Az izgalmi szint megfelel a központi aktiválási szintjének idegrendszer (CNS), és figyelemhez, éberséghez és reagálóképességhez kapcsolódik. A legmagasabb teljesítmény alapja egy közepes szintű izgalom. Ha a negatív izgalom továbbra is fennáll, szorongás és néha olyan jelenségek, mint pl kiégés szindróma fejleszteni.
Mi az arousal szint?
Az izgalmi szint megfelel a központi aktiválási szintjének idegrendszer (CNS), és figyelemhez, éberséghez és reagálóképességhez kapcsolódik. Az észlelési lánc szerint a külső ingerek észlelése reakciót eredményez az utolsó lépésben érzékeltekre. Így a külső környezetre való reagálás jelentősen függ az ember észlelési képességétől. Működő érzékszervekkel megteremtődik ennek a reakcióképességnek az alapja. Az emberek azonban többé-kevésbé jól reagálnak a környezetük ingereire. Hogy az ember mennyire tud reagálni és feldolgozni az ingereket, azt az aktuális izgalmi szintje határozza meg. Ez az „izgalmi szint” egy személy fiziológiai izgatásának vagy aktiválódásának szintje. Az aktiválás viszont a látható készenlét egy bizonyos művelet végrehajtására. Az izgalom mindig kapcsolódik ehhez a felkészültséghez. Az aktiválás szintje a feszültségtől a fokozott figyelemig, a tapintható izgalomig és a lehető legmagasabb izgalomig terjedhet. Az izgalmi szint szélsőséges állapota a rigor mortis és a mély alvás vagy öntudatlanság eszik. A külső ingerek és az érzékszervi benyomások mellett a belső ingerek, mint pl fájdalom, szintén az aktiválást kiváltó okoknak tekintik. Minden külső ingerhelyzetben valami megváltozik az izgalom szintjén. A pszichológiai folyamatok mellett az idegsejtek folyamatai is szerepet játszanak az izgalom szintjén és annak szintjén.
Funkció és feladat
Az úgynevezett izgalom a pszichológia és a neurológia terminusaként ismert, és leírja a központi idegrendszeri aktiváció szintjét. A figyelem és az éberség jellemzi az izgalmat, csakúgy, mint az ebből adódó válaszkészséget. A legalacsonyabb izgalmi szint alvás közben jelentkezik. Ezzel szemben, amikor az érzékelő sejtek továbbítanak fájdalom vagy a centrumhoz kapcsolódó izgalmi állapotok idegrendszer, a legmagasabb szint néha létezik. Az olyan érzelmek, mint a harag, a félelem és időnként a szexuális vágy, szintén növelik az izgatottság szintjét a központi idegrendszerben. Maga az izgalom nem érzelemkomponenssel rendelkezik, hanem biofiziológiailag mérhető mennyiséggel rendelkezik az EEG-ben, amely különböző frekvenciákban nyilvánul meg többé-kevésbé apró tüskékkel. Az EEG-ben detektálható feszültség és frekvenciája határozza meg az izgalom szintjét. Az izgalom kiváltásához mindig szükségesek az érzékszervi impulzusok, amelyek a agytörzs, kiváltva az agykéreg stimulációját és stimulálva a feszültség hormon adrenalin. A formatio reticularis-ból az izgalom szintje befolyásolja az egész szervezetet, az autonóm idegrendszert és ezáltal az anyagcserét is. Az erős izgalmi szint általános éberséget és reakciókészséget okoz. A magas szintű izgatottsággal rendelkező személy különösen érzékeny a veszély külső ingereire. A reakciókészséget növeli a feszültség hormon adrenalin, amely kikapcsol fájdalom és leállít minden gondolkodási folyamatot. Ez lehetővé teszi a személy számára a gyors menekülést és az ugyanolyan magas reaktivitású ellenséges harcot. Az izgalmi szintek és a teljesítmény kapcsolatát jobban megérti az 1908-as Yerkes-Dodson-törvény. Az ember nehéz feladatokat képes teljesíteni egy bizonyos izgalmi szintig. Amikor azonban az izgalom meghaladja ezt a szintet, az általános teljesítmény csökken. Ha ez tovább növekszik, a könnyű feladatok megoldhatatlanná válnak, és az illető alig képes többre. Bizonyos szintű izgalom viszont szükséges ahhoz, hogy egyáltalán teljesíteni tudjunk. Az emberek a legnagyobb teljesítményt közepes izgalmi szinten, az úgynevezett eustresszuson érik el. Ezen szint felett, fáradtság, kimerültség vagy meghibásodás léphet fel.
Betegségek és betegségek
A stresszorok az izgalmi szintek emelkedését okozzák. Míg egyes stresszorokat pozitívnak minősítenek, más stresszorok kizárólag negatív besorolásokhoz kapcsolódnak. A negatív stresszorok miatti tartós izgalmat szorongásnak nevezik az orvosi gyakorlatban, és elősegítheti a különféle egészségügyi állapotokat. A negatív mind olyan ingerek, amelyeket egy személy kellemetlen, fenyegető vagy túlfeszültségként értékel. A negatív értékelés feszültség csak a gyakori előfordulás és a fizikai kompenzáció elhagyása után következik be. A negatív hatásokat olyan stresszorok is okozzák, amelyek stresszével helyzettel nem lehet megbirkózni. Ez a helyzet például olyan stresszorokkal, mint a válás, egy betegség vagy akár a családtagok halála és a saját betegségek. Ha a negatív izgalmi helyzet nem oldható meg, akkor a megküzdés stratégiáját el kell juttatni a betegekhez. Mivel a szorongás felkeltése az egész test negatív feszültségét eredményezi, és felszabadítja a neurotranszmittereket, ill hormonok mint például a stressz hormonok adrenalin és a noradrenalin, a tartós szorongás gyakran végleg megváltoztat valamit a szervezetben. Az érintett személy figyelme csökken. Ugyanez vonatkozik a teljesítményükre, amely automatikusan csökken, ha az izgalom meghaladja az eustresszust. A szorongás hosszú távú hatása megfelelő megküzdési stratégiák nélkül elősegítheti az olyan klinikai képeket, mint a kiégés szindróma Az kiégés szindróma az érzelmi kimerültség állapotának felel meg, amelyet véglegesen csökkent teljesítmény kísér, és ezáltal egyre nagyobb kimerültséghez vezet. Az idealista lelkesedés fázisát gyakran frusztráló események követik, amelyek végül vezet kiábrándulásig vagy akár apátiáig. Továbbá kiégés, egy fajta depresszió, a leírt izgalomtípus pszichoszomatikus betegségeket válthat ki, például függőséget vagy agressziót.
