A függőség terápiájában a legfontosabb a páciens motivációja vagy hajlandósága a változásra. Motiváció nélkül a betegséget soha nem lehet fenntartható módon kezelni. Az oka annak, hogy a legtöbb szenvedélybetegnek annyi problémája van, hogy motiválja önmagát, a „itt és most” pozitív hatások és a „jövőbeni” negatív következmények közötti különbségnek köszönhető.
Legtöbbször ez a hozzáállás változik, amikor a negatív következmények hirtelen és váratlanul „elütik” a jelent. Hirtelen fulladásos roham közben dohányzásEgy ütés vagy akár halálos balesetet okozhat alkohol hatása alatt, jelentősen növelheti a kezelés iránti hajlandóságot. További tényezők, amelyek növelik a változás motivációjának valószínűségét
- Magas társadalmi kompetencia (pl. A véleménynyilvánítás, a mások elleni érvényesülés képessége stb.)
)
- Stabil önállóság („Ha csak elég erőfeszítéseket teszek, akkor sikerülni fog!”)
- A függőség miatti negatív következmények felhalmozódása (pl. A partner otthagy, a vezetői engedélyem eltűnt, a hitelezők fenyegetnek stb.)
- A segítségajánlatokkal kapcsolatos ismeretek (függőségi tanácsadás, fekvőbeteg méregtelenítés, önsegítő csoportok stb.
)
visszaesik függőségbe: Még akkor is, ha az ilyen tényezők motivációja jónak vagy rossznak ítélhető meg, az úgynevezett „ambivalencia”, azaz a „tépelődés ide-oda” állandó kísérője a motivált betegnek. A gyógyszer hosszú évekig tartó absztinencia után is szenvedhet visszaesést függőségben. Sok betegben gyakran váltakozik az anyag lemondása és a gyakori visszaesés is.
A visszaesés teljes valószínűsége meglehetősen magas, de anyagonként változó. A kezelés után 2 éven belül legalább egy relapszus elszenvedésének valószínűsége az alkohol esetében körülbelül 40-50%, illegális kábítószerek esetében körülbelül 60-70%, a dohány esetében pedig több mint 70%. Az ilyen visszaesések gyakoriságának oka többek között az, hogy bizonyos helyzetek és ingerek (hangok, szagok stb.)
aktív függőség során bizonyos pozitív érzelmekkel társulnak. Még akkor is, ha a tényleges függőség gyakorlatilag már nem aktív, ezek a „képzett ingerek” (kocsmazaj, tekepálya) mégis mind a kellemes érzéssel, mind az alkoholfogyasztással társulnak. A kellemes helyzet újbóli átélésének vágya tehát közvetlenül kapcsolódik az alkohol iránti vágyhoz is.
További tényezők, amelyek növelik a visszaesés valószínűségét, az élethelyzetek hirtelen megváltozása (közeli személy különválása vagy halála) vagy pszichológiai rendellenességek (depresszió stb.). A terápia részének tehát a visszaesések megelőzésének kell lennie. Ebben az összefüggésben a következő pontok kezelése hasznosnak bizonyult:
- Olyan helyzetek azonosítása, amelyek potenciálisan „veszélyesekké válhatnak”
- Beszélje meg az ilyen helyzetek elkerülésének lehetőségeit.
- A „veszélyes” ingerek feldolgozása oly módon, hogy a terápia során ismét normális, eredeti ingerekké váljanak.
(A kocsmai zaj egyszerűen zaj stb.)
- A viselkedés feldolgozása az első csúszás bekövetkezésekor. (Egyfajta vészhelyzet van csomagolva, amelyet felhasználnak, mielőtt teljesen visszacsúszna a régi viselkedési mintákba).
- Az önállóság erősítése
