A piramiscsatorna a test leghosszabb idegpályája, amely a motor első impulzusait továbbítja a agy a második motoneuronhoz a gerincvelő. Így nagy szerepet játszik az önkéntes motoros működésben, és a piramis rendszer része. A piramisút sérülése spasztikus és petyhüdt bénulást okoz.
Mi a piramis traktus?
A piramis traktus a központi része idegrendszer és kiterjed a gerincvelő hoz agy. A motoros rendszer részének tekinthető. A motortortex felé vezető efferens pályarendszerként impulzusokat továbbít a központból idegrendszer az alfa motoneuronokhoz. Innentől kezdve az akciós potenciálok átkerülnek a vázizomzat izmaiba. Így a piramis traktus fontos kapcsolási pont az önkéntes és a reflexes motoros rendszerek mozgása szempontjából. A piramis traktus egyben az ember leghosszabb leszálló traktusa idegrendszer és a piramis rendszer része. A piramis rendszer a motoros neuronokra és azok idegfolyamataira utal, amelyek a piramis traktusban konvergálnak. A piramisrendszert különösen emberek és főemlősök fejlesztik ki. Az extrapiramidális rendszerrel együtt vezérli az emberi szervezet összes motoros funkcióját. Sok forrás kritikusnak tartja a két rendszer egyértelmű elkülönítését.
Anatómia és felépítés
A legszélesebb értelemben a piramis traktus két különálló rosttraktusból áll. A tractus corticospinalis anatómiai felépítésben találkozik a tractus corticonuclearis-szal. Mindkét traktus a központi idegrendszer motoros idegi útja. A piramiscsatorna mindkét oldalán az alsó myelencephalonnal ütközik, ahol piramis alakú hosszanti dudorként ismerhető fel. Az utóagy és a gerincvelő fekszik az úgynevezett piramis kereszteződés. Az ideggyulladások nagy része ezen a ponton kereszteződik a tractus corticospinalis lateralis-ként, minden esetben az út másik oldalára. A tractus corticospinalis elülső paramedian a neuritok fennmaradó tíz-30 százalékából áll. Ez a traktus az elülső zsinórban fut, és szakaszonként kereszteződik a gerincvelő elülső szarván. Néhány szakasz nem vesz részt az átkelésben. Mivel a tractus corticonuclearis egyetlen rosttal van összekapcsolva a koponyaideg magjaival, és így nem fut át a myelencephalon piramisszerkezetén, csak a legtágabb értelemben tartozik a piramiscsatornához.
Funkció és feladatok
A piramis traktus az emberek és a legtöbb emlős szomatomotoros rendszerének része. Ez az anatómiai szerkezet vezérli az önkéntes mozgást és így az ezekért a mozgásokért felelős vázizmokat. A szívizomzat nem szabályozható szomatomotorikusan. Ez egy független és önkéntelen rendszer irányítása alatt áll, más néven autonóm idegrendszer. Az emésztőszervek ellenőrzéséért a szomatomotoros rendszer helyett az enterális idegrendszer is felelős. A szomatomotoros rendszer részeként a piramis útvonal elsősorban felelős az önkéntes motoros működésért. Ezt a funkciót kifejezetten a piramis motoros szerkezetek részeként látja el, bár az extrapiramidális motoros rendszer a szomatomotoros rendszerbe is beletartozik. Az emberi testben nem minden mozgást irányítanak önként. Míg az önkéntes motoros aktivitás a piramis útjától függ, a motoros aktivitás akaratlan része az extrapiramidális rendszertől függ. A piramis rendszerben a finom motorikus képességeket az önkéntes motoros képességek mellett kontrollálják. Az elsődleges motoros kéreg nagyagy fontos feladatokat lát el ebben az összefüggésben. A központi motoros neuronok sejttestei itt vannak lehorgonyozva. Szövettanilag ezeket a sejteket piramissejteknek is nevezik. A piramisrendszer elsősorban kis piramissejtekből áll, amelyek a motoros kéregből származnak. A kéregből a axon a központi motoros neuronok rostjai áthaladnak a gerincvelőn, hogy elérjék az alsót motoros idegsejt, amely a gerincvelő elülső szarvában található. A mozgásparancsok így továbbításra kerülnek a agy az első és a második motoneuronon keresztül a siker szerveihez. Alfa-neuronként a felső és az alsó motoneuron különösen gyorsan továbbítja az impulzust. A két motoneuron összekötőjeként a piramis traktus a motor vezérlésének pótolhatatlan része.
Betegségek
A piramis útvonal elváltozásainak összefüggésében a Babinski csoport kifejezés klinikailag játszik a legfontosabb szerepet. Ennek a csoportnak a tüneteit piramis alakú traktus tüneteinek is nevezik. Ezek motoros reflex mozgások, amelyek fiziológiásak a csecsemőknél, de kóros értékkel bírnak felnőtteknél. A neurológiai reflex tesztelés során az ideggyógyász szokásos eljárásként ellenőrzi pácienseit, hogy vannak-e piramis alakú traktus jelei, mivel ezek a központi motoros idegsejtek károsodásának jelzésére szolgálhatnak. A piramis útvonal jeleinek diagnosztikai értéke mellett prognosztikai értékkel rendelkeznek olyan betegségekben is, mint pl sclerosis multiplex. A piramiscsatorna jeleit és ezáltal a központi motoros neuronok vagy a piramiscsatorna károsodását a következők okozhatják gyulladás, degeneratív folyamatok vagy keringési rendellenességek. Az agy belsejében található piramiscsatorna elváltozása általában petyhüdt bénulásként vagy finom motorikus képességek romlásaként jelentkezik. A petyhüdt bénulás idővel spasztikus bénulássá válik, az izomtónus növekedésével. Ebben az összefüggésben sérült vér az áramlás a leggyakoribb károkozó. A degeneratív betegségek, például az ALS esetében viszont a motoros idegrendszer lebomlik. Az agy és a gerincvelő gyulladásai viszont jelen vannak az autoimmun betegség SM-ben. Amikor ezek a gyulladások befolyásolják a piramis pályákat, a betegség lefolyásának előrejelzése átlagosan kevésbé kedvező. Eközben a piramis alakú traktus jeleinek jelenlétét meglehetősen bizonytalan diagnosztikai eszköznek tekintik. Mindazonáltal az idegrendszer motoneuronális károsodásának diagnosztizálásának néhány eszköze.
