Lítium
Lítium a hangulatstabilizátorok egyike. Ezt a kábítószer-csoportot használják a határvonalra személyiségzavar nem engedélyezett használatban, azaz anélkül, hogy a gyógyszereket hivatalosan engedélyezték volna ebben a betegségben való alkalmazásra. Az empirikus adatok azonban a lítium a határ menti betegeknél kevés, és csak egyedi esetekben tűnik lehetségesnek a pozitív hatás. Más hangulatstabilizátorokhoz, mint pl lamotrigin, valproát és topiramát, számos tanulmány pozitív hatást mutatott az impulzivitásra és a haragra, ezért gyakrabban használják őket.
A terápia időtartama
Összességében dialektikus viselkedésterápia körülbelül 12 hétig tart, ha stacionárius kezelés kíséri. Mivel azonban a befejezett terápiát általában heti találkozás követi a terapeutával vagy egy kisegítő csoportban, a követő terápia is tovább tarthat. A 12 hét után azonban befejeződik a kezelés fekvőbeteg része.
Siker
A dialektikus segítségével viselkedésterápia, mérsékelt sikert értek el. Mivel a betegek borderline szindróma különösen hajlamosak abbahagyni a terápiát, feltételezhető, hogy a terápiát abbahagyó betegek sokkal jobb eredményeket érnek el. Meg kell jegyezni, hogy dialektikus viselkedésterápia messze a legjobb eredményeket éri el ezen a területen.
Más terápiás megközelítések, például a hagyományos viselkedésterápia, nem rendelkeznek olyan jó hosszú távú eredménnyel, mint a dialektikus viselkedésterápia. Különösen a társadalmi és szakmai életbe való beilleszkedés tűnik a legsikeresebbnek a dialektikus viselkedési megközelítéssel. Ezért lett ez a terápiás forma aranystandard, vagyis a legjobb terápia ezen a területen.
Fekvő vagy ambuláns terápia
A dialektikus viselkedésterápia kezdetén a terápiát kizárólag járóbeteg alapon végezték. Időközben vannak klinikák, amelyek a borderline szindróma és 12 hetes fekvőbeteg dialektikus viselkedésterápiát kínál. Ennek ellenére a fekvőbeteg-terápiát mindig a járóbeteg-terápia követi, mert fontos, hogy kísérje a beteget ismerős környezetében, és támogassa a mindennapi helyzetekben.
Melyik terápia jobb, minden betegnek egyedileg kell eldöntenie. Néhány beteg számára jó, ha teljesen kihagyják a mindennapi életből, és inkább egy fekvőbeteg-intézetbe kell mennie, ahol probléma esetén felkészült személyzet áll rendelkezésre éjjel-nappal. Mindazonáltal a járóbeteg-kezelés nagyon fontos annak érdekében, hogy a páciens visszatérhessen a napi rutinhoz és a mindennapi élethez.
Éppen ezért a járóbeteg csoportos terápia különösen alkalmas fekvőbeteg-tartózkodás után, mivel a beteg nyíltan beszélhet más betegekkel tapasztalataikról és érzéseiről. Ezenkívül mindig lehetőség van a telefonos szolgáltatás igénybevételére fekvőbeteg, valamint járóbeteg-terápia után. Az esetek többségében ez az a terapeuta, akit sürgősséggel (öngyilkossági kísérlet előtt vagy mielőtt a beteg magának ártana) hívható. Ezt azonban csak akkor szabad felhasználni, ha az összes többi elsajátított képesség elbukott.
