Meghatározás
A desztillált víz olyan normál víz, amelyet a desztilláció kémiai folyamata során mentesítettek a szennyeződéstől, különösen az ionoktól. Desztillált vizet előállíthatunk forrásvízből, csapvízből vagy előzőleg tisztított vízből. A normál víz tartalmaz egy bizonyos mennyiségű sót, úgynevezett „anne vagy kationokat”, valamint nyomelemeket, mikroorganizmusokat és szerves molekulákat.
A desztillálás a víz felmelegítésének folyamata, hogy az elpárologjon, majd hagyja az elpárologtatott vizet kondenzálni. A sók és nyomelemek nem párolognak el, és maradnak hátra. Különösen tiszta víz elérése érdekében ezt a folyamatot a kívánt gyakorisággal megismételhetjük. Marad tiszta, desztillált víz, amelyet semmilyen más kémiai anyag nem szennyez. Főleg a természettudományokban, például kémia, orvostudomány vagy gyógyszerészet területén alkalmazzák kémiai reakciók oldószereként.
Ihat desztillált vizet?
Ihat desztillált vizet is. A világ néhány országában palackozzák és különösen tiszta ivóvízként kínálják. Tartós mítosz az a szóbeszéd, miszerint desztillált víz ivásával a sejtek a sók hiánya miatt gyorsan felrobbanhatnak.
De ez nem igaz. A sejtek valóban megrepedhetnek, és a só súlyos hiánya nagyon káros lehet a szervezetre. Mivel a sejtek membránjukon keresztül mindig fenntartják a sók egyensúlyát, ha az egyensúly nagymértékben eltolódik, a sejt egyensúly a sóeloszlás és megrepedhet.
Ez azonban csak akkor történhet meg, ha erősen hiányzik a só, ugyanakkor a szervezet túlzottan hidratált. A vízben lévő sók mennyisége nem meghatározó a só szempontjából egyensúly a test. A sóhiányt főleg a különösen egyoldalú, kiegyensúlyozatlanság okozza diéta.
A desztillált víz önmagában nem vezet sóhiányhoz, ezért nem jelent nagyobb kockázatot, mint a normál ivóvíz. A desztillált vizet ugyanolyan mennyiségben lehet inni, mint a normál ivóvizet. Sem desztillált, sem normál ivóvíz nem adható intravénásan a szervezetbe.
A testnek szüksége van az emésztési folyamatra egyensúly a sómérleg. Az intravénás folyékony oldatokat ezért mindig keverni kell az arányával elektrolitok. A normál ivóvíz és a desztillált víz egyaránt elméletileg fenyegető, alacsony sótartalmú hiperhidrációt okozhat, amelyet vízmérgezésnek is neveznek.
A vízmérgezés különösen veszélyes lehet, ha a szervezet sót is veszít, ami például erős izzadás, hányás or alultápláltság. Ha valaki ebben a helyzetben nagy mennyiségben iszik alacsony sótartalmú vizet, akkor ilyen vízmérgezés következik be. Szédülés és hányinger az eredmény.
A legrosszabb esetben súlyos szervkárosodás és vízvisszatartás léphet fel a testben. Agy ödémák is kialakulhat, ami súlyos agyi diszfunkciókhoz vezet. A szállított víz mennyiségének azonban meghaladnia kell a 10 liter vizet, mivel egy egészséges ember kompenzálhatja a sok folyadékot.
Sokan a desztillált vizet tartják különösen egészségesnek, mert kórokozóktól és nyomelemektől mentes. A mindennapi használatra azonban a szakemberek azt javasolják, hogy igyanak normál, enyhén sós ivóvizet. A következő téma is érdekes lehet Ön számára: Mi történik, ha túl sok vizet iszik?
