Mi a szervadományozás?
A szervadományozás egy szervnek vagy szervrészeinek átadása egy szervdonorról a recipiensnek. A cél vagy az, hogy egy beteg túlélje, vagy javítsa életminőségét. Ha szervdonor szeretne lenni, nem kell mást tennie, mint írásban dokumentálnia döntését, például szervdonor kártyán. Beszélje meg kívánságait rokonaival is.
További információ: Szervdonor kártya
Hogy miért van értelme szervdonor kártyát kitölteni, és hol szerezhető be, arról a Szervdonor kártya cikkben olvashat.
Megkülönböztetik a halál utáni szervadományozást és az élő adományozást: A posztmortem szervadományozás a halál utáni szervek adományozását jelenti. Az előfeltétel az agyhalál egyértelmű meghatározása a donorban. Ezenkívül az elhunytnak vagy hozzátartozóinak beleegyezésére is szükség van.
- Házastárs, menyasszony, bejegyzett élettárs
- Első vagy másodfokú rokonok
- a donorhoz közel álló más személyek
Ezenkívül az élő adományozásnak önkéntesnek kell lennie, és csak nagykorú személyek ajánlhatják fel.
Mely szervek adományozhatók?
Alapvetően a következő szervek használhatók donorszervként:
A szervadományozáson kívül a betegek szövetadományozásból is részesülhetnek. Ezek tartalmazzák:
- A szem szaruhártyája
- Szív szelepek
- @ Bőr
- Véredény
- Csont, porc és lágyszövet
Szervdonáció: Korhatár
A szervadományozáshoz csak a szervek állapota a döntő, nem a biológiai életkor. Persze a fiatalabbak egészsége sokszor jobb, mint az időseké, de akár egy 70 éves ember működő szervét is sikeresen át lehet ültetni. Ez különösen igaz, ha a szerv egy idősebb befogadóhoz kerül.
Szervdonáció: Kritika
A lakosság körében meglehetősen szkeptikus a hozzáállás a szervadományozáshoz. A kritikákat az elmúlt években elsősorban azok a szervadományozási botrányok váltották ki, amelyekben a betegeket a várólista manipulálásával részesítették előnyben a szervkiosztásban. Ennek során 1997-ben felülvizsgálták a transzplantációs törvényt azzal a céllal, hogy növeljék a szervkiosztás átláthatóságát. Különösen az irányelveket szándékosan megszegő orvosok büntetéseit emelték ki: ezen orvosok ellen most pénzbírsággal vagy akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.
Az Eurotransplant Alapítványon keresztül történő szervkiosztás a transzplantáció sürgősségén és a siker valószínűségén alapul. A címzett anyagi helyzete nem játszik szerepet. A transzplantációs törvény tiltja a szervcsempészetet is, és büntethetővé teszi mind a szerv értékesítését, mind a megvásárolt szerv átvételét.
A szerveltávolítás mindig ugyanolyan sebészeti ellátás mellett történik, mint egy élő beteg műtéte. A műtét után a sebész újra lezárja a holttestet, és a holttestet sérülések nélkül átadja a hozzátartozóknak.
Szervdonáció: Etika
A szervadományozás kérdése számos etikai kérdést vet fel, többek között különösen azt, hogy egy személy agyhalála indokolja-e szerveinek eltávolítását. 2015-ben (utolsó módosítás: 2021) a Német Etikai Tanács közleményt adott ki az ügyben, amelyben a donor vagy a donor hozzátartozói hozzájárulása esetén elfogadhatónak tartja a szervátültetés céljára történő eltávolítását.
Szervadományozás: Pro és kontra
A szervadományozás melletti vagy ellene való döntés motivációi sokrétűek. Az elutasítás gyakori oka az elosztási rendszerbe vetett bizalom hiánya, vagy – élő adományozás esetén – az elcsúfítástól vagy egészségügyi hátrányoktól való félelem. Lelki vagy vallási okok általában nem játszanak szerepet, hiszen Németországban eddig egyetlen nagyobb vallási közösség sem emelt szót a szervadományozás ellen.
Sok elhunyt szervdonor hozzátartozója számára az a tudat, hogy egy betegen segítettek a donorszervekkel, segít megbirkózni a szeretett személy elvesztése miatti bánattal.
Az elhunyt személy szerveit csak akkor lehet eltávolítani, ha az érintett ezt életében kifejezetten engedélyezte, vagy ha a túlélő hozzátartozók a szervadományozáshoz kifejezetten hozzájárulnak. Németországon kívül ez a szabályozás Észak-Írországban is érvényes. Dániában, Írországban, Izlandon, Litvániában, Romániában, Svájcban és az Egyesült Királyságban létezik kiterjesztett beleegyezési szabályozás, amelyben a legközelebbi hozzátartozók vagy a meghatalmazott képviselők döntenek arról, hogy nem állnak rendelkezésre az elhunyt személy okmányai.
Sok más országban (pl. Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Magyarország, Anglia, Wales és Skócia) követik a kifogásolási szabályt: itt minden elhunyt személy lesz szervdonor, ha élete során kifejezetten nem döntött ellene, ill. ezt írásban dokumentálta. A hozzátartozóknak nincs beleszólásuk az ügybe.
Mikor van szüksége szervadományozásra?
A szervadományozás gyakran az egyetlen életmentő kezelés krónikus vagy hirtelen szervelégtelenség esetén. Bizonyos körülmények között a szervadományozás mérlegelhető a következő egészségügyi állapotok esetén:
- Végstádiumú májcirrózis
- Májrák
- vasraktározási betegség (hemokromatózis) vagy rézraktározási betegség (Wilson-kór) okozta súlyos szervkárosodás
- jelenlegi májelégtelenség (gombamérgezés, epeutak betegségei és fejlődési rendellenességei)
- diabetes mellitus (I. vagy II. típusú) vesekárosodással
- policisztás vesebetegség
- krónikus nefritisz szindróma (vesebetegség)
- veleszületett szívhibák
- szelepes szívbetegség
- szívkoszorúér-betegség (CHD)
- szívizom betegség (kardiomiopátia)
- szívelégtelenség (szívelégtelenség)
- a bél funkcionális rendellenességei
- krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD)
- tüdő-fibrózis
- cisztás fibrózis
- szarkoidózis
- „pulmonális hipertónia” (pulmonális hipertónia)
Mit csinálsz, ha szervet adományozsz?
Halál utáni szervadományozási eljárás
Mielőtt egy beteget donornak lehetne tekinteni, egyértelműen meg kell állapítani az agyhalált. Ebből a célból az orvos tájékoztatja a Német Szervdonációs Alapítványt (DSO), amely független neurológusokat irányít az agyhalál megállapítására. A transzplantációs törvény szerint két orvosnak egymástól függetlenül kell megállapítania a beteg agyhalálát. Ez egy rögzített háromlépcsős séma szerint történik:
- Az agy súlyos, gyógyíthatatlan és visszafordíthatatlan károsodásának bizonyítéka.
- Az öntudatlanság meghatározása, az önálló légzés képessége és az agytörzs által vezérelt reflexek kudarca
- Irreverzibilis agykárosodás igazolása vizsgálatokkal az előírt várakozási idők után
Az orvosok a vizsgálatok menetét és eredményeit jegyzőkönyvi lapon rögzítik, amelyet az elhunyt hozzátartozói is megtekinthetnek.
Ha (a beteg vagy hozzátartozója) hozzájárult a szervadományozáshoz, a DSO gondoskodik az elhunyton különböző laboratóriumi vizsgálatok elvégzéséről. Ezek arra szolgálnak, hogy kizárják azokat a fertőző betegségeket, amelyek átadhatók a donornak. Vizsgálják a vércsoportot, a szöveti jellemzőket és az adományozandó szerv működőképességét is. Ezenkívül a DSO tájékoztatja az Eurotransplantot, amely olyan orvosi kritériumok alapján keresi a megfelelő recipienst, mint a siker valószínűsége és a transzplantáció sürgőssége.
Az élő adományozás eljárása
Arra gondolsz, hogy szervet adsz egy szerettednek? Ezután először fel kell vennie a kapcsolatot a transzplantációs vagy dialízisközpont illetékes orvosaival. Egy kezdeti megbeszélés során tisztázható, hogy a szóban forgó esetben valóban lehetséges-e élő adományozás. A végső hatóság ebben a vizsgálatban az Élődonációs Bizottság, amely általában az állami orvosi egyesülethez kapcsolódik.
Először is, a sebész a donorszerv eltávolításával kezdődik. Röviddel a beavatkozás befejezése előtt párhuzamosan megkezdődik a recipiens műtétje, hogy a donor szervet a lehető legkevesebb időveszteséggel közvetlenül beültessék.
Milyen kockázatokkal jár a szervadományozás?
Egy szerv vagy szervrész eltávolítása általános kockázatokkal jár az élő donorra nézve, mivel bármely műtét során előfordulhat:
- Sebgyógyulási problémák
- @ Hegesedés nem esztétikus eredménnyel
- Vérzés @
- Az idegek sérülése
- Sebfertőzés
- Érzéstelenítő események
Egyelőre nem tisztázott, hogy a veseadás következtében a betegek növelik-e a magas vérnyomás vagy a vizeletben a növekvő fehérjeveszteség (proteinuria) kockázatát.
Mit kell figyelembe vennem szervadományozás után?
A transzplantációs központ az élő donorok és a családtagok központi kapcsolati pontja a szervadományozás előtt és után.
Halál utáni szervadományozás után
Élő adományozás után
Ha nem lép fel szövődmény, donorként tíz-tizennégy nap múlva hazamehet. Vese- vagy májadás után körülbelül egy-három hónapig munkaképtelenné kell válnia – munkája fizikai megterhelésétől függően.
A szervrecipiensnek tovább kell maradnia a kórházban, hogy figyelemmel lehessen kísérni és ellenőrizni lehessen, hogy az új szerv folytatja-e működését.
Donorként általában nem kell hosszú távú egészségügyi problémákra számítania. A rendszeres vizsgálatok biztosítják, hogy a szerveltávolítás kései hatásai időben felismerhetők és kezelhetők legyenek. Kérjen tanácsot a transzplantációs központtól, hogy milyen időközönként kell utókezelésre mennie a szervadományozás után.
