Asperger-szindróma: Rövid áttekintés
Rövid áttekintés
- Tünetek: tipikus tünetek 3 éves kortól, gyakran késleltetett mozgásfejlődés, ügyetlenség, sztereotip viselkedés, csökkent interakciós képesség, kevés arckifejezés, gyakran beszél önmagával. Gyakran szembetűnő „különleges érdeklődési körök”.
- Okok és kockázati tényezők: Valószínűleg több tényező is közrejátszik, beleértve a genetikai tényezőket, a szülők idősebb korát, a terhesség alatti anyai fertőzéseket, esetleg a koraszülést, az anyai cukorbetegséget, a terhesség alatti gyógyszerhasználatot.
- Diagnosztika: Részletes anamnézis (korábbi és családi anamnézis gyűjtése), külső megfigyelések, pszichiátriai és neurológiai vizsgálatok, autizmus tesztek.
- Kezelés: viselkedésterápia, kommunikációs tréning, támogató munkaterápia, gyógytorna
- Prognózis: Az Asperger-kór nem gyógyítható, de a szenvedés és a társas interakció kedvezően befolyásolható.
Asperger-szindróma: tünetek
Ennek ellenére az Asperger-szindrómát gyakran csak óvodás vagy iskolás korukig fedezik fel gyermekeknél. Az érintetteknek problémáik vannak a társas interakciókkal, ami például a társaikkal való közös játék során tapasztalható. Például nehezen tudnak együtt érezni társaik gondolataival és érzéseivel, és nehezen tudnak alkalmazkodni más emberekhez és társadalmi helyzetekhez. Nehezen tudják helyesen értelmezni mások arckifejezését, gesztusait és hangszínét. Maguk gyakran alig mutatnak arckifejezést.
Gyakran az Asperger-szindrómás gyerekek sem képesek kétirányú beszélgetést folytatni. Amikor akarnak, olyan témákról beszélnek, amelyek maguk is érdeklik őket, anélkül, hogy a hallgatóhoz alkalmazkodnának. Nem értik a másik személy finom jelzéseit, például témát váltanak vagy befejezik a beszélgetést. Az Asperger-kóros autisták gyakran önmagukkal is beszélnek.
Az Asperger-szindróma további lehetséges tünetei a szokatlan, markáns érdeklődés és tudás, gyakran egy szűken meghatározott, és esetenként a gyakorlatban nem túl releváns területen (szigetes tehetségek). Ez a rendkívül specifikus érdeklődés például az akkumulátorok, templomtornyok vagy a fémek olvadáspontja lehet. Előfordulhat, hogy az érintett egyének annyira ragaszkodnak egy érdeklődési területhez, hogy alig kíváncsiak vagy figyelnek semmi másra (például az iskolában). A figyelemhiányos rendellenesség miatt az Asperger-szindrómás gyerekek gyakran rossz tanulók, annak ellenére, hogy jó intelligenciával rendelkeznek.
Ezenkívül az Asperger-féle autizmusban néha az érzékszervi észlelési zavarok is megjelennek. Például néhány érintett nagyon érzékeny bizonyos szagokra, hangokra, felületekre vagy érintési ingerekre. A mindennapi helyzetekben ez valódi érzékszervi túlterheléshez vezethet az érintett számára.
Minden nehézség ellenére az Asperger-szindrómás emberek gyakran megpróbálnak nem kitűnni, és kompenzálni szociális készségekkel kapcsolatos problémáikat. Ez hosszú távon nagyon kimerítő és nyomasztó lehet, és az Asperger-kóros autisták elvonását okozhatja másoktól.
Az Asperger-szindróma erősségei
Az Asperger-szindrómás embereknek is sok erőssége van. Például a nyelvi fejlődés általában korán kezdődik náluk: az érintett gyerekek gyakran beszélnek, mielőtt szabadon járnának. Idővel nagyon kifinomult, sokoldalú nyelvet alakítanak ki, nagy szókinccsel.
Ráadásul az Asperger-szindrómás emberek általában jó intelligenciával rendelkeznek, ami egyes területeken átlagon felüli. A fent említett speciális érdeklődési köröket, szigetországi adottságokat egyesek jól tudják kamatoztatni szakmai életükben.
Az Asperger-szindróma további erősségeként gyakran említik az őszinteséget, a hűséget, a megbízhatóságot és az erős igazságérzetet. Az Asperger-szindrómás gyerekek gyakran motiváltan és hálával reagálnak a dicséretekre és elismerésekre.
Az a tény, hogy a nyelvi fejlődés és az intelligencia általában normális az Asperger-szindrómában, fontos különbség a korai gyermekkori autizmustól, amely az autista rendellenesség másik formája.
Asperger-szindróma: tünetek felnőtteknél
Az Asperger-féle autizmus feltűnő viselkedései gyakran nem olyan észrevehetők felnőtt betegeknél, mint gyermekkorban. A felnőttek azonban általában nyelvtanilag helyes, csiszolt beszédstílussal és részletes elbeszélési stílussal is rendelkeznek, amely azonban alig tesz különbséget a fontos és a nem fontos között.
A társas interakció nehézségei néha a partnerség témáját is befolyásolják. Az érintettek gyakran hidegnek és egoistának tűnnek. Sokan nehezen tudnak kapcsolatot teremteni potenciális partnerekkel. Ha egy kapcsolat működik, sokan nehezen tudják kielégíteni a partner intenzív kommunikációra és szimpátiára vonatkozó igényeit.
Az Asperger-szindróma a szexuális életet is befolyásolhatja: Egyes érintettek csak csekély mértékben szorulnak a testi közelségre, vagy akár idegenkednek is tőle. Mások határozottan vágynak a szexre, de nagyon bizonytalanok a konkrét helyzetekben, mert a szexuális intimitás intenzív kölcsönös empátiából fakad. Mindazonáltal az Asperger-szindróma felnőtteknél nem jelenti azt, hogy ne lenne lehetséges stabil párkapcsolat és saját családalapítás.
Más esetekben azonban az Asperger-szindróma felnőtteknél jótékony hatással van a szakmai fejlődésre. Mégpedig akkor, amikor az érintettek kifejezett speciális érdeklődésüket (például az informatika területén) hasznosan tudják hasznosítani munkájuk során. Emellett sok Asperger-autista képes szakmai és magáncélokat elérni gyakran magas kognitív képességeinek köszönhetően.
Egyidejű betegségek (társbetegségek)
Az Asperger-szindrómás betegeknél további betegségek vagy rendellenességek alakulhatnak ki, különösen olyan válságok idején, mint például az áthelyezés, átképzés, pubertás, születés vagy haláleset a családban. Ezek közül a leggyakoribb az ADHD, a motoros szabályozási zavarok, a kényszeres-kényszeres tünetek, az érzelmi zavarok (például depresszió, szorongás), személyiségzavarok, agresszív viselkedés és alvászavarok. Tiks/Tourette-szindróma, étkezési zavarok, némaság (mutizmus), önkárosító viselkedés és skizofrénia is kísérheti az Asperger-autizmust.
A mélyreható fejlődési rendellenesség autizmusnak különböző formái vannak – az Asperger-szindróma (Asperger-autizmus) ezek egyike. Hogy mi okozza, még nem tudni. A szakértők azt gyanítják, hogy több tényező kölcsönhatása a felelős, ha valakinél Asperger-szindróma alakul ki.
Feltételezik, hogy az Asperger-szindróma kialakulásában genetikai tényezők játszanak szerepet. Sok érintett ember közeli rokonai Asperger-autista vagy hasonló viselkedésűek. Számos genetikai változásról ismert, hogy növeli egy autista rendellenesség, például az Asperger-szindróma kialakulásának kockázatát.
A kutatások azt sugallják, hogy az apa vagy anya idősebb kora szintén növeli az Asperger-féle autizmus és más autizmus spektrum zavarok valószínűségét.
Egyes gyógyszerek terhesség alatti alkalmazását is kockázati tényezőként tárgyalják. Például epilepszia elleni szerek (antiepileptikumok, különösen valproát) gyanúja merül fel.
Úgy tűnik, a neurológiai és biokémiai rendellenességek is szerepet játszanak. Ilyenek például az agy elektromos áramainak szabálytalanságai, a különböző agyi régiók szerkezetének eltérései, valamint az idegi hírvivők (neurotranszmitterek) megváltozott arányos összetétele.
A szülők és az oltások nem hibásak!
Téves az a régi hipotézis, amely szerint az autista rendellenességek, mint például az Asperger-szindróma a szülők szeretetének hiányára vezethetők vissza. A nevelés típusa és a szülőkhöz való kötődés sem növeli az autizmus kockázatát. Ugyanez vonatkozik az alkoholfogyasztásra és az anyát érő súlyos pszichoszociális stresszre a terhesség alatt.
Asperger-szindróma: vizsgálatok és diagnózis
Az Asperger-szindrómát gyakran nehéz megkülönböztetni más rendellenességektől, például a pervazív fejlődési rendellenességtől, a kényszerbetegségtől, a rögeszmés-kényszeres személyiségzavartól, a skizotípusos rendellenességtől vagy a skizofrén rendellenességtől. Ezért a diagnózis felállításához részletes orvosi vizsgálat szükséges. A gyermek- és serdülőpszichiátriai orvos felelős a gyermekek Asperger-szindrómájáért. A felnőtt Asperger-szindróma szakértője a pszichiátria vagy a pszichoterápia szakembere.
Az Asperger-szindróma gyanújának részletes vizsgálata a következőket tartalmazza:
- Beszélgetés a beteggel és a családtagokkal
- Információk korábbi vagy jelenlegi betegségekről
- Más orvosok jelentései és leletei
- Információk másoktól, akik ismerik a beteget (tanárok, barátok, oktatók, terapeuták stb.)
- alapos fizikális, pszichiátriai, neurológiai és laboratóriumi vizsgálatok
Asperger szindróma teszt
Különféle szűrőkérdőívek és értékelő skálák támogatják az Asperger-szindróma diagnózisát. A gyermekek számára például létezik az Asperger-szindróma ausztrál skála (ASAS) és az Autism Diagnostic Observation Schedule (ADOS). Az ASAS egy általános iskolás korú gyermekek számára készült kérdőív. Úgy tervezték, hogy értékelje az Asperger-szindrómára jellemző viselkedést és készségeket abban az életkorban. Az ADOS-ban viszont különféle helyzetek jönnek létre a gyermek számára, amelyek társas interakcióra késztetnek. Az értékelő megbecsüli, hogy a gyermek milyen mértékben tesz eleget ennek a kérésnek.
Fontos: Minden Asperger-szindróma teszt csak hozzávetőleges becslésként szolgál. Csak a vizsgálat eredménye alapján nem lehet diagnózist felállítani!
Asperger-szindróma: Felnőtteknél nehéz diagnosztizálni
Az Asperger-szindróma diagnosztizálása felnőtteknél sokkal nehezebb, mint gyermekeknél. Ennek az az oka, hogy a problémás viselkedések általában gyermekkorban hangsúlyosabbak, és gyakran változnak, ahogy az ember felnő. Ráadásul sok érintett már nem emlékszik a gyermekkorukban megélt nehézségekre.
Asperger-szindróma: kezelés
Az Asperger-szindróma egyelőre nem gyógyítható. Csak megfelelő támogatással lehet megpróbálni támogatni az érintetteket a mindennapi életben, segíteni például a szociális készségek fejlesztésében. Azonban nem minden Asperger-szindrómának van „betegségértéke”, és kezelni kell. A döntő tényezők a tünetek mértéke és az érintett személy szenvedésének mértéke.
Egyéni terápiás terv
Az Asperger-szindróma terápiája különféle összetevőkből áll. A páciens egyéni igényeihez igazodik. Szerepet játszik az érintett életkora, az Asperger-autizmus súlyossága az egyes tünetekkel, valamint az esetleges kísérő betegségek, rendellenességek.
Más terápiás intézkedések is hasznosak lehetnek, például a szociális és kommunikációs készségek csoportos képzése. Az érintettek gyakorolhatják a szociális szabályokat, gyakorolhatják a társalgási készségeket, és általában szociális tapasztalatokat szerezhetnek.
Esetenként olyan eljárások is hasznosak lehetnek, mint például a foglalkozási terápia és a fizikoterápia. Egyes szülők arról is beszámolnak, hogy Asperger-szindrómás gyermekük számára előnyös a lovasterápia vagy az aktív (esetleg támogatott) szabadidős tevékenységek. Ez utóbbi lehet például sakkköri tagság, sportedzés, zenélés vagy tánc.
Asperger-szindróma: Egyéb intézkedések
Az Asperger-szindrómára és minden más autista rendellenességre az alábbiak vonatkoznak: az érintetteknek kezelhető, kiszámítható környezetre van szükségük ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. Ezért fontosak a világos és állandó struktúrák, valamint a mindennapi élet rutinjai.
Minél idősebb egy Asperger-szindrómás gyermek, annál fontosabb, hogy megértse saját gyengeségeit és problémáit: A kezelőorvosnak vagy terapeutának fel kell tanítania a gyermeket autista rendellenességére (pszichoedukáció).
Az Asperger-szindrómás serdülők és felnőttek számára a szakma megtalálása vagy a szakmai alkalmazkodás is fontos a terápia sikere és az életminőség szempontjából. Az intenzív társas érintkezést igénylő foglalkozások általában nem tanácsosak. Az egyéni lehetőségekhez igazodva azonban lehet találni megfelelő foglalkozásokat, vagy kimondottan egy-egy foglalkozásban hasznosítani a saját speciális képességeket.
Asperger-szindróma: a betegség lefolyása és prognózisa
Az Asperger-szindróma prognózisát nagyban befolyásolják az esetleges kísérő betegségek vagy rendellenességek. Jelentősen ronthatják az érintett további lefolyását, fejlődési lehetőségeit. Ezért korán és szakszerűen kell kezelni őket.
