Az ember agy az egész világegyetem egyik legösszetettebb szerkezete, és még mindig nagy rejtvényeket vet fel a kutatók előtt. A természet ezen csodálatának egyik része az úgynevezett amygdala, amelynek funkciója az emberi túlélés szempontjából ősidők óta létfontosságú.
Mi az amygdala?
Az amygdala az ember része agy. Az elnevezés a görög mandula, amygdale szóból származik, és azért választották, mert a két kérdéses terület a agy két mandulamagra hasonlítanak. Ezért ritkábban Corpus amygdaloideumnak vagy mandula mag komplexnek nevezik őket.
Anatómia és felépítés
Az amygdala a limbikus rendszer és a temporális lebeny elülső részén található. Két hasonló nukleáris területből áll, amelyek közvetlenül a hippocampus, a farok a farok és az alsó kamra alsó szarvának közelében. Mivel az amygdala az agykéreg egy kis részét is magában foglalja, gyakorlatilag átmeneti terület az agykéreg és az emberi agy magterülete között. Az amygdala három különböző zónára osztható: a bazolaterális komplexre, amelyben a három mag nucleus lateralis, nucleus basalis, valamint a nucleus basolateralis található, a centromedialis magcsoportra a nucleus centralis és nucleus medialis, valamint a korticalis nucleus csoportra, amelyben a nucleus corticalis található. Ezek a magok összekapcsolódnak és idegrostok sokaságán keresztül kölcsönhatásba lépnek egymással. Ezenkívül az amygdala is kapcsolódik a agytörzs, a hypothalamus a diencephalonban található, és a Alapi idegsejtek.
Funkció és feladatok
Az amygdala fő funkciója a szorongás generálása és feldolgozása, valamint a kapcsolódó fizikai reakciók. Például felelősséget mutat azért, hogy veszélyes helyzetekben a szívverés drámaian megnő és a lélegzet leáll. A félelmetes vagy félelmetes helyzet hirtelen bekövetkezésekor bekövetkező tipikus rándulást az amygdala és az agy motoros rendszere közötti kapcsolat is kiváltja. A hypothalamus, felelős a növekedés szükségességének utólagos jelzéséért is adrenalin termelés a mellékvesékben. Adrenalin felkészíti a testet egy harcra vagy a közvetlen veszély elől való menekülésre. Az ehhez nem szükséges folyamatokat, például az emésztést, ezután röviden lerövidítik, hogy energiát biztosítsanak a fontosabb funkciókhoz, például a szív-és érrendszer. Ugyanakkor az amygdala feldolgozza a félelem által kifejlesztett érzelmeket, és biztosítja, hogy a megtapasztalt információk vagy események összekapcsolódjanak az érzelmekkel. Ez az arckifejezések érzelmi osztályozásában is fontos szerepet játszik. Így az amygdala feldolgozza a külső ingereket és az ebből fakadó fizikai reakciókat. Az amygdala felerősíthet bizonyos érzelmeket is, például félelmet vagy haragot, és részt vesz a korábban tapasztalt helyzetek (újra) felismerésében. A traumás tapasztalatokat az amygdala tárolja és folyamatosan összehasonlítja a jelenlegi helyzetekkel. Ha hasonló helyzet áll elő, akkor az imént leírt fizikai és hormonális reakciók lépnek életbe. Az amygdala nélkül sem félelem, sem agresszió nem alakulhat ki, és a veszélyek már nem értékelhetők, ez az emberi evolúció egyik legfontosabb túlélési stratégiája. Annak ellenére, hogy ez a modern világban bevallottan egyre kevésbé fontos, mivel a mai életnek gyakran kevés közös vonása van a korábbi idők túlélési harcával.
Betegségek
Az amygdala nagy szerepet játszik a szorongások és pánikbetegségek különféle eseteiben. Például sok fóbia, azaz bizonyos dolgoktól vagy helyzetektől való félelem az amygdala működési zavaraiból ered, amelyek tévesen ezeket a dolgokat fenyegetésként érzékelik, és megfelelő jeleket küldenek a szervezetnek. Ebben az összefüggésben azonban előfordulhat a veszélyesnek vélt helyzetek általánosítása, így a szorongás fizikai és mentális tünetei, mint pl. hányinger vagy pánik, teljesen váratlanul és hirtelen jelennek meg. Ez feltétel az amygdala túlstimulálása váltja ki, amely aztán szinte válogatás nélkül veszélyesnek tartja azokat a helyzeteket, amelyek objektív módon nem, és az érintetteket nyilvánvaló ok nélkül szorongásként éli meg. Ennek oka, hogy a tünetek gyakran öntudatlanul, azaz tényleges észlelés nélkül váltanak ki emlékezet a traumatikus esemény.A helyzetek, amelyek vezet a pánikreakciók kiváltására a szaknyelvben kiváltóként hivatkoznak. Az amygdala működésének hiánya szintén vezet különféle egyéb tünetekre. Ezek tartalmazzák emlékezet rendellenességek, autizmus, narkolepszia, depresszió vagy poszttraumás feszültség rendellenesség. A rendkívül ritka és genetikai Urbach-Wiethe-szindrómában az amygdala meszesedik. Az érintett egyéneknek ezért nagyon nehéz megérteniük az arckifejezések érzelmi jelentését, különösen akkor, ha ezek félelmet fejeznek ki. Általában keveset tudnak megtenni a félelem érzelmével. Így nem képesek sem félelmet érezni, sem leírni, sem más emberekben felismerni. A szorongás hiánya gyakran megnehezíti számukra a helyes döntések meghozatalát kritikus vagy veszélyes helyzetekben, ami nagy veszélyt jelent számukra. Abban az időben, amikor a nyugati világban egyre nagyobbak a mentális betegségek, az amygdala részletes kutatása egyre fontosabb szerepet játszik. Az emberi agyban a szorongás kialakulásához és kezeléséhez elengedhetetlen régióként kulcsszerepet játszik az új és hatékony kezelések felkutatásában. szorongási rendellenességek és különféle formái depresszió.
