Rövid áttekintés
- Okok és kockázati tényezők: Leggyakrabban fertőzések, intolerancia vagy allergia (pl. gyógyszerekre vagy élelmiszerekre vagy élelmiszer-adalékanyagokra); egyéb lehetséges kiváltó okok a bőrrel való érintkezés mérgező/irritáló anyagokkal (pl. csalán), hideg, meleg, bőrnyomás, izzadság, fizikai megerőltetés, stressz
- Tünetek: Bőrpír, viszketés, duzzanat, ritkán bőr/nyálkahártya duzzanat (angioödéma).
- Kezelés: kerülje a kiváltó okokat, a hideg kiütést, a gyógyszereket (általában antihisztaminok, esetleg mások, mint például a kortizon)
- Vizsgálatok és diagnózis: Anamnézis és fizikális vizsgálat; esetenként részletesebb tisztázás vérvizsgálattal vagy allergiavizsgálattal; nagyon ritkán szövetminta.
- A betegség lefolyása és prognózisa: Általában jó, a tünetek általában hat héten belül enyhülnek. Ritkán van vészhelyzet, mert a légutak nyálkahártyája megduzzad.
Mi a csalánkiütés gyermekeknél?
A csalánkiütés olyan bőrbetegség, amely gyermekeket és felnőtteket egyaránt érint. Az orvosok a csalánkiütést búzafüggőségnek vagy csalánkiütésnek is nevezik. Az urticaria viszonylag gyakori, körülbelül minden ötödik embert érinti a csalánkiütés élete során.
A gyermekek és csecsemők csalánkiütésére jellemzőek az élénkvörös, viszkető duzzanatok a bőrön. Az orvosok általában a gyermekek csalánkiütésének két formáját különböztetik meg:
- Krónikus csalánkiütés: Ez a forma kevésbé gyakori gyermekeknél és csecsemőknél, és nagyobb valószínűséggel fordul elő felnőtteknél. Itt az okok általában nem az immunrendszerben vannak. A tünetek gyakran hat hétnél tovább is fennállnak.
Légszomj, keringési gyengeség vagy egyéb fenyegető tünet esetén azonnal hívja a sürgősségi orvost (112)!
A csalánkiütés gyermekeknél fertőző?
A csalánkiütés nem fertőző. Tehát a kiütéses gyermekek nem jelentenek veszélyt a családtagokra és a körülöttük lévő többi emberre.
A csalánkiütés okai gyermekeknél
Az orvosok a csalánkiütés két fő típusát különböztetik meg gyermekeknél (és felnőtteknél):
- spontán csalánkiütés
- és indukálható urticaria.
Mindkét esetben a csalánkiütés tüneteit bizonyos immunsejtek (hízósejtek) aktiválása okozza a bőrben, ami a neurotranszmitter hisztamin fokozott felszabadulását eredményezi. Ez viszketést, bőrkiütést és bőr/nyálkahártya duzzanatot okoz.
Spontán csalánkiütés
Hirtelen és minden nyilvánvaló külső kiváltó ok nélkül jelentkezik. A tünetek időtartama szerint megkülönböztetik:
- Spontán akut csalánkiütés: A tünetek legfeljebb hat hétig tartanak. Ezt követően a tünetek ismét eltűnnek.
Indukálható csalánkiütés
Itt a bőrtüneteket meghatározott ingerekkel való érintkezés váltja ki. Ezen ingerek természete szerint az indukálható csalánkiütés további formákra oszlik:
Fizikai csalánkiütés.
Néha a csalánkiütést gyermekeknél (és felnőtteknél) fizikai ingerek váltják ki. Például az inger típusától függően a betegségnek a következő formái vannak:
- Hideg urticaria (hideg kontaktus csalánkiütés): itt a kiváltó ok a bőrrel való érintkezés hideg tárgyakkal, hideg levegővel, hideg széllel vagy hideg folyadékokkal.
- Hő-urticaria (hővel érintkező csalánkiütés): Itt a gyermeknél a bőr helyi hővel való érintkezéséből, például forró lábfürdőből vagy hajszárításból alakul ki csalánkiütés.
- Urticaria factitia (urticaria dermographism): Ebben az esetben nyíróerők, például a bőr vakarása, dörzsölése vagy dörzsölése okozzák a csalánkiütést.
- Könnyű csalánkiütés: Ilyenkor a napfény vagy a szoláriumban lévő UV fény okozza a csalánkiütés tüneteit.
Az urticaria speciális formái
- Kolinerg csalánkiütés: Ezt a test maghőmérsékletének emelkedése váltja ki, például forró fürdő vagy fűszeres étel miatt. A fizikai megerőltetés és a stressz néha kolinerg csalánkiütést is okoz, amikor megemeli a test hőmérsékletét.
- Kontakt urticaria: Itt a bőr reagál az úgynevezett urticariogén anyagokkal való érintkezésre. Néha ez allergiás reakció (pl. rovarméreg, hal, bizonyos gyümölcsök, latex, bizonyos gyógyszerek). Nem allergiás reakció is előfordulhat, például csalánra, medúzára, eperre vagy perui balzsamra (pl. sebgyógyító kenőcsökben).
- Vízi csalánkiütés: Nagyon ritkán a vízzel való érintkezés (pl. zuhanyozás, úszás vagy esős időben) csalánkiütést vált ki a gyermekben. Ez azonban nem allergiás reakció!
Csalánkiütés gyermekeknél: A leggyakoribb kiváltó okok
Leggyakrabban a gyermekek csalánkiütését fertőzés váltja ki. Például bizonyos esetekben egy influenzaszerű fertőzés, a középfül vagy a torok gyulladása spontán akut csalánkiütést okoz a gyermekben. Amikor a fertőzés megszűnik, a gyermek csalánkiütése általában megszűnik.
A spontán krónikus csalánkiütés gyermekeknél hasonló, de ritka. A kiváltó tényezők közé tartozik a tartósan fennálló krónikus fertőzés, például streptococcusok vagy ritkábban férgek vagy más paraziták által okozott fertőzés.
A pszeudoallergiás csalánkiütést általában bizonyos gyógyszerek, tartósítószerek vagy színezékek okozzák az élelmiszerekben.
Egyéb tényezők, amelyek potenciálisan kiváltják a csalánkiütést gyermekeknél:
- Fizikai ingerek, például hideg, meleg, karcolás, nyomás vagy súrlódás a bőrön (pl. ruházatból, iskolatáskából)
- Bőrrel való érintkezés irritáló vagy mérgező anyagokkal (pl. csalán vagy medúza érintése)
- Pulóverek
- feszültség
A viszkető duzzanatoknak és/vagy a bőr-/nyálkahártya-duzzanatoknak gyakran nem lehet okot találni. Az orvosok ezután idiopátiás csalánkiütésről beszélnek.
Néha a csalánkiütést nem csak egy kiváltó ok okozza, hanem több tényező kombinációja – például vírusfertőzés plusz antibiotikum beadása vagy fizikai megerőltetés, valamint egy kiváltó étel fogyasztása.
Hogyan néz ki a csalánkiütés gyermekeknél?
A csalánkiütésnek, más néven csalánkiütésnek a neve a vörös, viszkető bőrkiütéseknek, amelyekben duzzanat (megemelkedett bőrhólyag) jelentkezik – mint amikor a bőr csalánnal érintkezik. (Innen ered a bőrbetegség elnevezése.) A körös-körül kipirosodott búzaszemek néha olyan kicsik, mint egy gombostű feje, de akár tenyérnyire is megnőhetnek.
Csalánkiütés gyermekeknél bármely életkorban előfordulhat. A fiúk és a lányok ugyanolyan mértékben érintettek. Az atópiás dermatitiszben szenvedő gyermekek gyakrabban szenvednek krónikus csalánkiütéstől, mint más gyermekek.
Hogyan kezelik a csalánkiütést gyermekeknél?
A csalánkiütés kezelése gyermekeknél (és felnőtteknél) a betegség formájától és súlyosságától függ. Ha lehetséges, megpróbáljuk elkerülni vagy megszüntetni a csalánkiütés kiváltóját vagy okát.
Emellett vagy alternatívaként (ha a kiváltó ok/ok nem ismert vagy nem küszöbölhető ki) a kezelés a tünetmentességet célozza: fontos, hogy a gyermek minél tünetmentesebb legyen.
Kerülje a kiváltókat
Ha ismert gyermeke csalánkiütésének kiváltó oka, fontos, hogy elkerülje – ha lehetséges.
Például, ha gyermekénél bizonyos élelmiszer-adalékanyagok (például színezékek vagy tartósítószerek) hatására csalánkiütés alakul ki, fontos, hogy lehetőség szerint ezeket a termékeket eltávolítsa a gyermek étrendjéből.
Ha bizonyos gyógyszerek a csalánkiütést váltják ki, az orvos ezeket elkerüli, és jobban tolerálható készítménnyel helyettesíti. Tájékoztassa orvosát, ha bizonyos gyógyszerek csalánkiütést váltanak ki gyermekénél.
Hideg viszketés ellen
Ha gyermeke erősen viszketést szenved, hasznos a kiütés lehűtése. Ezt megtehetjük például egy hűtőpakolással, amelyet vékony törülközőbe csomagolva a viszkető bőrfelületre helyezünk.
A hűsítő kenőcsök és krémek is gyakran enyhítik a kellemetlen kellemetlenségeket, így gyermeke jobban érzi magát. Az ilyen készítmények vény nélkül kaphatók a gyógyszertárakban.
Gyógyszer
Gyakran szükséges a csalánkiütés gyógyszeres kezelése, például krónikus csalánkiütés vagy kifejezett akut urticaria esetén. Elsősorban antihisztaminokat, például cetirizint használnak erre a célra.
Ezek a hatóanyagok blokkolják a bőrreakciók kialakulásáért felelős hírvivő anyag, a hisztamin dokkolási helyeit. Az antihisztaminokat szedik – milyen adagban és mennyi ideig, azt a kezelőorvos elmagyarázza.
Ha az antihisztaminokkal végzett kezelés nem működik (kellően), akkor más gyógyszerek is választhatók. Ilyenek például a glükokortikoidok („kortizon”), amelyeket az antihisztaminok mellett – lé, tabletta vagy kúp formájában – adnak.
Ilyen kiegészítő, rövid távú kortizonkezelést alkalmaznak például súlyos akut csalánkiütések esetén, amelyek a bőr/nyálkahártya duzzanatával járnak.
A krónikus csalánkiütés súlyos epizódja néha csak kortizonnal kezelhető. A lehetséges mellékhatások miatt azonban ezt is csak rövid ideig alkalmazzák.
Ellenkező esetben a krónikus csalánkiütéseket, amelyeket önmagában antihisztaminokkal nem lehet sikeresen enyhíteni, gyakran leukotrién antagonistával kezelik. Ezeket a szereket néha az asztma terápiájában is használják.
Nagyon ritkán a csalánkiütés gyermekeknél olyan súlyos, hogy a kezelőorvosoknak más gyógyszerekhez kell folyamodniuk – például a mesterségesen előállított omalizumab antitesthez. Az immunglobulin E ellenanyag ellen irányul, amely számos allergiás reakcióban szerepet játszik.
Csalánkiütés homeopátia
Egyes szülők alternatív módszerekkel is szeretnék kezelni gyermekük csalánkiütését. Erre a célra többek között gyógynövénykészítményeket (például az ősi gyógy- és mérgező növényi keserédes nadálytőre épülő viszketés- és gyulladáscsökkentő, használatra kész készítményeket) használnak.
Egyes szülők homeopátiás készítményekre is támaszkodnak, mint például a kén és az Urtica urens gyógyszer a csalánkiütés tüneteire. Hatékonyságukra azonban nincs tudományos bizonyíték.
A homeopátia fogalma és specifikus hatékonysága ellentmondásos a tudományban, és tanulmányok nem bizonyítják egyértelműen.
Hogyan ismeri fel az orvos a csalánkiütést gyermekeknél?
A „csalánkiütés” diagnózisát gyermekorvos vagy bőrgyógyász állapítja meg. Gyermekeknél ugyanazok a vizsgálatok és diagnosztikai lépések történnek, mint a felnőtteknél.
Orvosi előzmény és fizikális vizsgálat
Először is, az orvos feltesz néhány kérdést az érintett gyermeknek vagy szüleinek a kórelőzmény (anamnézis) összegyűjtéséhez. Ilyenek például:
- Mióta van jelen a kiütés?
- Milyen helyzetben jelentkeztek a tünetek (pl. fertőzés kíséretében, fizikai megterheléskor, szűk ruházat viselése után)?
- Szed a gyermeke gyógyszert? Ha igen, melyiket?
- Szenved-e gyermeke más bőrbetegségben, allergiában vagy asztmában?
Ezután az orvos megvizsgálja a gyermek teljes bőrét és nyálkahártyáját. Különösen alaposan szemügyre veszi a bőrkiütést.
Ez a fizikális vizsgálat a kórtörténettel kombinálva általában elegendő ahhoz, hogy az orvos diagnosztizálja a csalánkiütést. További diagnosztika csak bizonyos esetekben szükséges.
További vizsgálatok
Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a viszkető bőrkiütés annyira megterheli a gyermeket, hogy nagyon szenved, és a mindennapi élete (például iskola, sport vagy játék) sérül.
További vizsgálatok, amelyek néha hasznosak lehetnek, például az allergiatesztek és a vérvizsgálatok. Ritkán a bőrből szövetminta (biopszia) vétele is szükséges a csalánkiütések tisztázása érdekében gyermekeknél, amelyet azután a laboratóriumban részletesebben megvizsgálnak.
Veszélyes-e a csalánkiütés gyermekeknél?
A csalánkiütés általában nem jelent veszélyt a gyermekre. A bőrelváltozások azonban kellemetlenek. Elalvás, sportolás, iskolára koncentrálás: A tartós viszketés egyes érintett gyermekek életminőségét rontja.
Veszélyes, ha a csalánkiütés allergiás reakció részeként jelentkezik a babánál vagy gyermekénél, például rovarcsípés után. Ha a légutak nyálkahártyája és/vagy a nyelv megduzzad, légzési nehézségek léphetnek fel. Ez egy vészhelyzet, amelyet azonnal kezelni kell!
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Célszerű a csalánkiütéses gyermeket gyermekorvossal vagy bőrgyógyászral (bőrgyógyász) megvizsgáltatni. Az orvos ezután megfelelő terápiát kezdeményez annak érdekében, hogy a gyermek kellemetlen bőrkiütései a lehető leggyorsabban elmúljanak.
