Neuropszichológia: kezelés, hatások és kockázatok

A neuropszichológia olyan tudomány, amely ötvözi az idegtudományt és a pszichológiát. Leggyakoribb alkalmazási területe a klinikai neuropszichológia a központi rendellenességekkel és rendellenességekkel foglalkozik idegrendszer, különösen a agy.

Mi az a neuropszichológia?

Leggyakoribb alkalmazási területe a klinikai neuropszichológia a központi rendellenességekkel és rendellenességekkel foglalkozik idegrendszer, elsősorban a agy. A neuropszichológia egyik részterülete a fiziológiai pszichológia. Ez a központi struktúrájával és funkciójával foglalkozik idegrendszer és hatása a tapasztalatokra és a viselkedésre. Az egyik hangsúly a kognitív folyamatokon, valamint az észlelési folyamatokon van. A klinikai neuropszichológia viszont elsősorban az idegrendszer betegségeivel foglalkozik, és így az egyik legkiemelkedőbb alkalmazási területek neuropszichológia. A klinikai neuropszichológia elsősorban a agy, például a demencia. A neuropszichológia másik aldiszciplinájaként a neurokopszichológia az idegtudomány, a (bio) kémia és a pszichológia metszéspontjával foglalkozik. A neurokopszichológia a neurokémiai és pszichológiai folyamatok kölcsönhatásait tanulmányozza, különös tekintettel a neurotranszmitterekre (sejtek közötti hírvivők). Hasonlóképpen a farmakopszichológia a szerek és más kémiai anyagok a pszichén és az idegrendszeren.

Kezelések és terápiák

A neuropszichológia számos olyan rendellenességet kutat, diagnosztizál és kezel, amelyek befolyásolják a központi idegrendszert. Elmebajkapcsolatos rendellenességek játszanak nagy szerepet a klinikai neuropszichológiában. Ban ben Alzheimer-kór demenciájapéldául a kognitív funkciók sajátos károsodása fordul elő. Főleg rövid távúak emlékezet valamint az időbeli és térbeli tájékozódás: az érintett nem emlékszik a közelmúlt eseményeire, vagy csak nehezen emlékszik rá, elveszíti időérzékét, többek között nem tudja helyesen megnevezni a dátumot, vagy nem tudja, hol van. Súlyosságától függően Alzheimer-kór demenciája, ezek a tünetek különböző súlyosságúak lehetnek. A károsodásokat az idegsejtek halála okozza az agy egy meghatározott részében, az entorhinalis kéregben. Egy másik rendellenesség, amelyet a neuropszichológia tanulmányoz és kezel, az tanulás rendellenesség gyermekeknél. A tanulás rendellenesség az, amikor a gyermek jelentős hiányosságokat mutat az olvasásban, az írásban és / vagy a matematikában, ami nem magyarázható átlag alatti intelligenciával vagy nem megfelelő iskolázás. Attól függően, hogy melyik készséget nem lehet elsajátítani, vagy kevésbé hatékonyan tanulják el, a tanulás rendellenességet nevezik diszlexia (az olvasás romlása), diszkalkulia (számtani károsodás), vagy diszgráfia (írásbeli károsodás). Ezenkívül a klinikai neuropszichológia számos különböző betegséggel foglalkozik emlékezet és tudatosság, nyelv, cselekvés végrehajtása és orientáció. Sok esetben a kezelés interdiszciplináris. Néhány rendellenesség esetén például Alzheimer-kór demenciája, nem lehet visszaállítani az eredeti kognitív teljesítményt. Ezekben az esetekben a kezelés kisebb javulások elérésére irányul, megkönnyíti a betegséggel való megbirkózást a mindennapi életben, és megakadályozza a további állapotromlást vagy legalább a betegség lefolyásának lelassulását. Más betegségek, például a neurológiai látászavarok vagy a tanulási rendellenességek, gyakran jobb prognózissal rendelkeznek.

Diagnózis és vizsgálati módszerek

A klinikai neuropszichológia egyik legfontosabb feladata a pontos diagnózis. Különböző pszichológiai tesztek segítségével a neuropszichológusok megállapíthatják, hogy van-e személy kognitív károsodása és milyen típusú károsodásról van szó. Ezek a tesztek szabványosítottak, és így objektív értékelést tesznek lehetővé. A fent említett tanulási rendellenesség esetén a neuropszichológusok feladata nem csak az olvasás, az írás és a számtan akadémiai területeinek hiányosságainak önálló és megbízható meghatározása; figyelembe kell venniük az érintett gyermek intelligenciáját, valamint a társadalmi és iskolai körülményeket. A motivációs és egyéb problémákat is ellenőrzik a tanulási zavaron kívüli egyéb ok kizárására. Az egyik legszélesebb körben alkalmazott neuropszichológiai teszt a „Mini-Mental Status Test”, amelyet az orvosok is gyakran használnak. Ebben a tesztben a tesztelt személytől először meg kell kérni a pontos dátumot (év, hónap, nap, hét napja), hogy nagyjából felmérhesse időbeni tájékozódását. Ezután a tesztelő kisebb feladatokat hajt végre, például szavak megismétlését és emlékezését, előre és hátra helyesírást, valamint két objektum megnevezését. Ezek a feladatok egészséges emberek számára gyakran hétköznapinak és egyszerűnek tűnnek; a kognitív fogyatékossággal élő emberek azonban nehezen tudják használni ezeket az alapvető készségeket. Kimutathatja a kábítószer-fogyasztás és hasonlók miatti átmeneti károsodásokat is. Egy másik neuropszichológiai vizsgálati eljárásban, az „óra tesztben” arra kérik az alanyot, hogy először rajzolja meg az analóg óra arcát, majd egy adott időpontot egy adott körben. Ez a teszt egy olyan eljárás, amelyre különösen érzékeny Alzheimer-kór demencia és képes lehet detektálni a hiányokat még olyan képalkotó eljárások során is, mint pl mágneses rezonancia képalkotás (MRI) még nem tárt fel változást az alany agyában. A neuropszichológiai vizsgálatok tehát nemcsak gazdaságosak, hanem nagyon érzékeny mérőeszközök is, amelyek még kisebb eltéréseket is képesek észlelni. A gyakorlatban a különböző teszteket mindig kombinálják annak érdekében, hogy lefedjék a különböző képességterületeket, és ki tudják zárni az olyan alternatív magyarázatokat, mint az intelligencia, a mozgássérülések, a motiváció és mások. Ezenkívül a neuropszichológia különféle képalkotó technikákat alkalmaz: mágneses rezonancia képalkotás (MRI), EEG (EEG), magnetoencefalográfia (MEG) vagy pozitron emissziós tomográfia (PET) gyakran használják. Ezek képesek az agy működésének vizualizálására a szabálytalanságok észlelésére.