Mi az egyensúly szerve?
Az egyensúlyérzék a belső fül egyensúlyi szervének a szemekkel való kölcsönhatásából és az agy központi információfeldolgozásából fakad.
Az egyensúly szerve (fül) két különböző rendszerből áll:
- A statikus rendszer reagál a lineáris mozgásra és a gravitációra.
- Az íves rendszer rögzíti a forgó mozgásokat.
Statikus rendszer
A makula szerv működése
Mivel a kalciumkristályok fajsúlya nagyobb, mint az endolimfának, követik a gravitációt, és amikor egyenesen állunk és fejünket egyenesen tartjuk, rányomják a méhnyálkahártya makula érző csillóit, amelyek vízszintesek. Ráhúzzák a zsák makula szőrszálait, amelyek függőlegesek. Ez az egyenes, szabályos testhelyzet érzetét kelti – az egyensúlyérzéket (fül).
Ezek az állapotváltozások átadódnak a központi idegrendszernek, amely aztán reflexként megfelelő módon korrigálja a vázizmok feszült állapotát (tónusát). A cél mindig az egyenes testtartás, amely megakadályozza az esést.
Boltívek
Alkalmazkodás a különböző pozícióváltozásokhoz
Az egyensúlyi szerv munkája – a háromdimenziós térben való állandó tájékozódás – nagyon fontos ahhoz, hogy gyorsan tudjunk alkalmazkodni a testtartás változásaihoz. A vesztibuláris szerv mindkét rendszerének kölcsönhatása (öt-öt érzékszervi végponttal – a két makulaszervvel és a három árkáddal) lehetővé teszi a fej helyzetének és mozgásának nagyon pontos meghatározását.
Milyen problémákat okozhat az egyensúlyszerv?
Az egyensúlyszerv zavarainak leggyakoribb tünete a nystagmushoz (szemremegés) társuló szédülés.
Amikor a vesztibuláris szerv valamely rendszere megbetegszik (gyulladás, daganat, Meniere-kór stb.), vagy hirtelen meghibásodik, az egészséges oldalról érkező információ túlsúlyban van. A következmények a vestibularis nystagmus (szemremegés) és a vestibularis vertigo.
Utazáskor vagy tengeribetegségben a test helyzetére vonatkozó különböző információk jutnak el az agyba az egyensúlyi szervből, szédülést és hányingert okozva.
