési nehézségekkel. A mandulák és a nyirokcsomók megduzzadnak, és egyes betegeknél magas láz alakul ki. A kellemetlen lehelet is a fertőzés következménye lehet.
Kifejezett fáradtság: A betegek rendkívül kimerültnek és gyengének érzik magukat a betegség akut fázisában. Általában egy-két héten belül felépülnek.
Különösen a sportolóknál a teljesítmény hirtelen csökkenése gyakran az első, néha az egyetlen jele a betegségnek. Egyes esetekben a kifejezett fáradtság több hónapig tart.
Sok szenvedő tünetként írja le a fájó végtagokat is.
Duzzadt lép (splenomegalia): A lép fontos szerepet játszik a szervezet betegségekkel szembeni védelmében, és kiszűri az elhalt vérsejteket a vérből. Különösen veszélyeztetett az Epstein-Barr vírussal való fertőzés során. A betegség lefolyása során ezért jelentősen megduzzadhat, sőt egyes esetekben megrepedhet.
Komplikációk és késői hatások
A mononukleózis legtöbb esete komplikációmentes. Azonban az EBV által okozott súlyos, esetenként életveszélyes szövődmények is lehetségesek. A kifejezett immunhiányos betegeknél a vírusfertőzés (EBV) néha végzetes.
Egészséges immunrendszerű embereknél a mirigyláznak általában nincs hosszú távú következménye.
Erősen duzzadt torok: Veszélyessé válik, ha az immunrendszer olyan erősen reagál a vírusra, hogy a torok nyálkahártyája nagyon megduzzad. Ez lehetetlenné teheti a nyelést, sőt a légzést is akadályozhatja.
Májgyulladás (hepatitisz): Egyes esetekben a vírus a májra is hatással van, és májgyulladást okoz. Ha ez súlyos, a bőr besárgul (sárgaság, icterus) a Pfeiffer-féle mirigyláz okozta károsodott májfunkció miatt.
Bőrkiütés: A betegek körülbelül XNUMX-XNUMX százalékánál foltos, kiemelkedő (négyzet alakú) bőrkiütés, az úgynevezett makulopapuláris exantéma alakul ki.
Bénulás tünetei: Ha a vírus eléri az idegrendszert, ott bizonyos esetekben gyulladást vált ki bénulási tünetekkel, ami a légzést is veszélyeztetheti.
Agygyulladás: Bizonyos esetekben a vírus eljut az agyba, ahol agy- vagy agyhártyagyulladást okoz.
Vizsgálatok és diagnózis
A mononukleózis diagnózisa gyakran nehéz. A fő tünetek, mint a torokfájás, a láz és a nyirokcsomók duzzanata egyszerű influenzaszerű fertőzések és megfázás esetén is előfordulnak. Sok esetben ezért a mononukleózist egyáltalán nem, vagy csak későn ismerik fel.
A mononucleosis célzott vizsgálatára általában csak akkor kerül sor, ha a láz nem csökken, vagy hetek óta fáradtságra panaszkodik, vagy a súlyos torokfertőzés nem múlik.
Fizikális vizsgálat
Torokvizsgálat: A fizikális vizsgálat során az orvos először a torkot és a mandulákat vizsgálja meg. Mononukleózis esetén kivörösödnek és gyakran nagyon megduzzadnak. A plakk a fertőzés típusát is jelzi: Míg a bakteriális streptococcus mandulagyulladásban inkább foltoknak tűnnek, addig a Pfeiffer-féle mirigylázban fehérnek és laposnak tűnnek.
Nyirokcsomók tapintása: Az állkapocs szöge alatti nyak, a hónalj és a lágyéki régió tapintásával az orvos megállapítja, hogy a nyirokcsomók duzzadtak-e, és mely nyirokcsomók vannak.
Léptapintás: Mononukleózis esetén a lép gyakran olyan mértékben megduzzad, hogy az orvos kívülről egyértelműen érzékeli.
Torokváladék: A toroktampon segítségével a laboratóriumban megállapítható, hogy baktériumok okozzák-e a betegséget. Ha azonban a tampon Epstein-Barr vírust tartalmaz, ez nem elegendő a mononukleózis megbízható diagnózisához. A kórokozó nem csak a nyálkahártyán található akut fertőzés során. Akkor is kimutatható, ha a vírus már egy ideje a szervezetben van, és csak újraaktiválódott.
Diagnózis vérvizsgálattal
Antitestek: A mononukleózis megbízható diagnózisához az Epstein-Barr vírus elleni specifikus antitestek kimutathatók a vérben.
Emelkedett májenzimszint: Ha a májat fertőzi a vírus, a vérvizsgálat a májenzimek (transzaminázok) megnövekedett koncentrációját is kimutatja.
Csak ritka esetekben szükséges szövetmintát (biopsziát) venni a nyirokcsomóból.
Kezelés
A Pfeiffer-féle mirigyláz vírusos betegség. Az antibiotikumok ezért nem segítenek, mivel csak a bakteriális fertőzések ellen hatnak.
A kezelés ezért az olyan tünetek enyhítésére összpontosít, mint a fájdalom, a nyelési nehézség és a láz. Erre a célra olyan általános gyógymódokat használnak, mint az ibuprofen vagy a paracetamol.
A mononukleózis kezelésének egyik fontos alapelve a fizikai pihenés. Ez jelentősen csökkentheti a súlyos szövődmények kockázatát. Az orvosok azt tanácsolják, hogy a betegség akut tüneteinek elmúltával egy ideig lazítsunk, ami a sportolás szigorú tilalmát is jelenti.
Ha szövődmények lépnek fel, további kezelésre lehet szükség. Ha a garat nyálkahártyája veszélyesen megduzzad, vagy olyan tünetek jelentkeznek, mint a fáradtság és a láz, akkor a kezelést kortizonnal vagy más, az immunrendszer aktivitását csillapító hatóanyaggal is végezzük.
A megrepedt lépet azonnal meg kell operálni, különben a beteg halálos vérzést okozhat.
Alternatív gyógyászattal „megtisztítani” a vírust?
Az alternatív gyógyászatban nem csak a vírus elleni küzdelem, hanem a „megsemmisítés” koncepciója is jól ismert. Ez azt jelenti, hogy teljesen eltávolítjuk a testből. Állítólag különféle homeopátiás és természetgyógyászati készítmények segítenek ezen.
Tudományos és orvosi bizonyítékokon alapuló szempontból egy ilyen hatást nem lehet bizonyítani, és rendkívül ellentmondásos.
A betegség lefolyása és prognózisa
A Pfeiffer-féle mirigyláz három hétig tart. Általában tartós következmények nélkül gyógyul. Ha azonban szövődmények gyanúja merül fel, vagy a vérértékek drámaian romlanak, a betegeket kórházban kezelik megfigyelés céljából.
Nagyon ritka esetekben a mononukleózis krónikussá válik. Ez azt jelenti, hogy a tünetek hónapokig vagy akár évekig is fennállnak. A mirigyláz azonban csak nagyon ritkán vezet maradandó károsodáshoz olyan szövődmények miatt, mint a májgyulladás és az agyhártyagyulladás.
Feltételezhető, hogy az EBV-fertőzés növeli egyes vérrákok (például B-sejtes limfómák, Burkitt limfóma, Hodgkin-kór) kockázatát.
A krónikus fáradtság szindrómával, amely úgy tűnik, hogy különösen a nőket érinti (lásd fent), valamint a sclerosis multiplextel és a ritka torokdaganatokkal való összefüggésről is szó esik.
Megelőzés
Mivel az Epstein-Barr vírus igen elterjedt a lakosság körében (a „fertőzöttség” 95 százalékos), szinte lehetetlen védekezni ellene. Ideális esetben kerülnie kell az akut fertőzöttekkel való érintkezést. A vakcinázást még kutatják. Ezt ésszerűnek tartják, mert az Epstein-Barr vírus bizonyos késői hatásokkal jár, mint például a krónikus fáradtság szindróma vagy a sclerosis multiplex.
Ha azonban mégis megbetegszik, számos dolgot megtehet, hogy megelőzze a mirigyláz súlyos lefolyását.
Kerülje az alkoholt és a zsíros ételeket
A fertőzés gyakran jelentősen megterheli a májat. Ezért tanácsos szigorúan kerülni az alkoholt a betegség szakaszában, hogy ne terhelje további megterhelést a májra. Egyes esetekben a májértékek hónapokig magasak maradnak, ezért rendszeres vérvizsgálatra van szükség, és a maradandó májkárosodás megelőzése érdekében a tünetek enyhülése után is kerülni kell az alkoholt.
Az Epstein-Barr vírus (EBV) fertőzése után is fontos odafigyelni az étrendjére, ha ezzel összefüggésben májgyulladás fordult elő. Ilyenkor tanácsos kerülni a különösen nehéz és zsíros ételeket, amelyek megterhelik a májat.
Állítsa be a gyógyszert
Legyen óvatos a sporttal!
Akut fázisban vagy súlyos fertőzések esetén jobb a sport teljes mellőzése; a későbbiekben könnyed testmozgás is lehetséges az orvosával egyeztetve.
Ha mononukleózissal a lép jelentősen megduzzad, fennáll annak a veszélye, hogy a nagyon vérben gazdag szerv fizikai megterhelés vagy külső erő hatására megreped. Ez súlyos belső vérzést okozhat, ami életveszélyes lehet. Emiatt a betegség akut szakaszában szigorúan kerülni kell a kontakt- és küzdősportokat.
