Az erdei lonc, az Aruncus dioicus, egész Európában megtalálható, különösen a lakatlan hegyi erdőkben. A növény ritkává vált, és megjelenése miatt gyakran összetévesztik a réti méhével. A korábban népszerű gyógynövényként használt növényt ma már szinte kizárólag díszítési célokra használják.
Az erdei lonc előfordulása és termesztése.
Ősszel a nagyon apró magok fejlődnek ki a virágokból, amelyek a legkisebb légmozgásokkal is elterjednek. Botanikailag az erdei lonc az úgynevezett rózsafélék családjába tartozik, és Buck's beard vagy Goat's beard néven is ismert. A lonc gyökereinek összegyűjtése a legjobb időszak szeptembertől márciusig, a gyógynövény esetében a virágzási időszakban áprilistól júliusig. A dísz- és gyógynövény Európán kívül Ázsiában is megtalálható, de még azon a kontinensen is ritka. Az erdei lonc előnyösen félárnyékos felvidéki cserjéken és hegyvidéki erdőkben nő, vagyis távol áll az emberi civilizációtól, ami ritka előfordulása mellett megnehezíti a növényi részek gyűjtését. Ez egy évelő növény, amely akár két méteres magasságot is elérhet. Az átlagos hajtások nő körülbelül 80 centiméter és egy méter magas. A csúcsos, ovális levelek kettős fogúak, ami a növénynek tipikus megjelenését adja. A fehér virágok májusban és júniusban jelennek meg, átmérőjük legfeljebb két-négy milliméter lehet. Az erdei lonckonzerv szétszórt virágzata nő legfeljebb 50 centiméter hosszú. Ősszel a nagyon kicsi magok fejlődnek ki a virágokból, amelyeket a legkisebb légmozgások is terjesztenek.
Hatás és alkalmazás
Akik ki akarják használni az erdei lonc gyógyító tulajdonságait, a saját kertjükben termeszthetik a növényt. Az önterjesztés gond nélkül működik, megfelelő helyválasztással. A termesztéshez a nagyon kicsi magokat először finom homokkal lehet összekeverni és kis cserépbe vetni. Miután a palánták elérték a legalább tíz centiméteres méretet, átvihetők a szabad földre. A termesztés nem sikerül teli napsütésben, a legjobb növekedési eredményeket részleges vagy sétáló árnyékban érik el. A humuszban gazdag, laza és nedves talajt semmiképpen sem szabad vizesíteni, mert ez így lesz vezet a növény haláláig. Az idősebb növényeket mindig tavasz elején kell visszavágni. Az erdei lonc természetben történő gyűjtése nem tilos, mert a növény nem védett. Ennek ellenére a vadonban történő gyűjtéstől ritkán előforduló előfordulása miatt tartózkodni kell. A föld feletti gyógynövény betakarítása után az árnyékos, szellős helyen a lehető leggyorsabban összegyűjtjük és szárítjuk. A szárított virágok és kevés levél papírzacskóban tárolható a későbbi teakészítéshez. Teafőzés is készíthető a növény gyökérzetéből. Ehhez a gyökereket a betakarítás után azonnal meg kell tisztítani, összetörni és meleg helyen szárítani. A gyógynövény és a szár nem alkalmas állandó használatra az alacsony porzsinsav-tartalom miatt, ugyanezen okból kerülni kell a terhes nők vagy a szoptató anyák bármilyen alkalmazását. A tea elkészítéséhez a gyógynövényből forró víz infúzió rövid, öt perces főzési idővel. A tea lázcsillapító és gyomor-nyugtató hatások. Ha a teát a gyökérből készítik, akkor az elkészítése hideg víz. Forralás után 30 percig infundálja, mielőtt leszűrné. A gyökér főzet fájdalmas ízület borogatásához is használható reuma vagy fáradt lábfürdőkhöz duzzadt lábak. A friss, dübörgött gyökérből nagyon jó pasztát is készíthetünk rovarcsípések és szúr.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
A hagyományos népi gyógyászatban az erdei loncnak egykor nagy jelentősége volt. Ma, a modernben fitoterápiaa növény azonban már nem játszik szerepet. Az erdei lonc inkább hálás vázadíszként, vagy ágyneműként és példánynövényként népszerű a díszkertekben. A múltban a leveleket, bár kissé mérgezőek voltak a porzsavtartalom miatt, zöldségként fogyasztották. Emiatt a leveles zöldségként történő felhasználás ma erősen nem ajánlott. A mérgezés tüneteinek előidézéséhez azonban jelentős mennyiségű levelet kellene elfogyasztani. A lonc néhány történelmi felhasználása annak is köszönhető, hogy összetéveszti a réti magval. Az erdei lonc gyógyászati jelentősége a láz a gyomor csökkentése és megnyugtatása nyálkahártya in gyomorhurut vagy fekélyek. Az összetevők, különösen a növény gyökérrészei, összehúzó, nyugtató, lázcsillapító, gyomor- és tonic hatások. Az eredményül kapott alkalmazások láz, ízületi panaszok, rovarcsípések, rovarcsípések, gyomor panaszok, duzzanatok és mint a tonic vagy vénás betegségek. Jól tolerálható teaként vagy külsőleg növényi pépként történő alkalmazás. Az alacsony porcinsav-tartalom miatt azonban a teát nem szabad hosszú ideig használni. Az erdei lonc szárított gyökere, gyógynövénye és magjai gyógyszertárakból is beszerezhetők. A gyógyszertárakból történő megrendeléseknél figyelmet kell fordítani a rétifákkal való összetévesztés lehetőségére is, mert a rétihéjat a lonc neve is ismeri. Megelőzés és kezelés céljából naponta legfeljebb három csésze erdei lonc tea fogyasztható. Ez egész nap kortyokban is elvégezhető, mert a hatóanyagok a kihűlt teában is stabilak maradnak. A gyökérből főzött teaé magasabb sűrűség hatóanyagok a virágokból és levelekből származó teához képest.
