A növény, alfaja és fajtái őshonosak Ázsia és Európa minden mérsékelt égövi övezetében, különösen az északi régiókban. A gyökér főleg holland, lengyel és türingiai kultúrákból származik. Főként a gyökeret (Angelicae radix) használják gyógyszerként, de néha az egész növényt (Angelicae herba), a növény gyümölcsét vagy illóolaját (Oleum angelicae).
Angelica: jellemzők
Angyalgyökér az archangelica L. 1–2.5 méter magas, kétéves, erőteljes évelő növény, amelynek teteje vastag szárral lila. Két-három tűs levele van, felfújt levélhüvelyekkel. A kis zöld virágok nagy kettős ernyőkben vannak, hüvely nélkül. Közép-Európában angyalgyökér század óta ismeretes.
A név eredete
Ha hihetünk a legendának, a növény neve onnan származik, hogy egy angyal mutatta meg az embereknek (latin Angelus = angyal). Abban az időben, angyalgyökér kezelésre vitték csapás és a „gonosz varázslat” ellen.
Angelica gyökér, mint gyógyszer
A gyökérhenger hengeres, vékony gyökérdarabokból áll, amelyek kívül szürke, fekete vagy vörösbarna színűek és hosszanti barázdákkal rendelkeznek. A fás test sárga és sugárirányban csíkos.
Angelica szaga és íze
Angelica gyökér nagyon fűszeres illata van. A íz of angyalgyökér először aromás és édes, majd keserű, csípős és kitartó égő.
