Hogyan működik a moxonidin
Mint sok szív- és érrendszeri betegségek gyógyszere, a moxonidin is az úgynevezett szimpatikus idegrendszerre (röviden szimpatikus idegrendszerre) hat. Az autonóm idegrendszernek ez a része a test szerveit a következőkre állítja be:
A szimpatikus idegrendszer antagonistája a paraszimpatikus idegrendszer, amely pihenést, regenerációt és fokozott emésztést biztosít.
A medulla oblongata bizonyos dokkoló helyein (receptorokon), az imidazolin receptorokon keresztül a moxonidin szimpatolitikus hatást közvetít. Mivel magas vérnyomás esetén a szimpatikus idegrendszer nyilvánvaló ok nélkül gyakran felszabályozott, a gyógyszer így a vérnyomás csökkentésére használható.
Felszívódás, lebomlás és kiválasztódás
A moxonidin nagyrészt változatlan formában ürül a vizelettel. Kis része – körülbelül tíz-húsz százalék – korábban hatástalan bomlástermékekké metabolizálódik. Körülbelül két-három órával a bevétel után a hatóanyag fele ismét kiválasztódik (felezési idő).
Mikor kell alkalmazni a moxonidint?
Hogyan kell alkalmazni a moxonidint
A vérnyomáscsökkentő gyógyszert tabletták formájában veszik be. A napi adag 0.2 és legfeljebb 0.6 milligramm moxonidin. A kezelést általában napi 0.2 milligramm bevételével kezdik reggel, étkezéstől függetlenül.
A gyógyszer abbahagyását (mint a kezdeti dózisemelés) lassan kell megtenni. Valójában a kezelés hirtelen megszakítása a vérnyomás hirtelen és gyors emelkedését eredményezheti (úgynevezett „rebound” hatás).
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél az adagot csökkenteni kell.
Milyen mellékhatásai vannak a moxonidinnek?
Messze a leggyakoribb mellékhatás a szájszárazság, amely a betegek több mint tíz százalékánál fordul elő.
Mit kell figyelembe venni a moxonidin szedése során?
Ellenjavallatok
A moxonidint nem szabad szedni:
- túlérzékenység a hatóanyaggal vagy a gyógyszer bármely összetevőjével szemben
- a szívritmuszavarok bizonyos formái
- lelassult szívverés (bradycardia), azaz kevesebb, mint 50 szívverés percenként
- szívelégtelenség (szívelégtelenség)
Gyógyszerkölcsönhatások
A moxonidin fokozhatja az egyidejűleg szedett nyugtatók és stimulánsok, például depresszió elleni szerek (például triciklikus antidepresszánsok), nyugtatók és altatók (például benzodiazepinek) és alkohol hatását.
A moxonidin a vesén keresztül választódik ki. Kölcsönhatásba léphet más gyógyszerekkel, amelyek szintén a vesén keresztül választódnak ki.
Korhatár
Terhesség és szoptatás
Nem áll rendelkezésre elegendő adat a moxonidin terhesség alatti alkalmazására vonatkozóan. Ezért a hatóanyagot terhes nők csak akkor szedhetik, ha orvosi szempontból feltétlenül szükséges.
Mivel a moxonidin bejut az anyatejbe, ha a használata feltétlenül szükséges, az elválasztás javasolt.
Terhesség és szoptatás alatti magas vérnyomás kezelésére választott szerek az alfa-metildopa és a metoprolol.
A moxonidin hatóanyagot tartalmazó készítmények Németországban, Ausztriában és Svájcban gyógyszertárakban és vényre kaphatók tetszőleges dózisban, ezért csak orvosnak kell felírnia.
Mióta ismert a moxonidin?
A vérnyomáscsökkentő gyógyszert már 1980-ban szabadalmaztatták. Időközben moxonidin hatóanyagú generikus gyógyszereket is árulnak.
