Diagnózis
A rögeszmés-kényszeres betegség diagnosztizálásához a rögeszmés viselkedést részletesen meg kell vizsgálni. Egy speciális kérdőív vagy egy klinikai interjú segítségével, amelyek mindkettő kifejezetten az obszesszív-kompulzív rendellenességekhez igazodik, szisztematikusan feltehetők azok a kritériumok vagy tünetek, amelyeknek jelen kell lenniük a diagnózis felállításához. Ugyanilyen fontos figyelembe venni a tüneteknek az érintett személy környezetére gyakorolt hatását.
Nehéz esetekben a rögeszmés-kényszeres betegség megakadályozza az illetőt abban, hogy olyan hivatást gyakoroljon, amely korábban fontos szerepet játszhatott életében. A rögeszmés-kényszeres betegség más mentális betegségekhez is vezethet, vagy más klinikai képekkel együtt fordulhat elő (szorongási rendellenességek, depressziós viselkedés). Más betegségek további jelenléte klinikai interjúval vagy kérdőívvel is tisztázható.
A viselkedési megfigyelések, amelyeket egy kezelő terapeuta végez, információkkal szolgálhatnak a rögeszmés-kényszeres betegség típusáról és mértékéről. Ebből a célból a terapeuta a beteg mindennapi helyzeteibe kerül az érintett személlyel együtt. Ezt követően az érintett személy viselkedését utólagos értekezleten vitatják meg.
Terápia
A rögeszmés-kényszeres betegség sikeres kezelése érdekében hasznosnak bizonyult a kábítószer és a pszichológiai kezelés kombinációjának alkalmazása. Ily módon az érintett személyt időben megszabadítják a szenvedés nyomásától. Ugyanakkor az érintett személy életminőségének ismét növekednie kell, hogy az élet problémamentesen lehetővé váljon számára a társadalomban.
Pszichológiai kezelés Az érintett személyek 70% -át sikeresen kezeli pszichológiai kezelés. A viselkedésterápia egyre inkább azt a megközelítést választják, hogy az érintett személyek ismét normális, kényszerítő életet élhessenek. Terápiás eljárásként szokásképzést szoktak alkalmazni. Az érintettnek hozzá kell szoknia olyan helyzetekhez (amikor a rögeszmés-kényszeres betegség korábban éreztette magát) anélkül, hogy követnie kellene a rögeszmés viselkedést vagy gondolatokat.
Először is, ha rögeszmés-kényszeres magatartás van jelen, ezt mentálisan „átélik”. Az érintettnek gondolataiba kell vetnie magát azokban a helyzetekben, amelyekben egyébként a rögeszmés-kényszeres viselkedést tanúsítja. A rögeszmés gondolatokat a terapeuta segítségével többször is kiváltják.
Ebben a helyzetben az érintettnek intenzíven foglalkoznia kell a felmerülő gondolatokkal és ötletekkel, és meg kell vitatnia azokat a terapeutával. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy eltávolítsa az embert fenyegető veszélyt a helyzetekből, hogy rájöjjön, hogy a helyzeteket kényszeres viselkedés nélkül is át lehet élni. Kényszeres magatartás esetén is a helyzet meglátogatását és ismertetését választják a legjobb módszernek.
A viselkedésterápia Az érintett személy családja is részt vesz annak érdekében, hogy beszéljen az ember életéről és a mindennapi élet következményeiről. A rokonok számára ezek a foglalkozások gyakran alkalmat kínálnak arra is, hogy tanácsokat kapjanak arról, hogyan kell viselkedni az érintett személlyel szemben. Sokan tehetetlennek érzik magukat, és nem tudják, milyen viselkedés lenne megfelelő az illetővel szemben.
Gyógyszeres terápia Gyakran a gyógyszer és viselkedésterápia hosszú távú sikert ígér a rögeszmés-kényszeres rendellenességek kezelésében. Itt a gyógyszer típusa, valamint az adag és az alkalmazás időtartama a rögeszmés-kényszeres betegség súlyosságának mértékétől függ. Bizonyos gyógyszerek, amelyeket szintén kezelnek depresszió or szorongási rendellenességek, például klomipramin és fluoxetin, sikeresnek bizonyultak.
Ezek a készítmények fokozódnak szerotonin aktivitás (hírvivő anyagok a agy amelyek felelősek sokféle viselkedésért) és az anyagcsere-aktivitás normalizálódásához vezetnek. Kimutatták, hogy a rögeszmés-kényszeres betegség antidepresszánsokkal történő kezelése a betegek 50% -ában javuláshoz vezetett. A tünetek OCD nem tűnnek el teljesen, de körülbelül 30% -kal csökkennek.
- Pszichológiai kezelés Az érintett személyek 70% -át sikeresen kezeli pszichológiai kezelés. A viselkedésterápiás megközelítést egyre inkább úgy választják meg, hogy az érintett személyek ismét normális, kényszerítő életet éljenek. Terápiás eljárásként itt szokásképzést alkalmaznak.
Az érintettnek meg kell szoknia a helyzeteket (amelyekben a rögeszmés-kényszeres betegség korábban észrevehető volt) anélkül, hogy követnie kellene a rögeszmés viselkedést vagy gondolatokat. Először is, ha rögeszmés-kényszeres magatartás van jelen, ezt mentálisan „átélik”. Az érintettnek gondolataiba kell vetnie magát azokban a helyzetekben, amelyekben egyébként a rögeszmés-kényszeres viselkedést tanúsítja.
A rögeszmés gondolatokat a terapeuta segítségével többször is kiváltják. Ebben a helyzetben az érintettnek intenzíven foglalkoznia kell a felmerülő gondolatokkal és ötletekkel, és meg kell vitatnia azokat a terapeutával. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy eltávolítsa az embert fenyegető veszélyt a helyzetekből, hogy rájöjjön, hogy a helyzeteket kényszeres viselkedés nélkül is át lehet élni.
Kényszeres magatartás esetén is a helyzet meglátogatását és ismertetését választják a legjobb módszernek. A viselkedésterápiás foglalkozások során általában az érintett családját is bevonják, hogy az ember életéről és a mindennapi élet következményeiről beszélhessenek. A rokonok számára ezek a foglalkozások gyakran alkalmat kínálnak arra is, hogy tanácsokat kapjanak arról, hogyan kell viselkedni az érintett személlyel szemben.
Sokan tehetetlennek érzik magukat, és nem tudják, milyen viselkedés lenne megfelelő az illetővel szemben.
- Gyógyszerterápia Gyakran a gyógyszeres kezelés és a viselkedésterápia kombinációja hosszú távú sikert ígér a rögeszmés-kényszeres rendellenességek kezelésében. Itt a gyógyszer típusa, valamint az adag és az alkalmazás időtartama a rögeszmés-kényszeres betegség súlyosságának mértékétől függ. Bizonyos gyógyszerek, amelyeket szintén kezelnek depresszió or szorongási rendellenességek, például klomipramin és fluoxetin, sikeresnek bizonyultak. Ezek a készítmények fokozódnak szerotonin aktivitás (hírvivő anyagok a agy amelyek sokféle viselkedésért felelősek) és az anyagcsere-aktivitás normalizálódásához vezetnek. Bebizonyosodott, hogy a OCD antidepresszánsokkal történő kezelés a betegek 50% -ában javuláshoz vezetett. A tünetek OCD nem tűnnek el teljesen, de körülbelül 30% -kal csökkennek.
