Mivel kortizon gyógyszerként csak a természetes hormonszint feletti dózisokban működik, a szervezet reagál a hormonfeleslegre. A mellékhatások tehát kvázi normális reakciók a kortikoszteroid ingerekre-ahogy ezek fokozódnak, a hatások is növekednek. A mellékhatások elsősorban hosszan tartó kezelés esetén jelentkeznek, míg a rövid távú alkalmazás ritkán okoz problémát.
A kortizon kezelés nemkívánatos hatásai.
A mellékhatások némelyike néha kívánt hatás: Például a immunrendszer (immunszuppresszió) kívánatos lehet, például a terápia a túláradó védekezés összefüggésében egy allergiás reakció, de súlyos mellékhatás is lehet, ami fokozott fertőzésre való hajlamot eredményez.
A kortizon tipikus mellékhatásai
A közvetlen hormonhatás következményei a következők:
- Az úgynevezett Cushing-szindróma teliholdas arccal, bika nyak, arcpír és törékeny bőr hajók.
- Vérnyomás emelkedés
- A vércukorszint növekedése
- A vér lipidszintjének emelkedése
- Fokozott érzékenységet a fertőzés
- Súlygyarapodás
- Vízvisszatartás a szövetekben
- csontritkulás: habár kortizon úgy tűnik, nem az egyetlen kiváltó ok, érzékenyebbé teheti a kockázatot. Ezért mielőtt hosszabb kortizon terápia, meg kell határozni annak kockázatát csontritkulás (csontsűrűségmérés), és ha szükséges, a megelőző kezelés megkezdése intézkedések mint például kalcium igazgatás vagy a bevitele vitamin D és fluor.
A kortizon befolyásolja a hormonok szabályozási körét.
A mellékhatások egy másik csoportja befolyásolja a hormonok. A glükokortikoid kívülről történő ellátásával a saját hormontermelés elalszik, és akár kiegyenlíthető is vezet a mellékvesekéreg zsugorodásához.
Ezt feltétel akkor válik problémássá, amikor terápia megszakad, mert bizonyos időbe telik, amíg a beteg saját termelése újra beindul. Stresszes helyzetekben az ilyen beteg veszélyben van, mert a mellékvesekéreg nem tudja elég gyorsan biztosítani a megfelelő mennyiségű hormont.
Ezzel szemben előfordulhat úgynevezett visszapattanó hatás-a betegség tüneteinek megnövekedett kiújulása, ha a gyógyszert túl gyorsan abbahagyják, nem pedig fokozatosan.
Irányelvek a helyes adagoláshoz
A kortizonterápia mára jól kutatott következményei miatt a gyógyszert ma másképp használják, mint az első felfedezéskor. Az adagolás az egyéni klinikai kép súlyosságától és a beteg válaszától függ.
Az akut betegségeket általában csak rövid ideig, míg a krónikus betegségeket általában hosszú távon kezelik. A krónikus betegek megsegítésére törekednek a legkisebbekkel adag hogy még mindig hatékony.
Ez a folyamat hosszú és nehéz, mert a viszonylag nagy dózisú sikeres kezdeti kezelés után az ember megpróbálja tovább csökkenteni a hatóanyag adagját. Nagyon alacsony dózisok mellett azonban ez a folyamat csak nagyon lassan és nagyon kis lépésekben valósítható meg.
Ez a betegetől is függ
A cél mindig az, hogy a nemkívánatos mellékhatásokat a lehető legalacsonyabb szinten tartsuk. Ehhez az orvosnak és a betegnek együtt kell működnie. A betegnek intenzíven kell foglalkoznia a kortizonkezeléssel, és a lehető legjobban kell tudnia magát, hogy aktívan részt vegyen a terápia kezelésében.
Ide tartozik többek között az alacsony sótartalmú, kiegyensúlyozott diéta amelyben fontos szerepet játszanak az alacsony zsírtartalmú tejtermékek, valamint a gyümölcsök és zöldségek. A testmozgás és a sport szintén kevesebb panaszhoz és mellékhatáshoz vezet.
