Langenbeck zaj-audiometriájában a hallási küszöböt különböző hangmagasságokra határozzák meg, a tiszta hang és háttérzaj egyidejű felhelyezésével. Az audiometriai teszt lehetővé teszi a következtetések levonását arról, hogy a szenzineuralis károsodás fennáll-e, vagyis károsodik-e az érzékszervi rendszerben (érzékelők a csigában) és / vagy a downstream idegi területen. A módszert Bernhard Langenbeck dolgozta ki és mutatta be 1949-ben és 1950-ben.
Mi a zaj audiometria?
Az audiometriai teszt lehetővé teszi a következtetések levonását arról, hogy szenzineineurális károsodás van-e jelen, azaz károsodik-e az érzékszervi rendszerben és / vagy a downstream neuronális területen. A zaj-audiometria Langenbeck szerint abban különbözik a „normál” hang-audiometriától, hogy azon túl, hogy abszolút vagy relatív hangnyomásszintek formájában meghatározza a frekvenciafüggő hangok hallási küszöbét, az egyes hangokat állandó intenzitású zaj borítja. A zaj hangnyomásszintjét úgy választják meg, hogy az lefedje az egyéni nyugalmi hallásküszöböt a középső frekvenciatartományban, de a tiszta és magas hangok hallási küszöbértéke alacsonyabb legyen magas és alacsony hangok esetén. Az eljárás elsősorban következtetések levonását teszi lehetővé arra vonatkozóan, hogy csökkent hallás esetén az ok-e a csigában lévő érzékszervi sejtek károsodása vagy a downstream átviteli út (hallóideg) vagy az idegfeldolgozó központok károsodása. A cochlea receptorainak károsodott működése esetén az alanyok kevésbé kifejezetten elfedik a hallandó tiszta tónusokat, mint a downstream idegek által indukált halláskárosodás. Tisztázás egy lehetséges vezető vagy szenzoros vonatkozásban halláskárosodás előre elvégezhető a hallásküszöbök összehasonlításával a szerkezet által hordozott hang és a levegő által közvetített hang között.
Funkció, hatás és célok
Ha egy halláskárosodás gyanúja merül fel, először is érdekes a gyanú megerősítése vagy megszüntetése szubjektív és objektív tesztek segítségével. Ha a hallásvesztés beigazolódik, meg kell deríteni, hogy a halláskárosodásnak mi az oka a siker érdekében terápia. Elvileg mechanikai-fizikai károsodások lehetnek jelen, például külső hallójárat eltömődött fülzsír, Vagy a dobhártya károsodhat, funkciója átmenetileg vagy tartósan károsodhat. Bizonyos esetekben a hangot mechanikusan továbbító csontok is megbetegedtek vagy meszesedtek (otosclerosis), ami problémákat okoz a hangvezetésben. Egyéb okok lehetnek a csigában található érzékszervek funkcionális károsodása, amelyek a „hallott” hangokat elektromos impulzusokká alakítják, vagy problémák lehetnek a hallási jelek downstream neurális feldolgozásában. Ha a hangvezetési rendellenesség kizárható, így feltételezhetjük, hogy a hangérzékelési rendellenesség okozza a diagnosztizált halláskárosodást, a Langenbeck szerinti hangaudiometria kiterjesztett diagnosztikai eljárást jelent. A „normál” audiogramhoz hasonlóan a vizsgálati személy vagy a páciens bal vagy jobb fülébe különböző hangmagasságú hangokat játszanak le fejhallgatón keresztül, és egyidejűleg állandó zajjal helyezik el. Ez az úgynevezett „fehér zaj”, amelynek állandó ereje van sűrűség korlátozott frekvenciaspektrumban. A zaj hangnyomását úgy választják meg, hogy a közepes frekvenciájú hangok érzékelési küszöbértéke felett legyen (1–4 kHz), de alacsony és magas hangok érzékelési küszöbértéke alatt legyen. Ellentétben a háttérzaj nélküli audiogrammokkal, amelyeknél az egyedi hallási küszöböket általában a normálértékekhez viszonyított eltérésekként adják meg, a zajaudiometriában bevett gyakorlat, hogy a hallási küszöböket abszolút hangnyomásszintként adják meg megfelelő formában. Ez jól láthatóvá teszi a háttérzaj hatását a tiszta hangok hallási küszöbére. A Langenbeck szerinti vizsgálati eljárás eredményei jelzik, hogy van-e idegi vagy érzékszervi probléma. Szenzoros (cochleáris) halláskárosodás esetén a tiszta hangokat kevésbé takarja el a háttérzaj, mint az idegsejtek halláscsökkenése esetén. Kochleáris halláscsökkenés esetén a tiszta tónusú pontok - hasonlóan azokhoz, akik nem rendelkeznek hallásproblémák - a zaj szintjén fekszenek, és alacsony és magas hangok esetén beolvadnak a nyugalmi hallásküszöbökbe, amelyeket nem támogat zaj. Idegsejtes halláskárosodás esetén a tiszta hangokat a betegek csak a zajnál magasabb hangnyomáson érzékelik. A felvételi ábrán a tiszta hangok hallási küszöbértékei ezért mindig a „zajszint” alatt vannak. Úgyszólván kikerülik a fedezetlen csendes hallásküszöböt. A Langenbeck szerint a zajaudiometriára vonatkozó diagramban rögzített hallási küszöbpontok már egyértelmű vizuális jelzést adnak arról, hogy van-e cochleáris vagy retro-cochlearis, azaz downstream neuronális probléma.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Az audiogrammokat nem csak a vezető vagy szenzorineurális hallásvesztés észlelésére és lokalizálására használják, hanem annak bizonyítására is, hogy az alany hallása a normál hallás előre meghatározott tartományán belül van. Például ez általános gyakorlat a meghatározáshoz alkalmasság hogy kereskedelmi és légitársaság pilótáknak repüljenek. Azokban az esetekben, amikor a két fül egyikének hallása lényegesen gyengébb, felmerül a „túlhallás” problémája. A jobb hallású fül nagyobb valószínűséggel érzékeli a fejhallgatón keresztül lejátszott hangot, mint a „rosszabb” fül, ami meghamisíthatja az audiogram eredményeit, mert a beteg nem veszi észre, hogy a „rossz” érzékeli a detektálandó hangot. ”Fül. A túlhallás általában akkor történik, amikor a rosszabb fül hallási küszöbe meghaladja a 40 dB-t, mint a jobb hallású fülé. Annak érdekében, hogy továbbra is elfogulatlan eredményt érjünk el, a jobb fül „megsüketül”. Erős zaj hallható rajta, hogy átmenetileg érzéketlenné tegye a teszthangra. A zsibbadó zaj hangnyomásszintjének beállításakor figyelmet kell fordítani arra a kényelmetlenségi küszöbre, amely felett a zajt kellemetlen vagy akár fájdalmasnak érzékelik. A Langenbeck zaj audiogram más veszélyeiről vagy mellékhatásairól nem ismert.
