Sigmund Freud szerint a pszichoanalízisben az anális szakasz a korai stádiumot írja le gyermek fejlődését. Az anális szakasz a szóbeli fázist követi, és az élet második évével kezdődik. Az anális szakaszban a gyermek figyelem középpontjában a test ürülési funkciói, valamint azok kezelése áll.
Mi az anális szakasz?
Sigmund Freud számára az anális szakaszba való belépés egyenértékű a gyermek örömének felfedezésével a székletürítés folyamatában. A fázis elején az öröm a széklet kiűzéséből származik; a fázis előrehaladtával a gyermek örömet tapasztal a kiválasztás termékeinek megtartásában is. Ez a felszabadulás és a visszatartás közötti állapotot eredményezi, amelyet feszültség jellemezhet.
Funkció és feladat
Az anális szakaszban a gondozók és a környezet először követeli meg a gyermek tisztaságát és visszafogását. A gyermek tapasztalja, hogy bizonyos, a gyermek által előállított és fontosnak tartott dolgokat (ebben az esetben ürüléket) a környezet elutasíthat, vagy akár szankcionálhat. A székletürítés időzítésétől függően a gyermek gondozói „jónak” vagy „rossznak” minősítik, attól függően, hogy az igényeket a gondozók vagy a gyermek specifikációi szerint kielégítették-e. Ezért az anális stádiumot a hatalom és az irányítás konfliktusainak eredetének is tekintik, és ez a „saját akarat” kezdetét jelenti. A gyermek az anális szakaszban megtanulja, hogy érvényesítheti saját akaratát, valamint alávetheti magát más akaratának. Az anális szakaszban is a gyermek ismerkedik meg először az adás és megtartás kérdéseivel. A kiválasztás termékeinek eladásának korai élményei, például a szülők dicséretén keresztül, amikor sikeresen a bili mellé járnak, mélyen benyomulnak a gyermek karakterébe, és örömet okozhatnak a későbbi életbeli feladások során. Negatív értelemben az ürüléktermékek odaadásával kapcsolatos nemtetszés ismételt érzése biztosítja, hogy a gyermek az élet későbbi szakaszaiban szembetűnővé váljon, ha túlságosan fukar lesz. Az anális szakaszban a gyermek a kiválasztási folyamatot egyenlővé teszi a megfelelő szervekkel és termékekkel (széklet és vizelet); még nem történik felosztás. Ha az ürüléktermékek negatívan kapcsolódnak a gyermek gondozóihoz, ez megnyilvánulhat a gyermek saját testével szembeni szégyenérzetében és undorában. Az anális szakasz és a hozzá kapcsolódó tisztasági oktatás során a gyermek folyamatosan szembesül a külső környezettel. Ennek eredményeként az ego közvetítőként fejlődik ki az id, a szuperego és a külső valóság között. Ezzel az esettel, az anális szakasz befejezésével a harmadik életév után a gyermek kibővült emlékezet és nyelvi képességek, állandó személyiség és a valóság elvének megfelelő cselekvési képesség. Ezenkívül az anális stádium után a gyermek eldöntheti, hogy enged-e az id meghajtó igényeinek, vagy elnyomja azokat.
Betegségek és betegségek
Ha a gyermek anális szakaszában a székletürítést túl szigorúan vagy akár negatívan értékelik a gondozók, vagy ha székrekedés fenyegetésekkel ellensúlyozzák, a gondozók ez a viselkedése gyorsan megnyilvánulhat a gyermek fejlődési rendellenességeiben. Megnedvesítés vagy székletürítés, eltúlzott nem vagy dadogás meg lehet említeni az anális szakasz helytelen kezelésének következményeiként. A nem mondó, az örök igen mondó ellentéte is az anális fázis rendellenességéből eredhet. Azoknál a gyermekeknél, akik nem tapasztaltak kielégítő elégedettséget az anális szakaszban (például a szülők túl szigorú tisztasági oktatása miatt), az életkor előrehaladtával megfigyelhető az anális szakasz rögzítése. A rögzülés frusztrációból fakad, ez kudarcot, kényeztetést vagy elégtelen elégedettséget jelent. Ez azt eredményezi, hogy elakad a fázisban, amelyet mélyen elkeserítőnek élnek meg, ami viszont képes vezet deviáns személyiségfejlődéshez. Azoknál az embereknél, akiket az anális szakasz fixációja érint, még a szakasz elhagyása után is küzdenie kell az akkor még kielégítetlen szükségletekkel. Többek között ez lehet a tudatalatti vágy az ürülékkel való játékra. Mivel azonban a személyek vagy a környezet nem engedélyezi és szankcionálja az igények kielégítését, a psziché védekező mechanizmusai néhol előfordulnak a tendenciák elfojtása érdekében. Ennek eredményeként az ember piszkos vágya éppen az ellenkezőjévé válik, és eltúlzott tisztaságban nyilvánul meg. A tisztasági kényszer tünetei ezáltal mentálisként szolgálják az emberi pszichét egyensúly a félelmet kiváltó hajlamok és az ellenük emelkedő belső védelem között. Az anális szakaszban a szigorú tisztasági nevelés későbbi későbbi következményei a mániás személyiségtípusokban jelentkeznek, amelyek feltűnőek a túlzott kontroll, a tisztaság és a fösvénység rendkívüli igénye miatt. Ezt a típust Sigmund Freud „anális karakternek” is nevezi. A rendellenességek megelőzése érdekében kora gyermekkori fejlődés, a szülőknek és a pedagógusoknak szigorúan ügyelniük kell arra, hogy ne fejezzék ki a gyermek számára az ürítési folyamatok és a kiválasztó termékek negatív értékelését. Az anális szakaszban rendkívül fontos, hogy korlátokat szabjanak a gyermek számára, és hogy a gyermek impulzusait támogató módon kövessék.
