A teljes protézis (teljes protézis) kivehető fogpótlás egyik vagy mindkét teljesen szertelen állkapocs helyreállítására. A következő magyarázatok csak nagyon általánosak lehetnek, mivel a teljes protetika fejlődése sokféle eredményt hozott megoldások.
Jelzések (alkalmazási területek)
Valamennyi kezelési koncepció célja, hogy esztétikailag kellemes legyen a gyomorszabad beteg fogsor amelyek funkcionálisan hibátlanok és atraumatikusak az összes szomszédos szövet számára.
Ellenjavallatok
A teljes ellenjavallat fogsor polimetil-metakrilátból készült nagyon ritka, bizonyított intolerancia esetén az MMA (metil-metakrilát) vagy más összetevők iránt, ebben az esetben pozitív epikután teszt (szinonimák: tapasz teszt, vakolat teszt; provokációs teszt (allergiás teszt), amellyel megállapítható, hogy a kontaktallergia önmagában nem elegendő az allergia diagnosztizálásához; csak az egyértelmű klinikai tünetek jelenléte teszi teljessé a diagnózist.
Az eljárás előtt
Az eljárást megelőzi a páciens jövőbeli fogpótlással kapcsolatos elvárásainak tisztázása, valamint az alternatív kezelési módszerekkel kapcsolatos tanácsadás és oktatás, például a protézisproteetikai beavatkozások a fogpótlás javítása és ezáltal a későbbi fogpótlás megőrzése érdekében. Ez magában foglalja a implantátumokpéldául az állcsont gyenge fogpótlása esetén, amelyen jó körülmények között is elvileg lényegesen alacsonyabb fogsor tapadás érhető el a maxillához képest.
Az eljárás
több kezelési lépésre oszlik, amelyeket felváltva hajtanak végre a fogorvosi rendelő (a továbbiakban: ZA) és a fogászati laboratórium (a továbbiakban: LAB) között. I. Helyzet benyomás (ZA)
A gyomorpofák lenyomatát szabványosított lenyomattálcákkal készítik, általában alginát - lenyomat anyaggal. II Helyzet benyomások (LAB)
az alginátlenyomatok gipszre öntésével készülnek, és a
- Tájékozódás az állkapocs anatómiai körülményeiről.
- Műanyagból készült úgynevezett egyedi nyomótálcák gyártása, amelyek megfelelnek a korábban benyomott állkapocs egyedi anatómiai jellemzőinek.
III. tálca korrekciók és funkcionális benyomás (ZA).
Mielőtt az elkészített tálca segítségével újabb benyomást készítenének, a margóit korrigálják, vagy az anyag műanyag vágóval történő lerövidítésével, vagy további hőre lágyuló anyaggal történő felvitelével: az eredetileg felmelegedett anyagot puha állapotban viszik fel a tálcára és lassan megkeményedik a száj míg a beteg funkcionális mozgásokat végez (speciális mozdulatok a mimikai izmokkal és nyelv). A funkcionális peremformálás célja annak biztosítása, hogy az új protézis peremterületei interferencia nélkül illeszkedjenek az előcsarnokba (szóbeli előcsarnok, az alveolaris gerinc és az ajkak vagy az orcák közötti tér), ugyanakkor kissé elmozdítsa a lágyrészeket és így jó tömítést biztosít, és ha egy állcsont helyreáll, akkor a nyelv alatti területre (alacsonyabb nyelv terület). A funkcionális peremtervezés az a döntő lépés, amellyel a fogsor kielégítő megtartása elérhető a tapadás és a negatív nyomás révén. Az ezt követő funkcionális lenyomatban a tálca teljes alját impressziós anyaggal töltik meg - például addícióban kikeményedő szilikonnal. Miután elhelyezte a tálcát a száj, a beteg ismét bizonyos funkcionális mozgásokat hajt végre annak érdekében, hogy funkcionálisan megfelelő módon kialakítsa a margókat. IV. Fő modell, harapósablonok és regisztrációs sablonok (LAB)
A funkcionális benyomás segítségével az úgynevezett mester modellt különlegesből állítják elő vakolat. A fogtechnikus ezzel műanyag harapósablonokat állít elő, amelyekre viaszfalak vannak ráolvasztva. Ezek kezdetben átlagértékeken alapulnak, és a jövőbeni fogív szimulálására szolgálnak. Ezenkívül regisztrációs sablonok készülnek a fogorvossal való következő munkalépéshez. V. Állkapocs viszony meghatározása és viaszfalak vágása (ZA)
A viaszfalak három dimenzióban vannak egyediek és igazítva:
- Az elülső nézetben a leendő okkluzális síknak (rágási sík; sík, ahol a felső és az alsó állkapocs fogai találkoznak) párhuzamosnak kell lennie a bipupilláris vonallal (a pupillák közötti összekötő vonal) és
- Az ajakzárás szintjén helyezkednek el
- oldalnézetben a rágási síknak párhuzamosnak kell lennie Camper síkjával (referenciasík a csontos koponyán: összekötő sík a spina nasalis elülső és a porus acusticus externus között)
- Az egy vagy mindkét viaszfal magasságát úgy kell megtervezni, hogy a páciens ún úszik 2-3 mm: ha a rágóizmok ellazultak, a fogak nem érintkezhetnek.
- A középvonal az orr középvonalát követve húzódik
- A szemfogakat az orr szélességével összhangban rajzolják ki
- A felső viaszgerincnek még mindig kissé láthatónak kell lennie a felső ajak alatt, amikor a száj kissé nyitva van, és a felső ajak laza
- A mosolyvonal a fogak és az íny közötti jövőbeli tájékozódás (gumik).
Ugyanezen kezelési munkamenet során intraorális támasztócsap-regisztráció jön létre, hogy az állkapocsok függőleges távolságát, valamint egymás szagittális helyzetbeli viszonyát át lehessen vinni a laboratóriumba a felső regisztrációs sablon beírásával az alsó regisztrációs sablonnal. Ezenkívül tetszőleges csuklótengely-meghatározást hajtanak végre, amelynek helyzetét egy ún. arccal. A még pontosabb individualizálás érdekében a sagittalis condylaris út rögzítése lehetséges (a mozgássorozat rögzítése a temporomandibularis ízületben a nyitó mozgás során). VI. Az elülső fogak kiválasztása (ZA / LAB)
A leendő elülső fogak színét és alakját a pácienssel együttműködve kell megválasztani, mert különben a beteg számára nehéz lesz olyan protézist elfogadni, amelynek esztétikája nem felel meg elvárásainak. A fogak hosszának és szélességének az előzőleg meghatározott paramétereken kell alapulnia, mint például a középvonal, a mosolyvonal és a tépőfog vonal. VII. elülső fogak felállítása / teljes gyantázás (LAB)
Ha biztos akar lenni benne, először csak az elülső fogakat állítják fel, míg a megmaradt viaszfal megmarad. VIII. Viaszpróba (ZA)
A harapósablonokat kipróbálják a betegen. Az eljárástól függően vagy az elülső fogakat, vagy az összes fogat hozzáadják, bár ezek még mindig viasz alapon vannak, és ezért a próbálkozás során a helyzetükben mozgathatók. IX. Véglegesítés (LAB)
Miután a fogorvos és a beteg meghatározta az elülső és a hátsó fogak végső helyzetét, a fogsor elkészül. Mielőtt a protézist akrilban préselik, a fogtechnikus még jobb szívó tapadást biztosít a jövő maxilláris számára fogsor „műtárgy” segítségével: egy kb. 2 mm széles, max. 1 mm mély vonal van vésve (koptatva) a mesteröntvényen, amely a kemény szájpad átmeneténél fekszik a puha szájpadlás: A leendő protézis háti gátja kiszorítja a lágyrészeket és megakadályozza a levegő behatolását a protézis alatt, miközben a lágy szájpadlás a beszéd közben mozog. A protézis anyaga polimetil-metakrilát (PMMA) alapú műanyag. A műfogsort nyomáson és melegítéssel állítják elő a lehető legmagasabb fokú polimerizáció vagy a lehető legkisebb maradék monomer-tartalom elérése érdekében (monomer: olyan egyedi komponensek, amelyekből nagyobb makromolekuláris vegyületek, a polimerek képződnek kémiai kombinációval). X. Beépítés (ZA)
A kész protézist a pácienshez illesztik, így a margók korrekciói, okklúzió (végső harapás) és artikulációra (rágási mozdulatokra) lehet szükség. Az új protézis gondozási ajánlásait elmagyarázzák a betegnek. XI. Utóellenőrzés (ZA)
A páciens rövid távú találkozót kap a lehetséges nyomáspontok ellenőrzésére, valamint egy ajánlást rendszeres félévenkénti ismételt látogatásra.
Az eljárás után
A feltétel a fogsor és a fogágy (kemény és lágy szövetek, amelyeken a fogsor alátámasztva van száj), amely állandó változáson eshet át, féléves időközönként ellenőrizni kell. A fogsor időszerű felhelyezése megakadályozhatja a szövet károsodását (pl. Nyomáspontok vagy csontfelszívódás), valamint a fogsor károsodását (pl. fáradtság repedések vagy műfogsor törés).
Lehetséges szövődmények
A figyelembe veendő paraméterek és munkalépések nagy száma miatt illeszkedési hiányosságok léphetnek fel, amelyek a legegyszerűbb esetben vezet egy köztes lépés megismétléséhez, és szélsőséges esetekben egy új protézis gyártásához. A beteg esetleges elégedetlenségét az új protézis esztétikájával csak akkor lehet megakadályozni, ha - mint már említettük - intenzíven bevonjuk a beteget a szelekcióba színe és alakja, ellenjegyezve a kiválasztást, és előzetesen tájékoztatást adva a funkcióval összefüggő korlátozásokról. Korai protézis törés gyakori szövődmény, amelyet nem a hibás működés, hanem a protézishigiéné során történő helytelen kezelés okoz. Ezért a beteget javasolni kell a futásra víz a protézis tisztítása előtt, hogy ha a tisztítás során kiesik a kezéből, finoman landoljon a vízben.
