A mielogenezis az orvosi kifejezés, amelyet először az embrionális kifejezésre használnak gerincvelő kialakulása, másodszor pedig az összes velő medulla képződése idegek, amelyet oligodendroglia és Schwann sejtek végeznek. A kifejezés mindkét jelentése a. Fejlődési folyamataival foglalkozik idegrendszer. Ezen fejlődési folyamatok rendellenességei a központi és a perifériás idegrendszer funkcionális károsodását eredményezik.
Mi a mielogenezis?
A mielogenezis az orvosi kifejezés, amelyet először az embrionális kifejezésre használnak gerincvelő kialakulása, másodszor pedig az összes velő medulla képződése idegek. A mielogenezis kifejezés orvosilag két különböző jelentéshez kapcsolódik. Így egyrészről a kifejezés utal a gerincvelő másrészt a mielin mielinációjáig, hogy a medulláris idegrostok medulla képződjön. A gerincvelő az idegcső farokrészéből származik az embrionális fejlődés során. Ebben az összefüggésben a mielogenezis a neuruláció későbbi lépése. A mielinizáció összefüggésében a mielogenezis megfelel a velőcsomagolásnak idegek. Középen idegrendszer, ezt a burkolást az úgynevezett oligodendroglialis sejtek, a perifériás idegrendszerben pedig Schwann sejtek végzik. A burkolás mielinhüvelyeket eredményez, amelyeket egyetlen gliasejt alkot a központi és a perifériás idegrendszer mindegyikében. Minden Schwann-sejt spirálisan körbefut a idegszál szegmens. Minden oligodendroglialis sejt kinövést képez, és ezek a kinövések külön-külön körbefuttatják a idegszál.
Funkció és cél
Az embrionális neuruláció során kialakul az embrionális idegcső. Ezzel a struktúrával a központi idegrendszer először nyilvánul meg. A gerincvelő a központi idegrendszer részeként kerül ki az idegcsőből. Koponya vége beolvad az úgynevezett rhombencephalonba, amely mindkét oldalán négy occipitalis somittal határos. A fejlődés hatodik hetétől kezdve az idegcső fala három különálló rétegre differenciálódik. A kamrai zóna mellett meg lehet különböztetni egy köztes zónát és egy marginális zónát. A gerincvelő a fejlődés tizedik hete táján nyeri el végleges alakját. Az agy és a gerincvelő membránja veszi körül a szerkezetet, amely maga a csigolyacsatornában fekszik. A gerincvelő és gerinccsatorna negyedik hónapra fejlesztik ki. Fejlődési lépéseik párhuzamosan zajlanak. A gerincoszlop növekedése ettől az időtől egyre tovább halad. A mielogenezis azonban ebben az összefüggésben kizárólag a neurulációra és az arra épülő medulláris formációra vonatkozik. A mielináció és így a velő képződése szempontjából a medulláris idegrostokon a myelogenezis kifejezés az idegek burkolására utal, ami a struktúrák izolálását eredményezi a környezetüktől. A mielináció elektromosan szigeteli az idegek axonjait, biztosítva, hogy az idegrendszerben lévő jelek nagy sebességgel és szinte veszteség nélkül továbbíthatók legyenek. Az axonok burkolása a szálon szabályos időközönként történik. A myelin egyes hüvelyei között körülbelül azonos méretű hézagok vannak. Ezek a rések a derék alakú összehúzódások miatt jelentkeznek, és Ranvier fűzőgyűrűinek nevezik őket, amelyek szövettanilag apró csomókként ismerhetők fel. Megjelenésük miatt nodusnak is nevezik őket. Két Ranvier nodi között fekszik az úgynevezett internode. A mielinált és nem izolált helyek felépítése biztosítja, hogy az idegrostok befogadjanak a kívülről érkező jeleket, és így az akciós potenciálok kommunikálhatók az egyes axonok között. A mielináció már az embrionális fejlődés során megtörténik. A folyamat a harmadik embrionális hónap körül kezdődik, és az élet negyedik évében ér véget a piramiscsíkok teljes mielinizálásával.
Betegségek és rendellenességek
A mielogenezis zavarai végzetes következményekkel járhatnak egy szervezet számára. Ez igaz a gerincvelő embrionális fejlődésének rendellenességeire, valamint a medulláris idegrostok mielinizációjára. Ha például az idegrostok a zavart mielinizáció miatt túl kevés medullát kapnak, akkor nincsenek kellően elszigetelve a környezetüktől. Ennek eredménye a jelveszteség az akciós potenciálok átvitele során. Az ilyen jelveszteségek lelassítják az átvitel vezetését, vagy szélsőséges esetekben teljesen megakadályozzák az átvitelt. A piramis pályákon az elégtelen mielogenezis például bénulást okozhat. A gerincvelő fejlődési rendellenességei hasonló következményekkel járhatnak. Mindig akkor beszélünk amyeliáról, amikor az egész gerincvelő hiányzik. Gerincvelő nélkül azonban az emberek nem képesek túlélni. Hipoplazia vagy diszplázia esetén a gerincvelő fejletlenséget vagy rossz fejlődést mutat. Mindkét jelenség külső okoknak köszönhető, és nem genetikai. A gerincvelő dysplasia vagy hypoplasia például mechanikai, fertőző, táplálkozási vagy mérgező károsodás után következik be korai terhesség. A gerincvelő egyik elképzelhető rendellenessége a diastematomyelia. Ez a gerincvelő veleszületett hasadékképződése. A szerkezet egyenlőtlen részekre oszlik, mindegyiknek megvan a maga membránja. A legtöbb esetben az osztódás az alsó mellkasi régióban lokalizálódik, vagy a felső ágyéki gerincnél kezdődik. A gerincvelő minden rendellenessége és fejletlensége azt eredményezi funkcionális rendellenességek az idegrendszer. A rendellenesség helye pontosan meghatározza, hogy ezek hogyan funkcionális rendellenességek megnyilvánulnak. Az egyes gerincvelői szegmensek teljes egészében a test minden területét ellátják idegszálakkal, és ezért kulcsfontosságú elemei minden testi folyamatnak. Így a gerincvelő rosszul fejlődése szervi rendellenességeket, valamint motoros vagy észlelési rendellenességeket eredményezhet. Ugyanezek a következmények nagyban vonatkoznak a zavart medulla képződésre is. Mivel azonban a gerincvelő a központi idegrendszer része, a gerincvelő fejlődési rendellenességeinek általában súlyosabb következményei vannak, mint a medulláris septum kialakulásának rendellenességeivel. Ez utóbbi bizonyos körülmények között kizárólag a perifériás idegrendszerre vonatkozhat.
