Rövid áttekintés
- Prognózis: Bizonyos esetekben önmagában is stabilizálódik; a terápia megakadályozza a progressziót; a konzervatív terápia gyakran enyhíti a tüneteket; súlyos esetekben a műtét utáni tünetek enyhítése
- Tünetek: Kezdetben gyakran tünetek nélkül; fokozódó súlyossággal, hátfájással, esetleg a lábakba is kiterjedő mozgás- és érzékszervi zavarokkal
- Okok és kockázati tényezők: Veleszületett vagy szerzett hasadékképződés a csigolyaízületek között; túlzott használat gyakran magas kockázatú sportokban, például torna vagy gerelyhajítás; műtét után; gerincsérülések
- Diagnózis: anamnézis, fizikális vizsgálat, röntgen, mágneses rezonancia képalkotás, a spondylolisthesis besorolása Meyerding fokozatokba
- Kezelés: Többnyire konzervatív kezelés fizioterápiával, fizikoterápiával, elektroterápiával és fájdalomcsillapítók beadásával; Súlyos esetekben műtét, általában az érintett csigolyák megmerevedésével.
- Megelőzés: Nincs megelőzés veleszületett forma esetén; az első jelekre kerülje a kockázatos sportokat, a hátbarát munkát és a hordozási technikákat
Mi a spondylolisthesis?
A gerincoszlop szerkezete és működése
A gerinc hordozza a test terheit és átadja a lábaknak. 33 csigolyából és 23 csigolyaközi lemezből áll. Néhány csigolya összenőtt. Az erős izom- és szalagrendszer erősíti a gerincet.
Két-két csigolya a közöttük lévő csigolyaközi lemezzel együtt egy úgynevezett mozgási szegmenst alkot. Ezeket szalagok, izmok és ízületek kötik össze. Ha ezek a kapcsolatok meggyengülnek, előfordulhat, hogy a csigolya előre vagy akár hátra is csúszik. Leggyakrabban az érintett csigolyák az ágyéki régióban találhatók. Mivel a legalacsonyabb ágyéki csigolya szorosan kapcsolódik a medencéhez, a spondylolisthesis elsősorban az utolsó előtti ágyéki csigolyát (L4) érinti.
Mi a spondylolisthesis az ágyéki gerincben?
Világszerte messze a leggyakrabban érintett etnikai csoport az inuit. Körülbelül 40 százalékuk csigolyája elcsúszott. Ezen az etnikai csoporton kívül azok a versenysportolók, akiknek a gerincét a túlfeszítés különösen megterheli, spondylolisthesisben szenvednek. Ide tartoznak például a gerelyhajítók vagy a birkózók. Az atlétikai gyakorlatok, mint például a trambulinozás, a gimnasztika vagy a delfinúszás, szintén „kockázatos sportoknak” számítanak a spondylolisthesis szempontjából.
A betegség lefolyása és prognózisa
Nem minden spondylolisthesis halad előre. Lehetséges, hogy a spondylolisthesis önmagában stabilizálódik.
A diagnosztizált spondylolisthesis előrehaladása következetes terápiával is megelőzhető. Ha a spondylolisthesis súlyosbodik, a kellemetlen érzés, a mozgás és az idegproblémák általában fokozódnak. Ha a problémák gyorsan súlyosbodnak, határozott terápiás beavatkozásra van szükség.
A spondylolisthesis három hónapos intenzív konzervatív terápiája az esetek túlnyomó többségében jelentősen javítja a tüneteket.
A spondylolisthesis mennyi ideig munkaképtelen?
Az, hogy spondylolisthesis következtében nem tud-e dolgozni, az egyedi esettől függ. Ez egyrészt a tünetek kifejezettségétől, másrészt az érintett személy aktivitásától függ.
Ha a tünetek konzervatív terápiával enyhíthetők, a betegszabadság és a keresőképtelenség időtartama rövidebb lehet. A műtétet követően a páciens általában két és tizenkét hét közötti időszakra betegeskedik, foglalkozástól függően.
Tünetek
A spondylolisthesis gyakran panasz nélkül halad előre. Más érintettek azonban olyan fájdalomtól szenvednek, amely elsősorban stressz hatására és bizonyos mozgások során jelentkezik. A spondylolisthesis okozta fájdalom gyakran övszerű mintázatban terjed hátulról előre. Ezenkívül a gerincben instabilitás érzése van.
Konkrét csigolyacsúszástünetek azonban nincsenek, mivel a panaszok gyakran hasonlóak más hátproblémákhoz, például porckorongsérvhez. Egyes betegek „repedés” érzésről számolnak be.
A spondylolisthesis veleszületett formájában a szenvedőknek általában nincsenek tünetei, vagy csak enyhék a tünetek, mivel ez egy lassan progresszív folyamat. Ez lehetőséget ad az idegeknek, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez.
Okai és kockázati tényezők
Ahhoz, hogy az érintett csigolyának lehetősége legyen előrecsúszni, résnek kell kialakulnia az úgynevezett interartikuláris részben. Ez a terület a csigolyák felfelé és lefelé irányuló ízületi folyamatai között, amelyek rugalmas kapcsolatot képeznek a csigolyák között. Ha ezek az ízületi kapcsolatok sérülnek, a csigolya mozgékonyabb, így esetleg kicsúszik a gerinc tengelyéből – spondylolisthesis alakul ki.
A gerincre nehezedő nagy terhelés a hát súlyos túlnyúlásával kombinálva isthmiás spondylolisthesishez vezethet. A magas kockázatú sportok közé tartozik a gerelyhajítás, a gimnasztika és a súlyemelés. Ezekben gyakran van genetikai hajlam.
A gerinc súlyos sérülései (sérülései) szintén jelentősen csökkentik a stabilitást, és így spondylolisthesishez vezethetnek.
Bizonyos csontbetegségekkel, például törékeny csontbetegséggel kapcsolatban előfordulhat, hogy úgynevezett kóros spondylolisthesis lép fel. Ez azonban nagyon ritka.
A spondylolisthesis gerincműtét utáni szövődményként is lehetséges (posztoperatív forma).
Néha azonban a spondylolisthesisnek veleszületett okai vannak. Ez főként a csigolyaív malformációinál (dysplasiák, spondylolysis) jelentkezik. Ennek kiváltó okai szinte mindig tisztázatlanok. Az érintett egyének első fokú rokonainál is fokozott a veleszületett fejlődési rendellenesség kockázata. Fiúknál ez a károsodás háromszor-négyszer gyakrabban fordul elő, mint a lányoknál. A lányoknál azonban a spondylolisthesis általában kifejezettebb.
Vizsgálatok és diagnózis
Ha súlyos hátfájással küzd, először forduljon háziorvosához. Gerincbetegség, esetleg spondylolisthesis gyanúja esetén ortopéd szakorvoshoz irányítja. Ha azonban súlyos fájdalmat, súlyos motoros működési vagy érzékenységi zavarokat, székletürítési vagy vizeletürítési problémákat tapasztal, azonnal forduljon a klinikához.
A spondylolisthesis azonban csak ritkán vészhelyzet. A legtöbb esetben ezért a magánpraxisban az ortopéd a megfelelő szakember, aki többek között a következő kérdéseket teszi fel:
- A fájdalom terheléstől vagy mozgástól függ?
- Érzékszervi vagy motoros zavarai vannak?
- Instabilnak érzi a gerincét?
- Szoktál sportolni?
- Megsérült a gerince?
- Vannak hasonló panaszok a családban?
- Járt már más orvosnál a panaszai miatt?
- Próbáltál már valamilyen kezelést a kellemetlen érzésedre?
Fizikális vizsgálat
Elképzelhető, hogy már a gerincre nézve is látható egy púp a gerincoszlopban (behúzódási jelenség). Az orvos a csigolyák hátsó nyúlványainak kitapintásával is talál ilyen lépéseket (tüskés nyúlványok). Ezenkívül rögzíti a gerinc körüli izomzat állapotát, és meghatározza a medence helyzetét. Koppintással és nyomással azonosítja a fájdalmas területeket.
A gerinc funkcionális vizsgálata
Ezt fizikális vizsgálatok követik a gerinc működésének ellenőrzésére. Az egyik ilyen teszt a Schober-jel. Az orvos tíz centiméteres távolságot jelöl meg a legfelső farcsigolyától kezdve. Ezután megkérjük a pácienst, hogy hajoljon előre, amennyire csak lehetséges. A korábban meghatározott távolságnak öt centiméterrel kell növekednie. Ha a mozgás korlátozott vagy a gerinc túlnyúlt, a távolság kisebb marad.
Képalkotó vizsgálatok
A későbbi tisztázás érdekében az orvos röntgenképet készít különböző irányokból (síkokból). Bizonyos esetekben ezeket a képeket speciálisabb eljárásokkal kell kiegészíteni, mint például a mágneses rezonancia képalkotás (MRI), elsősorban a csigolyaközi porckorongok értékelése, illetve a komputertomográfia (CT) a csontok részletesebb vizsgálatához.
További intézkedések
Kivételes esetekben nukleáris orvosi vizsgálat (például csontváz-szcintigráfia) szükséges. Egyedi esetekben is hasznosak a neurológiai elektrofiziológiai vizsgálatok, például ha (esetleg) egy ideggyökeret irritál a spondylolisthesis és a fájdalom kisugárzik.
Ha arra utaló jelek vannak, hogy a beteg egyidejű pszichés zavarban (például depresszióban) szenved, vagy a fájdalom krónikussá válik, pszichoterapeuta felkeresése indokolt lehet.
Osztályozás súlyossági fokozatok szerint
A spondylolisthesis különböző súlyossági fokokba sorolható. Ezt a besorolást Henry William Meyerding amerikai orvos készítette 1932-ben:
- I. fokozat: spondylolisthesis < 25 százalék
- II. fokozat: 25-50 százalék
- III. fokozat: 51-75 százalék
Ha a csigolyacsúszás meghaladja a 100 százalékot, a két szomszédos csigolyatest már nem érintkezik egymással. Az orvosok ezután spondyloptosisról beszélnek. Néha V. fokozatnak nevezik a súlyossági skálán.
Kezelés
A terápia fő célja az életminőség javítása, különösen a fájdalom csökkentése. Ezt elsősorban a csigolyák stabilizálásával érik el. A spondylolisthesis terápia két pilléren, a konzervatív és a sebészeti kezelésen alapul. Míg enyhe esetekben általában elegendő a tanácsadás és a konzervatív terápia, addig néha második lépésként fekvőbeteg kezelésre van szükség. Csak súlyos esetekben van szükség műtétre.
Konzervatív terápia
Az elcsúszott csigolyaterápia mindig átfogó konzultációval kezdődik. A konzultáció során a páciens megtanulja, hogyan tehermentesítse a gerincét célzottan. Ha a beteg csökkenti az otthoni és munkahelyi fizikai megterhelést, a tünetek gyakran jelentősen javulnak. Spondylolisthesis esetén különösen kerülni kell bizonyos sportágakat, amelyek a gyakori túlfeszítés miatt megterhelik a gerincet.
A megnövekedett testtömegű betegeknek a spondylolisthesis terápia részeként tanácsos csökkenteni súlyukat.
Különféle fájdalomcsillapítók állnak rendelkezésre a fájdalom kezelésére. Ezenkívül gyakran segítenek a gyulladáscsökkentő és izomlazító gyógyszerek. Egyes esetekben ezeket a gyógyszereket helyileg injektálják a spondylolisthesis fájdalmas régióiba.
A különböző formájú és intenzitású fizioterápiának csökkentenie kell a fájdalmat. Az erős izmok garantálják a gerinc stabilitását és ellensúlyozzák a spondylolisthesist. Ezt legjobban gimnasztikával lehet elérni.
Egy hátsó iskolában az érintettek stratégiákat tanulnak a képzéshez és az állapot kezeléséhez. A páciensek többek között kedvező testhelyzeteket és elcsúszott csigolyagyakorlatokat tanulnak a terhelés enyhítésére. A terápia mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy a betegek segítsenek magukon. A gyakorlatok következetes folytatása az irányított fizikoterápia befejezése után kulcsfontosságú a terápiás sikerhez.
Az elektroterápia gyakran segít a spondylolisthesisben is. Itt az áramok csökkentik a fájdalmat és aktiválják az izmokat.
A spondylolisthesisben szenvedő gyermekeknél a kezdeti hangsúly a jó izomképzésen van. Amíg a csontnövekedés be nem fejeződik, szorosan figyelemmel kísérik a betegség progresszióját. A gyerekeknek kerülniük kell a gerinc minden különösebb igénybevételét.
Súlyosabb esetekben néha tanácsos műtéti beavatkozást végezni a gerinc érintett területének összeolvasztására.
Sebészeti terápia
A spondylolisthesis kezelésére szolgáló sebészeti eljárásokat spondylodesisnek nevezik. A műtét révén a sebész stabilizálja a csigolyákat a megfelelő helyzetükben, megmerevíti azokat és enyhíti az idegekre nehezedő nyomást. Ez a stabilizálás különösen fontos a teljes gerinc biomechanikája és a terhelések helyes elosztása szempontjából is.
Sebészeti beavatkozás nem feltétlenül szükséges. A műtétet támogató tényezők a következők:
- A spondylolisthesis miatti terhelés nagy.
- A konzervatív terápia nem segít eléggé.
- A spondylolisthesis előrehalad, vagy nagyon kifejezett.
- Neurológiai tünetek jelentkeznek, például reflexhiány, szenzoros vagy motoros zavarok.
- A betegek még nem öregek.
A műtét kockázata főként általános szövődmények, például sebgyógyulási zavarok vagy ér- és idegsérülések. A műtétet követően egyes esetekben a gerinc mozgékonysága csökken.
A spondylolisthesis műtét után általában fizioterápiás utókezelést biztosítanak. Ezenkívül a stabilizálás érdekében időnként orvosi fogszabályzót kell viselni.
Megelőzés
A veleszületett formákat nem lehet megakadályozni. A túlterhelés és a kopás gyakori okát azonban legkönnyebben hátbarát magatartással lehet megelőzni. Ide tartozik például a „helyes” ülés ülő tevékenység közben (lehetőleg egyenesen), vagy a hátkímélő hordozási és emelési technikák (csípő helyett térdből).
Ha tünetek jelentkeznek, különösen a sportoló gyermekeknél, az orvosok azt tanácsolják nekik, hogy hagyják abba a magas kockázatú sportokat, hogy elkerüljék a spondylolisthesis súlyosbodását.
