Rövid áttekintés
- Tünetek: Különféle testi tünetek, amelyeknek nincs szervi oka; gyakori „orvosugrálás” (= gyakori orvosváltás); különböző szindróma megnyilvánulásai (hipochondriasis, krónikus fájdalom és mások)
- Kezelés: Súlyosságtól függően általában pszichoterápia, esetleg gyógyszeres kezelés, például antidepresszánsok vagy anxiolitikumok.
- Diagnózis: A megállapított testi panaszok általában hosszadalmas, konkrét szervi okait ki kell zárni (különböző vizsgálati módszerekkel); pszichológiai diagnosztika, beleértve a kérdőíveket is.
- Prognózis: Jó, ha időben helyesen diagnosztizálják; gyakran túl sok diagnosztika a gyakori orvosváltás miatt, például túl sok röntgenvizsgálattal
Mi a szomatoform rendellenesség?
A betegek gyakran szilárdan meg vannak győződve valamilyen testi betegségről, és mindig további vizsgálatokat és orvosi intézkedéseket kérnek. A pszichés ok lehetőségét a páciens gyakran nem fogadja el, ami gyakori orvosváltáshoz vezet. Ebben az összefüggésben olyan kifejezéseket is használnak, mint az „orvos ugrálás” vagy „betegkarrier”, de ezek nem adnak igazat a beteg betegségre gyakorolt nyomásának.
kifejezések
Különféle szomatoform rendellenességek vannak. Az Egészségügyi Világszervezet WHO osztályozási rendszere (Betegségek és Kapcsolódó Egészségügyi Problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozása) ICD-10 a következő kifejezéseket sorolja közé az F45.- kód alatt:
Hypochondriacalis rendellenesség
A hipochondriális zavar fő jellemzője nem a testi tünetek, hanem az ezekkel való átlagon felüli lelki elfoglaltság. Ez a tartós szorongás és a saját szenvedéssel való elfoglaltság megzavarja az érintett személy társadalmi és szakmai életét. Ennek a szomatoform rendellenességnek az időtartama legalább hat hónap.
Somatizációs rendellenesség
A szomatizációs rendellenesség formái a következők:
- Perzisztens szomatoform rendellenesség: tartós szomatoform rendellenességről beszélünk, ha a tünetek legalább hat hónapig jelen vannak (a legtöbb napon).
- Differenciálatlan szomatizációs zavar: ez akkor áll fenn, ha a testi panaszok számosak és változatos formákban tartósak, de a szomatizációs zavar klinikai kritériumai (lásd fent) nem teljesülnek.
Tartós szomatoform fájdalomzavar.
Az érintettek azonban tagadják, hogy pszichés okok is lehetségesek a panaszokhoz – gyakran nem akarják elfogadni a „szomatoform zavar” diagnózisát. A férfiak és a nők egyformán gyakran érintettek, bár van egy családi csoportosulás a szomatoform rendellenesség tekintetében.
Mi a tünetek?
A szomatoform rendellenesség fő jellemzője olyan testi tünetek, amelyeket a beteg nem kontrollál vagy önként színlelt, de amelyekre nincs fizikai magyarázat. A panaszok alapvetően minden szervrendszerben lehetségesek. A szomatoform rendellenesség leggyakrabban a következő tünetekkel jár:
- Tünetek a szív- és érrendszer területén: mellkasi fájdalom, nyomásérzés, szúrás vagy botlás a szívben.
- Urogenitális tünetek: fájdalom vizelés közben, gyakori vizelés, alhasi fájdalom
- Tünetek a légúti területen: légszomj érzés, légszomj
- Tünetek az izmok és ízületek területén: hátfájás, fájdalom a karokban és lábakban, bizsergő érzés
A stresszes életszakaszokban fellépő átmenetileg magas feszültség gyakran enyhíti a szomatoform rendellenességet vagy annak tüneteit. Az ezt követő relaxáció azonban gyakran a rendellenesség ismételt kifejeződését okozza.
Hogyan kezelhető a szomatoform rendellenesség?
A kezelés szempontjából is fontos az orvos és a beteg közötti jó, bizalmi kapcsolat – elvégre a szomatoform betegségben szenvedők gyakran elvesztették az orvosokba vetett bizalmukat.
Súlyosságától függően előfordulhat, hogy a szomatoform rendellenességek munkaképtelenséghez vezetnek. Egyes esetekben a szomatoform rendellenességek kezelés nélkül maguktól elmúlnak. Más esetekben terápia javasolt, amely magában foglalhatja a gyógyszeres kezelést is.
A szomatoform rendellenességek sikeres kezelésének alapja a pszichoedukáció: a terapeuta vagy az orvos elmagyarázza a páciensnek azokat a pszichés folyamatokat, amelyek a szomatoform rendellenességet okozhatják. A terápiás munka csak a páciensnek ezzel a megértésével lesz gyümölcse.
Hipochondriális rendellenesség – terápia
A mai napig nincs egyetlen gyógyszeres terápia erre a szomatoform rendellenességre. A terápiás tervek a tünetek súlyosságától függően egyénileg változnak. Egyidejű mentális betegségek esetén a terapeuta gyakran alkalmaz szorongásoldó gyógyszereket és antidepresszánsokat.
Fontos az is, hogy megváltoztassuk a páciens testérzékeléséhez való hozzáállását. A cél a páciens problémáinak és stresszorainak azonosítása annak érdekében, hogy ezeken dolgozni és a szomatoform rendellenességet kezelni lehessen.
Szomatizációs zavar – terápia
Pszichoterápiás kezelés is javasolt, hogy a páciensnek sikerüljön elhatárolódnia az állítólagos tünetektől, és némi távolságot nyerni a szenvedéstől. Ez segít neki újra jobban megbirkózni a mindennapokkal, és könnyebben kezeli saját problémáit.
A relaxációs technikák a szomatizációs zavar végleges leküzdésében is hasznosak.
Szomatoform fájdalomzavar – terápia
A pszichoterápia keretében ún. multimodális terápiás programok állnak rendelkezésre. Ezeket járóbeteg alapon végzik. A páciens saját fájdalmának szakértőjévé válik: a terapeuta megtanítja neki az alapvető ismereteket a fájdalom kialakulásáról, a fájdalomingerek feldolgozásáról és a kiváltó körülményekről.
A multimodális terápia célja a páciens fájdalomérzékelésének megváltoztatása, a beteg egészséges viselkedésének elősegítése, valamint a szomatoform rendellenesség gyógyítása.
Okai és kockázati tényezők
A szomatoform rendellenesség okai összetettek, és a szakértők több tényező kölcsönhatását gyanítják. Számos magyarázat létezik a szomatoform rendellenesség kialakulására:
A magyarázat tanuláselméleti megközelítése a szomatoform rendellenesség tanult, visszatérő és ezáltal megerősítő viselkedési mintáját feltételezi. Ördögi kör alakul ki, amelyből a beteg nehezen tud egyedül kitörni.
Jelenleg különböző neurobiológiai modellekről is vitatkoznak. Mivel egyes szomatoform rendellenességek gyakran az első fokú rokonokat érintik, bizonyos öröklődés nem zárható ki. Emellett előfordulhat, hogy a szomatoform betegségben szenvedő betegeknél az immunrendszer és az idegrendszer, valamint ezek hormonjai erősebben reagálnak stresszes helyzetekben, mint egészségeseknél. Ez azonban még nem bizonyított egyértelműen.
A szomatoform rendellenességek kockázati tényezői
Egyes személyiségtípusok hajlamosabbak a szomatoform rendellenességre is, mint mások: A szorongó-önbizonytalan személyiségtípus gyakran szenved a tehetetlenség és az értéktelenség érzésétől. Nyilvánvaló szenvedése miatt az érintett személy másodlagos betegségben szenved. Ez felkelti mások figyelmét, és létrejön egy keret, amelyben a beteg bevallja gyengeségét.
Vizsgálatok és diagnózis
Nem mindig könnyű megkülönböztetni a szomatoform rendellenességet a testi betegségtől. Ezért alapos vizsgálatok szükségesek a tünetek fizikai okainak kizárására (például vérvizsgálat, EKG, röntgen), mielőtt az orvos szomatoform rendellenességet feltételezne működő diagnózisként.
Többek között standardizált kérdőívekkel végzett pszichológiai diagnózis gyakran biztosítja a diagnózist.
A betegség lefolyása és prognózisa
Ha a szomatoform rendellenességet nem kezelik, az ismételt orvoslátogatás és orvosváltás túlzott diagnosztikai intézkedésekhez vezethet – például túl gyakori röntgenvizsgálatokhoz. Ez többet árt, mint használ a betegnek.
Ha a diagnózis nem egyértelmű, véletlenszerű leletek is előfordulhatnak, amelyeket túlbecsülnek és esetleg túlkezelnek.
