Az elektrostimuláció magában foglalja a motorideg érintkezését alkalmazott feszültséggel. Ez a kapcsolatfelvétel egy akciós potenciál hogy elérje az izmot, aminek következtében összehúzódik. A terápiás elektrostimulációt elsősorban perifériás bénulás esetén alkalmazzák, és az izomsorvadás megelőzésére szolgál.
Mi az elektrostimuláció?
Az elektrostimuláció egy alkalmazott feszültségforrás terápiás stimulációja. Az elektrostimulatív eljárásokat elsősorban ideghiány esetén alkalmazzák. Az elektrostimuláció egy alkalmazott feszültségforrás terápiás stimulációja. Az elektrostimulatív eljárásokat elsősorban ideghiány esetén alkalmazzák. Amikor perifériás idegek a test meghibásodása esetén gyakran a bénult ideg táplálja az izomsejtek lebomlását, különösen a karokban és a lábakban. Ez a lebomlás összefügg azzal a ténnyel, hogy az izmok az idegen keresztül nem jutnak el elektromos jelekhez. Az idegből érkező jeleket elektrostimuláló terápiákkal lehet helyettesíteni. Ilyen a terápia munkamenet során a csatlakoztatott elektródák kis mértékű villamos energiát sugároznak a szövetekbe az érintett ideg ellenőrzésére. A kontroll stimuláló jeleket eredményez a fenyegetett izom elérésében, ami izomösszehúzódást eredményez. Miatt a összehúzódások ily módon kiváltva ideális esetben nem következik be a bénult izom atrófiája. Az emberi izmok különböző mértékű reakciót mutatnak a különböző típusú modulációkra. A legtöbb esetben az exponenciális progressziójú feszültség hullámformák a legalkalmasabbak az elektrostimulációra. Ezen alkalmazás mellett terápiás intézkedések anejakulációval rendelkező férfiaknál is alkalmazzák a magömlés serkentésére.
Funkció, hatás és célok
A funkcionális elektrostimuláció egy adott izom vagy izomcsoport elektromos stimulációjának felel meg. Az eljárás történhet közvetlenül vagy közvetve. Az elektromos jel stimulálja a motort idegek, amelyek kiváltják az izmok összehúzódását. A beültetett funkcionális elektromos stimuláció például a pacemaker. Az adott károsodástól függően a pacemaker izgatja a szív izom a régióban jobb pitvar vagy a jobb kamra. A légzőszervi pacemaker szintén beültetett funkcionális elektromos stimuláción alapul, és főleg a frenikus ideg. Az implantált forma további alkalmazásai a bél pacemaker és a hólyag pacemaker, amelyek stimulálják a kiválasztásban részt vevő izmokat összehúzódni. Az elektrostimuláció másik alkalmazási területe a hallássérült emberek cochleáris implantátumával nyílik meg. Az implantátum elektromosan stimulálja a hallóideget, lehetővé téve a hallást még súlyos után is halláskárosodás. Ez a fajta elektromos stimuláció ingerli a bazilaris membrán különböző régióit idegdúc sejtek a hallószervben. Minden idegi ingerléshez alkalmazott mező szükséges erő egy bizonyos gradiens erővel, amely kiválthatja az akciós potenciál az érintkező idegben. Az így kiváltott potenciál a motorideg mentén halad egy izom motorvéglemezéig. Az izomnál a stimuláció ismét kiváltja az an akciós potenciál és így összehúzza a kiváltott izmot. Az izomsejtek azonban közvetlenül is stimulálhatók. A közvetlen izomgerjesztéshez szükséges elektromos ingerek sokkal nagyobbak és sokkal tovább tartanak, mint a specifikus ingerek idegek. Mind az ideg, mind az izom elektrostimulációjához felületi elektródákat viszünk fel a betegre bőr. Normális esetben ezek intézkedések rehabilitációs intézményen belül zajlanak. A stimulációs frekvencia változásai révén az elektrostimuláció különböző mértékben stimulálja az izomrostok egyes területeit. 200 Hz-ig terjedő frekvenciák főleg a gyors izomrostokat aktiválják. A 10 Hz-ig terjedők javítják a kitartás a lassú izomrostok kapacitása. A közvetlen izomelektrostimuláció egyenértékű az edzéssel, és így például a csúcs sportolókra is alkalmazható. A közvetlen izomelektrostimuláció most hatékony alkalmazása denervált izmokra vonatkozik állandó perifériás bénulás után, és legfeljebb 300 MS szélességű impulzusokat használ. A stimuláció intenzitása 250 mA-ig terjed.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Terápiás módszerként az elektrostimuláció bizonyos kockázatokkal és mellékhatásokkal jár. Az ember teste érzékeny az elektromos áramokra. Emiatt a 40 V alatti kicsi feszültségek már negatív hatásokat okozhatnak, ha kedvezőtlen körülmények között alkalmazzák őket. Ezek a kedvezőtlen körülmények közé tartozik például az erősen vezetőképes izzadás. Egyes esetekben az elektrostimuláció így könnyebb sérüléseket okoz égések vagy a perifériás idegek funkcionális károsodása. Mivel a nem megfelelő használat a gerjesztés vezetését is károsíthatja szív izomsejtek, életveszélyesek szívritmuszavarok szélsőséges esetekben fordulhat elő. A közvetlen izomstimulációval összefüggésben fájdalom az elektrostimuláció mellékhatásaként is előfordulhat. Néhány beteg alacsony frekvenciájú stimulációs áramot csak kellemetlen húzó érzésként tapasztal. Mások rendkívül fájdalmas érzésekről panaszkodnak. Megfelelő beidegződés nélküli betegeknél ezek a mellékhatások gondoskodnak magukról. Az összes többi beteget általában közepes frekvenciájú árammal kezelik közvetlen izomstimuláció céljából, amely megfelel az 1000 Hz feletti frekvenciáknak és érzékenyen nem stressz. Az elektromos ingerekkel szembeni elektromos ellenállás fordítottan arányos a frekvenciával. A tapasztalatok szerint a modulált áramokban körülbelül 2,000 Hz frekvenciák a leghatékonyabbak. A modulált közepes frekvenciát bizonyosak már szabványosított módon használják terápia eszközök és oktatási rendszerek. Az idegek elektrostimulációja és az izmok stimulálása egyaránt okozhat bőr kiütések az alkalmazott elektródák területén. Általános szabály, hogy az ilyen kiütések visszafordíthatók és néhány óra múlva eltűnnek. Azonban bizonyos ragasztókra allergiás betegeknek ismertetniük kell ezeket az allergiákat terapeutájukkal. Abszolút kivételes esetekben az érzékszervi zavarok továbbra is fennállnak a bőr elektrostimuláció után, amely állandó inszenzációkat eredményez. Az ilyen érzékelések megfelelhetnek például tartós zsibbadásnak vagy ahideg szenzáció. A lehetséges kockázatok ellenére a legtöbb beteg jól tolerálja az elektrostimulációt. Egyesek még a pulzusokat is pihentetőnek találják.
