Rövid áttekintés
- Mi az APS? Az APS egy autoimmun betegség, amelyben az immunrendszer védekező anyagokat (antitesteket) termel a szervezet saját sejtjei ellen. Vérrögök lépnek fel, ami súlyos szövődményekhez vezethet.
- Okok: Az APS okai nem tisztázottak egyértelműen.
- Kockázati tényezők: Egyéb autoimmun betegségek, terhesség, dohányzás, fertőzések, ösztrogén tartalmú gyógyszerek, elhízás, genetikai hajlam.
- Tünetek: Érelzáródások (trombózisok), vetélések.
- Diagnózis: Bizonyított trombózis vagy vetélés, vérvizsgálat (antifoszfolipid antitestek kimutatása)
- Kezelés: Vérhígító gyógyszer
- Megelőzés: Ok-okozati megelőzés nem lehetséges
Mi az APS (antifoszfolipid szindróma)?
Az APS gyakorisága
Az orvosok becslése szerint a lakosság körülbelül 0.5 százaléka szenved antifoszfolipid szindrómában. Az APS bármely életkorban előfordulhat, de általában fiatal és középső felnőttkorban kezdődik: a betegek 85 százaléka 15 és 50 év közötti. A nők általában gyakrabban érintettek, mint a férfiak.
Az APS formái
A GSP nem veleszületett állapot, hanem az ember élete során alakul ki. Attól függően, hogy önálló betegségként vagy más alapbetegséggel együtt fordul elő, az orvosok az antifoszfolipid szindróma két formáját különböztetik meg:
Elsődleges APS
Az APS független betegségként fordul elő az összes érintett személy 50 százalékánál.
Másodlagos APS
Az összes érintett személy 50 százalékánál az APS más betegség következtében alakul ki.
Leggyakrabban a másodlagos antifoszfolipid szindróma más autoimmun betegségekkel együtt fordul elő. Ezek tartalmazzák:
- Lupus erythematosus
- Krónikus polyarthritis
- scleroderma
- Pikkelysömör
- Behçet-szindróma
- Autoimmun thrombocytopenia
Az APS bizonyos fertőző betegségekben is megfigyelhető. Ide tartozik például a hepatitis C, HIV, szifilisz és mumpsz, valamint az Epstein-Barr vírus (EBV) fertőzései. Az EBV fertőzések például mirigylázhoz vezetnek.
Ritkán a gyógyszerek a szervezet saját foszfolipid-fehérje komplexei elleni antitestek képződését is kiváltják. A leggyakoribb gyógyszerek itt az epilepszia elleni szerek, a kinin és az interferon.
Néhány esetben az APS daganatos betegséggel, például mielóma multiplextel (plazmocitóma) együtt fordul elő.
Okai és kockázati tényezők
Okok
Az antifoszfolipid szindróma okait a mai napig nem sikerült teljesen tisztázni. Az azonban biztos, hogy autoimmun betegségről van szó.
Az APS-ben az antitestek bizonyos, a szervezetben található foszfolipid-fehérje komplexek ellen irányulnak. Megtalálhatók például a testsejtek felszínén.
Egészséges emberekben a véralvadás azonnal megindul, amint egy ér megsérül. Bizonyos vérsejtek (úgynevezett vérlemezkék) olyan vérrögöt képeznek, amely újra lezárja a sebet és megállítja a vérzést.
Az APS-ben a normál véralvadás zavart okoz: a vér gyorsabban alvad, még előzetes sérülés nélkül is. Vérrög képződik. Amikor ez elér egy bizonyos méretet, érelzáródás (trombózis) lép fel.
Mivel a foszfolipid-fehérje komplexek minden sejtben megtalálhatók, vérrögök és trombózis is előfordulhat bárhol a szervezetben. Ha az ér elzáródott, a szövet már nem (kellően) vérrel ellátott (ischaemia). Az APS-ben az érelzáródás leggyakoribb helyei az agy, a szív és terhes nőknél a placenta.
Kockázati tényezők
Az orvosok feltételezik, hogy a genetikai hajlam szerepet játszik: A szakirodalom leírja, hogy az APS-es betegeknél gyakran más családtagok is érintettek. Például egy APS-beteg vérrokonainak körülbelül egyharmadánál a megfelelő autoantitestek szintje is emelkedett. A hajlam azonban még nem bizonyított egyértelműen.
Ezenkívül a legtöbb APS-ben szenvedő embernek, aki trombózist tapasztal, más kockázati tényezői is vannak. Ezek tartalmazzák:
- Terhesség
- Dohányzó
- Orális fogamzásgátlók (fogamzásgátló tabletták) használata
- Elhízottság
- Fertőző betegségek, például hepatitis C
- Az erek belső falának károsodása
Tünetek
Azok a betegek, akiknek vérében antifoszfolipid antitestek vannak, de még nem fordult elő trombózis vagy terhességi szövődmény, általában nem veszik észre. A következő jelek APS-re utalnak – de sok más betegségre is:
- Fejfájás
- Szédülés @
- Memória problémák
Az antifoszfolipid szindrómát általában nem veszik észre, amíg a trombózis be nem következik. Ez a helyzet az antifoszfolipid antitestekkel rendelkező emberek körülbelül felénél. A tünetek attól függenek, hogy melyik ér van elzárva. A leggyakoribbak a következők:
- A láb duzzanata húzó fájdalommal (mély lábtrombózis).
- Hirtelen fellépő légszomj szúró fájdalommal a mellkasban (tüdőembólia)
- A test egyik oldalának hirtelen bénulása vagy beszédproblémák (stroke)
- Elkobzás
- Migrén
- Vérzés a kéz- vagy lábkörmök alatt
- Terhességi szövődmények
Érelzáródás az artériákban (artériás trombózis)
Az artériák, a pulmonalis artéria kivételével, tápanyagban és oxigénben gazdag vért szállítanak a szervekbe. Ha egy artéria elzáródik, a mögötte lévő szövet már nem jut elegendő vérrel. Egy artériás trombózis az agyban például szélütést, a szívben szívrohamot okoz.
Érelzáródás a vénákban (vénás trombózis)
Véralvadási zavar terhesség alatt
Sok antifoszfolipid szindrómában szenvedő nő komplikációk nélkül viszi magával a terhességet, és egészséges babát szül. Egyes esetekben azonban a vérrögök problémákat okoznak a terhesség alatt.
A méhnyálkahártya véralvadási zavarai megakadályozhatják az embrió beültetését a méhbe. Ha ez a helyzet, akkor vetélés következik be.
Ha vérrög alakul ki a méhlepényben vagy a köldökzsinórban, a baba nem lesz elegendő vérrel ellátva. Az alulkínálat miatt a születendő gyermek lemarad a növekedésben, vagy akár elutasításra is kerül. A terhességi betegségek, mint például az eclampsia és a preeclampsia (magas vérnyomás, fehérje kiválasztásával a vizelettel) szintén APS-re utalnak.
Diagnózis
Az antifoszfolipid szindróma gyanúja esetén az első kapcsolattartó személy a belgyógyász vagy a reumatológus.
Fizikális vizsgálat
Az orvos először érdeklődik a páciens kórtörténetéről (anamnéziséről), és fizikális vizsgálatot végez. Ha a múltban már előfordult trombózis vagy vetélés, az APS gyanúja erősödik.
Vérvizsgálat antitestekre
Ezt követi a vérvétel. Itt az orvos megvizsgálja a vérben az APS-re utaló antitesteket:
- A véralvadási faktorok fehérjéi elleni antitestek: lupus antikoaguláns (LA)
- Kardiolipin elleni antitestek: anti-kardiolipin antitestek (aCL)
- Béta2-glikoprotein 1 elleni antitestek: béta-2-glikoprotein I elleni antitest (ab2gp1)
Az APS antitestek a lakosság egy-öt százalékában találhatók meg, például bakteriális vagy vírusos fertőzésekkel vagy rákkal összefüggésben.
Sidney kritériumai
Az APS fizikai jelei:
- Megerősített trombózis a nagyobb vagy kisebb vénákban/artériákban.
- Három (vagy több) vetélés a terhesség tizedik hetét megelőzően, vagy egy (vagy több) vetélés a tizedik terhességi hét után, amely más okkal nem magyarázható.
Az APS antitestek kimutatása:
- A diagnózis akkor tekinthető megerősítettnek, ha az emelkedett antifoszfolipid antitestek kétszer, legalább tizenkét hetes időközönként kimutathatók.
Kezelés
Mivel nincsenek olyan gyógyszerek, amelyek gátolják az antifoszfolipid antitestek képződését, vagy blokkolják azok hatását, a gyógyulás nem lehetséges. A (további) vérrögképződés kockázata azonban jelentősen csökken az antikoaguláns gyógyszerekkel.
Az antifoszfolipid szindróma kezelésére alkalmazott terápia a trombózis típusától (artériás, vénás vagy terhesség alatti) és az adott beteg kockázatától függ.
Kezelés az egyéni trombózisveszélytől függően
Egy tanulmány szerint ezeknek a betegeknek a 37.1 százaléka tíz éven belül egy vagy több további trombózisban szenved. Ha csak a béta2-glikoprotein 1 elleni antitest szintje emelkedett, a kockázat kisebb.
A trombózis kockázata akkor is nő, ha a betegek koleszterinszintje magas, magas a vérnyomása vagy dohányzik. Ugyanez vonatkozik azokra a nőkre, akik ösztrogén tartalmú gyógyszereket szednek, például tablettát vagy menopauza tüneteinek kezelésére szolgáló készítményeket.
Gyógyszerek
Az orvos az antifoszfolipid szindrómát antikoaguláns gyógyszerekkel kezeli. A vérrögképződést a szokásosnál később és lassabban kezdik meg, ezáltal gátolják a vérrögképződést. Sérülés esetén azonban hosszabb ideig tart, amíg a seb bezáródik és a vérzés eláll. Tehát az antikoaguláns gyógyszereket szedőknél potenciálisan megnő a vérzés kockázata.
Az APS kezelésére különböző antikoagulánsok állnak rendelkezésre:
A véralvadáshoz K-vitaminra van szüksége. A K-vitamin antagonisták a K-vitamin antagonistái és gátolják a véralvadást. Ezeket tabletták vagy kapszulák formájában veszik be, és általában XNUMX-XNUMX napos késéssel lépnek érvénybe. A kezelés során az orvos rendszeresen ellenőrzi az INR értéket: ez jelzi, hogy milyen gyorsan alvadnak meg a vérben.
A K-vitamin antagonisták az APS kezelésére:
- Phenprocumon
- warfarin
A K-vitamin antagonistákat terhes nők nem szedhetik, mert a születendő baba károsodhat.
Trombocita-ellenes szerek
A thrombocyta-aggregációt gátló szerek megakadályozzák, hogy a vérlemezkék könnyen hozzátapadjanak az érfalhoz, és vérrögöt képezzenek. Tabletta vagy kapszula formájában is bevehető. A vérlemezke-gátló legismertebb példája az acetilszalicilsav (ASA).
Közvetlen/új orális antikoagulánsok (DOAK, NOAK)
Heparin
A heparin egy véralvadásgátló, amelyet a bőr alá vagy a vénába fecskendeznek be. Mivel nagyon gyorsan fejti ki hatását, a heparint a trombózis akut kezelésére használják.
Fondaparinux
A fondaparinux egy véralvadásgátló, amelyet a heparinhoz hasonlóan a bőr alá fecskendeznek be. Alkalmas akut kezelésére és trombózis megelőzésére.
Meglévő trombózis kezelése
Ha az antifoszfolipid szindróma következtében trombózis lép fel, az akut kezelés általában heparinnal történik. A trombus feloldódását okozza. Ezután a betegnek a fenprokumon hatóanyagot adják be. Megakadályozza a további vérrögképződést.
Kezelés, ha antitesteket észlelnek korábbi trombózis nélkül
Kezelés terhesség alatt
Az antifoszfolipid szindrómával diagnosztizált nők esetében tanácsos konzultálni kezelőorvosukkal a terhesség megtervezése előtt. Az orális antikoagulánsok, például a fenprokumon károsíthatják a születendő gyermeket. Emiatt az orvos a terhesség előtt megkezdett APS-terápiát ennek megfelelően módosítja.
Azok az APS-betegek, akik gyermeket szeretnének vállalni, valamint azok, akikről kiderült, hogy terhesek, naponta egyszer (kis molekulatömegű) heparint kapnak. A heparin nem jut át a placentán a gyermekhez, ezért biztonságos az anya és a gyermek számára. A terhes nők gyakran kapnak acetilszalicilsavat is kis dózisban a terhesség 36. hetéig.
A közelmúltban készített tanulmányok
Az antifoszfolipid szindrómával kapcsolatos legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a direkt orális antikoagulánsokat (DOAK/NOAK) nem szabad magas kockázatú csoportokban alkalmazni.
Egy metaanalízis (több tanulmány összefoglalása) szintén magasabb kockázatot mutatott ki a DOAK esetében, mint a K-vitamin antagonistáknál (pl. warfarin).
Ezért az Európai Reuma Liga jelenlegi, 2019-es ajánlásai szerint a rivaroxabant nem szabad hármas pozitív APS-ben szenvedő betegeknél alkalmazni, hanem K-vitamin antagonistákkal kell helyettesíteni.
Megelőzése
Mivel az antifoszfolipid szindróma kiváltó oka nem ismert, nincsenek specifikus megelőző intézkedések. Azoknak, akiknek már volt trombózisa, rendszeresen ellenőrizniük kell orvosukat, és gondosan szedniük kell a felírt gyógyszereket.
Az APS-ben szenvedő nőknek azt tanácsolják, hogy kerüljék az ösztrogéntartalmú gyógyszereket, például a fogamzásgátlásra vagy a menopauza tüneteinek kezelésére használtakat. Ez azért van, mert az ösztrogén jelentősen növelheti a trombózis kockázatát.
Prognózis
Az APS nem gyógyítható. Egyénre szabott kezeléssel és rendszeres orvosi ellenőrzéssel azonban jelentősen csökkenthető a trombózis veszélye.
