Behcet-kór prognózisa
Behcet-kór a krónikus betegségek egyike. A betegség gyakran relapszusokban fordul elő, vagyis az érintetteknek vannak olyan fázisai, amelyekben a tünetek csak enyheek vagy alig érzékelhetőek, majd olyan fázisok is, amelyekben a betegségre jellemző tünetek hangsúlyosabbá válnak. Az akut betegségekkel ellentétben nincs egyértelműen meghatározott végpont.
Abban az esetben, Behcet-kór, csak a tünetek és nem az okok kezelhetők. A gyógyszeres kezelés pontos időtartamát nem lehet meghatározni. Ez azonban évek kérdése, vagy a kezelés az érintett személy egész életében kitarthat.
A betegség gyengítette a immunrendszer, ami a beteget hajlamosabbá teheti különféle egyéb betegségek iránt. Ha a betegséget diagnosztizálták gyermekkor, a tünetmentes időszakok egyre hosszabbá válhatnak. Egyes betegeknél enyhülés Behcet-kór szintén megfigyelhető.
Azonban nem lehet általános érvényű prognózist készíteni; a betegség lefolyása túl egyéni ahhoz. Az is lehetséges, hogy szövődmények jelentkezhetnek a betegség folyamán, különösen a szemekben. A betegség miatti várható élettartam csökkenése azonban nem feltételezhető.
Behcet-kór okai
Sajnos még nem sikerült egyértelműen tisztázni a Behcet-kór okait. Az ok azonban valószínűleg egy autoimmun betegségben rejlik, amely a hajók. Emiatt a betegség reumás betegségnek minősül, mivel az autoimmun reakciók gyulladáshoz is vezetnek, például a ízületek.
Az érintetteknél genetikai hajlam is gyanítható, mivel a betegség bizonyos helyi területeken gyakoribb. A genetikai hajlam miatt az immunrendszer, amely állítólag megvédi a testet a behatolástól vírusok és a baktériumok, már nem képes megfelelően működni. Beismeri a test saját szövetét, és ezért megtámadja azt.
Ezért önmagával harcol. Ez gyulladásos reakciókhoz vezet. Behcet-betegségben ezek a zavart autoimmun reakciók megtalálhatók a kicsiben hajók. Ennek eredményeként a gyulladás különösen a bőrben, a nyálkahártyában (az emésztőrendszert, a nemi szerveket és a húgyúti szerveket szegélyező nyálkaképző szövetekben) és a szemben fordul elő. A tudósok gyanítják, hogy a külső hatások, például a bakteriális és vírusos gyulladások is szerepet játszanak.
