Rövid áttekintés
- Kezelés: Pszichoterápia és gyógyszeres kezelés
- Tünetek: Túlzott félelem bizonyos helyzetektől vagy tárgyaktól
- Okok és kockázati tényezők: Tanulási tapasztalatok kölcsönhatása, biológiai és pszichoszociális tényezők
- Diagnózis: Klinikai kérdőívek segítségével
- A betegség lefolyása és prognózisa: A gyermekkori fóbiák idővel elhalványulhatnak. A felnőttkori fóbiák általában krónikusak.
Mik azok a fóbiák?
Elvileg a félelem természetes reakció a veszélyre. Egészséges mértékben a félelem biztosítja a túlélésünket azáltal, hogy visszariad a fenyegetésektől. Az egészséges félelemmel ellentétben a fóbiában a félelem kórosan eltúlzott, és rontja az érintettek életét.
De mi is pontosan a fóbia, és mit jelent az érintettek számára? A fóbiákkal küzdők félnek az olyan helyzetektől vagy tárgyaktól, amelyek objektíven nézve nem jelentenek veszélyt, vagy félelmeik indokolatlanul erősek. A félelmetes helyzeteknek való kitettség szinte elviselhetetlen a szorongó betegek számára. Ha lehetséges, megpróbálják teljesen elkerülni őket.
A fóbiák sok szenvedést okoznak. A félelmet nem csak fenyegető gondolatok kísérik, hanem olyan testi tünetek is, mint a remegés, izzadás vagy szívdobogás. Ha a fóbia súlyos, egyes betegek attól is tartanak, hogy meghalnak a fizikai hatások miatt.
Sok szorongásos beteg kezdetben a tünetek szervi okát gyanítja, és egyik orvostól a másikhoz futnak. Egyesek számára évekbe telhet, amíg az orvos felállítja a helyes diagnózist és megfelelő segítséget kínál.
Milyen fóbiák vannak?
Különböző típusú fóbiák léteznek, amelyek önmagukban vagy kombinációban fordulnak elő. A szakértők a fóbiás rendellenességek következő három formáját különböztetik meg: szociális fóbia, agorafóbia és specifikus fóbiák.
Szociális fóbia
A szociális fóbiában szenvedők nagyon félnek attól, hogy mások előtt szégyelljék magukat, vagy attól, hogy mások elutasítják őket. Ezért kerülik a társadalmi kapcsolatokat és helyzeteket, és visszavonulnak. Erről bővebben a Szociális fóbia című cikkben olvashat.
Tériszony
Specifikus fóbia
Azokkal az emberekkel szemben, akik szociális fóbiában vagy agorafóbiában szenvednek, a specifikus fóbiákkal küzdő emberek nagyon konkrét helyzettől vagy tárgytól tartanak.
Különféle fóbiák vannak. Ennek megfelelően a fóbiák listája hosszú. Elvileg lehetséges, hogy az emberek fóbiát alakítanak ki bármilyen helyzettel vagy tárgykal szemben. A szakértők ötféle specifikus fóbiát különböztetnek meg:
- Állattípus (pl. félelem a kígyóktól)
- Környezeti típus (pl. félelem a magasságtól)
- Vérinjekciós sérülés típusa (pl. ájulás a vér láttán)
- Szituációs típus (pl. a repüléstől való félelem)
- Más típus (pl. hányástól való félelem)
Gyakori fóbia az állatoktól való félelem (zoofóbia), például a kutyáktól (cinofóbia), a macskáktól (ailurophobia), a pókoktól (arachnophobia) vagy a kígyóktól (ofidiofóbia) való félelem.
Egyes tárgyak és helyzetek esetében az érintettek elkerülhetik azokat. Akinek nem kell repülnie munkája miatt, egyszerűen más közlekedési eszközre vált. De nem lehet mindig mindent elkerülni.
Még a fogorvos látogatása is szükséges néha. Ennek elkerülése nagyon megterhelő lehet, és sok esetben a szorongás súlyos hatással lehet a mindennapi életre. Súlyos következményekkel járhat, ha az emberek már nem mernek orvoshoz menni, mert félnek például a tűktől (tripanofóbia) vagy az éles tárgyaktól (aichmofóbia). Akkor legkésőbb itt az ideje segítséget kérni.
Míg az állatoktól való félelem általában érthető más emberek számára, a szokatlanabb fóbiákkal küzdő embereknek nehéz dolguk van, mivel társadalmi környezetük gyakran a megértés hiányával reagál. Mind az érintettek, mind a hozzátartozóik számára fontos, hogy a félelmet kezelésre szoruló betegségként ismerjék fel.
Fogászati szorongás
A fóbiák ritkán fordulnak elő egyedül
Az érintettek sok esetben a fóbiás zavaron kívül egyéb pszichés panaszokkal is küzdenek. Jelentősen megnő a gyógyszer-, kábítószer- vagy alkoholfüggőség kockázata is.
Hogyan kezelik a fóbiákat?
A szorongásos zavarok és ezért a fóbiák általában pszichoterápia és gyógyszeres kezelés segítségével kezelhetők. A szakemberek elsősorban specifikus fóbiák kezelésére ajánlják a pszichoterápiát. A választott módszer az expozíciós terápia, amelyet a kognitív viselkedésterápia részeként végeznek. Nagyon súlyos esetekben gyógyszeres kezelés is alkalmazható.
A járóbeteg-kezelés gyakran elegendő bizonyos fóbiák kezelésére. Ha nincs más mentális zavar, néha elég néhány terápiás alkalom a fóbiák leküzdésére.
Szembenézés a félelemmel
Kezdetben a beteg nagy szorongást és erős testi tüneteket érez – de ha a beteg elviseli ezeket a negatív érzéseket, azok végül alábbhagynak. A páciens így új tapasztalatot szerez. Megtanulja, hogy a szorongás is újra eltűnik, el lehet viselni és kordában tartani. Így a régi szorongásos mintázat felülírható, és a szorongás legalább elviselhető szintre csökkenthető.
Fontos, hogy a beteg egyszer egyedül merjen találkozni félelme tárgyával. Csak így tanulják meg, hogy segítség nélkül is legyőzhetik félelmeiket, és visszaszerezhetik önbizalmukat.
Egyesek számára a konfrontáció azt jelenti, hogy kutyákkal kell parkba menni. Mások számára ez a liftbe való visszaszállás. Az olyan helyzetekre, amelyek a mindennapi életben nem olyan könnyen elérhetőek, ma már gyakran létezik expozíciós terápia a virtuális valóságban. A betegek VR-szemüveget (virtuális valóság szemüveget) vesznek fel, és egy valósnak tűnő világot látnak, amelyben mozognak.
Gondolatok átstrukturálása
A kognitív viselkedésterápia magában foglalja a helyzetek korábbi értékelésének megkérdőjelezését is. A fóbiákkal küzdők túlbecsülik a veszélyt. Az ártalmatlan helyzetek komoly fenyegetéssé válnak az elméjükben. A terapeuta konkrét kérdések feltevésével segíti a szenvedőt abban, hogy a negatív gondolatokat reális értelmezésekre cserélje.
Relapszus profilaxis
A szakemberek azt javasolják, hogy a terápia befejezése után is rendszeresen keresse fel a félelmetes helyzeteket. Még ha a súlyos szorongás hirtelen újra megjelenik, ez nem ok a kétségbeesésre.
Relapszusok bármikor lehetségesek. Fontos, hogy ne essen pánikba, hanem emlékezzen a tanult stratégiákra. Ha a szorongás felerősödik, tanácsos újra felkeresni egy terapeutát. A segítség kérése az erő jele. Azok, akik szembenéznek a félelmeikkel, megtartják az irányítást felettük.
Vérfecskendősérülés-fóbia speciális kezelése
Az Öst speciális módszere abból áll, hogy a betegek 15-20 másodpercig megfeszítik karjuk, lábuk és mellkasuk izmait. Egy rövid pihenő után megismétlik ezt a feszültséget. Vérnek vagy injekciónak való kitettség esetén sok beteg használja ezt a feszítési technikát, hogy csökkentse az olyan tüneteket, mint az izzadás és a kellemetlen érzés, és így megelőzze az ájulást.
Mik a fóbiák tünetei?
A fóbia fő tünete mindig az erős és eltúlzott félelem bizonyos helyzetektől vagy tárgyaktól. Az érintettek egyre inkább elkerülik őket. Az ilyen elkerülő magatartás viszont erősíti a félelmet. Ezen kívül vannak más pszichés tünetek is, de mindenekelőtt súlyos testi tünetek, mint például a heves szívdobogás vagy a légzési nehézségek, amelyek halálfélelembe sodorhatják az érintettet.
A mentális zavarok ICD-10 osztályozása szerint a következő tüneteknek kell jelen lenniük egy adott fóbia diagnosztizálásához:
- Az érintett személy vagy egyértelműen fél egy bizonyos tárgytól vagy helyzettől, vagy kerüli az ilyen tárgyakat és helyzeteket.
- Ez nem agorafóbia vagy szociális fóbia.
Ennek előfeltétele, hogy a vegetatív tünetek, például szívdobogás, izzadás, remegés vagy szájszárazság közül legalább egy tünet jelen legyen.
Egyéb lehetséges tünetek a has és a mellkas területéről
- Légzési nehézségek
- Feszültség érzése
- Fájdalom vagy kellemetlen érzés a mellkasban
- Hányinger és kellemetlen érzés a hasi régióban
Tipikus pszichológiai tünetek a
- Szédülés, bizonytalanság, gyengeség vagy szédülés érzése
- Az az érzés, hogy a tárgyak irreálisak, vagy hogy távol vagy, és valójában nincs ott (derealizáció és deperszonalizáció)
- Félsz az irányítás elvesztésétől, vagy attól, hogy megőrülsz vagy kiborulsz
- Félelem a haldoklástól
A fent említett tünetek mellett az érintettek gyakran szenvednek hőhullámoktól vagy hidegrázástól, valamint zsibbadástól vagy bizsergő érzéstől. Az érintettek érzelmileg szorongatják a tüneteket és a következményeket. Tudják azonban, hogy a félelem eltúlzott.
Hogyan alakulnak ki a fóbiák?
Őseink számára a félelem fontos szerepet játszott a túlélésben. A veszélyes állatok és a sötétség valós fenyegetést jelentett. Ezek a félelmek nemzedékeken át öröklődnek.
Fóbiák: tanult félelem
A fóbia egy tanulási folyamattal kezdődik. Az érintett személy negatívan értékel egy olyan tárgyat vagy helyzetet, amely egy rossz tapasztalat miatt önmagában semleges. A szakértők ezt a folyamatot kondicionálásnak nevezik.
Például fogászati fóbia alakulhat ki, ha a páciensnek nagyon kellemetlen élménye volt a fogorvosnál. Az érintett személy a kezelés alatti fájdalmat a fogorvosnál tapasztalt szagokkal és hangokkal társítja. A fogorvostól és a kezeléstől való félelem az eredmény.
A kezelés során felmerült negatív érzések ugyanis újra felszínre kerülnek, amikor a páciens legközelebb fogorvoshoz látogat, vagy csak elgondolkodik. Az érintettek ezután a fizikai tüneteket, például erős szívdobogásérzést vagy izzadást úgy értelmezik, mint annak megerősítését, hogy veszélyben vannak.
Fóbiák: elkerülés
Sok helyzet szinte mindenkit kényelmetlenné tesz anélkül, hogy fóbia alakulna ki. Például a legtöbb ember a fogászati kezelést kellemetlen érzéssel társítja, vagy fél is tőle. Azonban csak kóros félelemről van szó, ha az érintett félelemből a jövőben kerüli a fogorvos felkeresését.
Fóbiák: tanulás egy modelltől
Sok fóbia, különösen az állatfóbia gyermekkorban alakul ki. Az állatfóbia kialakulásához még az sem szükséges, hogy a gyerekeknek rossz tapasztalataik legyenek egy állattal. Felnőttek példáján keresztül tanulják meg a félelmetes viselkedést. Ennek szakkifejezése a „példával való tanulás”.
A gyerekek szüleikre hagyatkoznak a veszély felmérésében. Ha egy gyermek észreveszi, hogy az anyja félelmetesen reagál egy kutya láttán, felveheti ezt a félelmet anélkül, hogy tudná az okát. Felnőttkorban közvetve is kialakulhat egy speciális fóbia, például médiajelentéseken keresztül. De miért nem alakul ki mindenkiben fóbia, akinek rossz tapasztalatai vannak?
Fóbiák: a félelem biológiai gyökerei
Vannak, akik hajlamosabbak a fóbiákra, mint mások. Ezt az érzékenységet (sebezhetőséget) feltehetően biológiai tényezők is befolyásolják. A család- és ikerkutatások azt sugallják, hogy a szorongás részben genetikai eredetű.
Ezek a biológiai tényezők elősegítik a szorongásos zavart, de a nevelés és a környezeti hatások a döntő kiváltó tényezők.
Fóbiák: pszichoszociális tényezők
A szakértők úgy vélik, hogy a szülői stílus befolyásolja a fóbiák kialakulását. Úgy tűnik, hogy kapcsolat van a gyermekek szorongásos zavarai és a szülők kontrolláló és érzéketlen viselkedése között. Azoknál a gyerekeknél, akiknek nincs biztos kötelékük szüleikkel, a későbbiekben fennáll a szorongásos rendellenesség kialakulásának kockázata.
A temperamentum is fontos szerepet játszik. A szorongó emberek érzékenyebbek a fóbiákra, mint mások. Könnyen megijednek, mert veszélyesnek látják az ártalmatlan helyzeteket, és gondolataik és figyelmük a lehetséges negatív következményekre összpontosul.
A szorongásra való hajlam már gyermekkorban is megfigyelhető, amikor a gyerekek nagyon ugrálósak, nehezen tudnak megnyugodni és általában hajlamosak visszahúzódni. A szakértők ezeket a jellemzőket a „viselkedési gátlás” kifejezés alatt foglalják össze.
Fóbiák: vizsgálatok és diagnózis
Más betegségek kizárása érdekében fizikális vizsgálatot is végez. Ez általában vérmintából, a szív elektrokardiogrammal (EKG) történő vizsgálatából, valamint a pajzsmirigy ultrahanggal és vérértékekkel végzett vizsgálatából áll. A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) segítségével kizárható az agy kóros elváltozása, mint a szorongás oka.
A terapeuta felelős a mentális zavar pontos diagnózisáért és a megfelelő kezelésért. Fontos ellenőrizni, hogy vannak-e más mentális zavarok, például depresszió. Ezeket is kezelni kell a mentális egészség helyreállítása érdekében.
A fóbiák diagnosztizálásához a terapeuta klinikai kérdőíveket használ, amelyek a fontos tünetekre kérdeznek rá. Az orvos gyakran felteszi a következő kérdéseket az adott fóbia diagnosztizálására:
- Vannak bizonyos tárgyak vagy helyzetek, amelyektől nagyon félsz (például magasság, pókok, vér vagy egyéb dolgok)?
- Az a benyomásod, hogy félelmed eltúlzott?
- A félelme egy tárgyra vagy helyzetre korlátozódik?
Ha a szülők fóbiát gyanítanak gyermekükben, a terapeuta megvizsgálja, hogy a félelmek korának megfelelőek-e, vagy szükséges-e a kezelés. Egyes félelmek, amelyeket a gyerekek mutatnak, a normális fejlődési folyamat részei.
Fóbiák: a betegség lefolyása és prognózisa
A fóbiák általában gyermekkorban és serdülőkorban jelentkeznek. Elvileg azonban bármely életkorban kialakulhat fóbia ijesztő helyzeteket követően: Például a repüléstől való félelem, amikor az ember attól tart, hogy turbulens repülés közben lezuhan.
A specifikus fóbiák gyakran hét éves kor körül alakulnak ki. A korai megjelenéssel a sajátos félelem idővel elhalványulhat. A felnőttkorban még fennálló vagy csak akkor jelentkező fóbiák általában krónikusak.
