Rövid áttekintés
- Mi az a myelofibrosis? A myelofibrosis egy krónikus és progresszív betegség, amelyben a csontvelő kötőszövetté alakul, és így elveszti vérsejtek termelő képességét.
- A betegség lefolyása és prognózisa: A betegség lefolyása egyénenként változó. A betegség csak ritka esetekben gyógyítható, de gyakran lassan halad.
- Kezelés: A kezelés célja a tünetek enyhítése és az életminőség javítása. Figyeljen és várjon (várjon és keresse fel orvosát rendszeres ellenőrzésekre), gyógyszeres kezelés (ún. JAK-gátlókkal végzett célzott terápia), sugárkezelés vagy lép eltávolítása, őssejt-transzplantáció.
- Okok: A mielofibrózist a csontvelő vérképző sejtjeinek génváltozásai okozzák. Hogy ez hogyan történik, az nagyrészt ismeretlen.
- Kockázati tényezők: Nincsenek olyan kockázati tényezők, amelyek elősegítenék a betegség kialakulását, de egyes érintettek örökletes hajlamosak a myelofibrosis kialakulására.
- Tünetek: Fáradtság, légszomj, szívdobogásérzés, visszatérő fertőzésekre és vérrögképződésre való hajlam, bőr- és nyálkahártyavérzés, fogyás, felső hasi fájdalom, fejfájás, láz, éjszakai izzadás.
- Diagnosztika: vérvizsgálat (gyakran véletlen lelet!), csontvelő biopszia, lép és máj ultrahang és számítógépes tomográfia, molekuláris genetikai vizsgálat
Mi az a mielofibrózis?
A mielofibrózist az orvosok olyan krónikus betegségnek nevezik, amelyben a csontvelő kötőszövetté alakul, és elveszti vérsejtek termelő képességét. A kifejezés a görög myelós szóból származik, amely csontvelőt jelent. A fibrózis a szervek kötőszövetének abnormális burjánzását írja le.
A mielofibrózis egyéb nevei közé tartozik az „osteomyelofibrosis” (OMF), a „krónikus mieloproliferatív betegség” (CMPE) és a „krónikus idiopátiás myelofibrosis” (CIMF). Ezek a kifejezések azonban elavultak, és évek óta nem használják őket orvosi körökben.
Hogyan működik a normál vérképzés?
A csontvelő a szervezet fő hematopoietikus szerve. Kötőszövetből és őssejtekből áll, amelyek többek között vérsejteket alkotnak. Főleg a hosszú csontokban (pl. humerus és combcsont), a csigolyatestekben és a medencecsontokban található. A funkcionális vérsejtek az őssejtekből több köztes szakaszon keresztül érnek ki. Ide tartoznak a vörös- és fehérvérsejtek, valamint a vérlemezkék. Az orvosok a vérsejtek képződésének folyamatát hematopoiesisnek nevezik.
Mi történik mielofibrózisban?
Az új vérsejtek előállítása érdekében a vérképzést más szervekhez (lép, máj) bízzák meg. Az orvosok ezt extramedulláris (a csontvelőn kívül zajló) hematopoiesisnek nevezik. Kezdetben még ki lehet elégíteni a vérsejtszükségletet. A myelofibrosis későbbi szakaszaiban a máj és a lép már nem képes elegendő sejtet termelni – a vérsejtek képződése leáll.
A mielofibrózis formái
A polycythaemia verával (PV) és az esszenciális thrombocytémiával (ET) együtt a myelofibrosis a „krónikus myeloproliferatív neoplazmák” (MPN) csoportjába tartozik. Közös jellemzőjük, hogy minden betegségben megnövekedett vérsejtek vagy kötőszöveti sejtek termelődnek a csontvelőben.
A myelofibrosis két formában fordul elő:
Primer myelofibrosis (PMF): az elsődleges myelofibrosis véletlenszerűen alakul ki az élet során, korábbi betegség nélkül. Ez a mielofibrózis leggyakoribb formája.
Másodlagos mielofibrózis (SMF): A másodlagos myelofibrosis már meglévő betegségből (PV vagy ET) alakul ki.
Frekvencia
A myelofibrosis végzetes/gyógyítható?
Tanfolyam
A myelofibrosis lefolyása betegenként nagyon eltérő. Nem lehet megjósolni, hogy a betegség melyik betegnél fog fokozatosan lezajlani, és melyik betegnél fog gyorsabban előrehaladni. Ezért nem lehetséges általános megállapítás a várható élettartamról. Míg egyes betegek sok évig élnek tünetek nélkül, másokban a betegség gyorsan előrehalad, és végül hónapok vagy néhány év elteltével végzetesen végződik. A leggyakoribb halálokok az akut myeloid leukémiába való átmenet, a szív- és érrendszeri betegségek és a fertőzések.
Prognózis
A myelofibrosis prognózisa szempontjából a betegség egyéni lefolyása döntő jelentőségű. Ez olyan tényezőket foglal magában, mint a beteg életkora, a fellépő tünetek és a vérértékek (vérsejtek száma, hemoglobin érték). A prognózis másik tényezője az, hogy a beteg reagál-e a kezelésre, és ha igen, mennyire.
A modern gyógyszerek és a különféle kezelési lehetőségek ellenére a myelofibrosis jelenleg csak ritka esetekben és csak őssejt-transzplantációval gyógyítható gyógyszerekkel. Az összes beteg körülbelül 20 százalékánál a myelofibrosis a terápia ellenére akut leukémiává (vérrák) fejlődik.
Hogyan kezelik a mielofibrózist?
Kezelés a betegség korai szakaszában
Figyelj és várj: Nem minden beteg igényel azonnali gyógyszeres kezelést. Azoknál a betegeknél, akiknél nincsenek tünetek, az orvos általában kivár és rendszeres ellenőrzéseket végez. A beteg csak az első tünetek megjelenésekor kap kezelést. Ha a beteg és az orvos a „figyelj és várj” stratégia mellett dönt, fontos a megbeszélt kontroll időpontok (pl. vérvétel) betartása és a tipikus tünetek figyelése.
Új vérsejtek képződését gátló gyógyszerek: A betegség kezdetén a csontvelő kezdetben még sok vérsejtet termel. Ebben a fázisban olyan gyógyszerek alkalmazására lehet szükség, amelyek elnyomják az új vérsejtek képződését.
Kezelés a betegség késői szakaszában
A betegség előrehaladtával egyre kevesebb vérsejt termelődik, ami vérszegénységhez és a myelofibrosis jellegzetes tüneteihez vezet.
Vérátömlesztés: A vérátömlesztés segít stabilan tartani a vörösvértestek számát, és enyhíti a vérszegénység tüneteit (sápadtság, fáradtság, légzési nehézségek).
Interferonok: A JAK-gátlókhoz hasonló eredményeket érnek el (a lép csökkentése) az úgynevezett interferonokkal. Főleg a mielofibrózis nagyon korai formáiban alkalmazzák.
Kortizon: A kortizon készítményeket különösen lázas betegeknél alkalmazzák. Egyes esetekben javítják a vérszegénységet, de ellentmondásosak, mivel egyidejűleg elnyomják az immunrendszert.
A lép besugárzása: A besugárzás a lép méretének csökkenését eredményezi, ezáltal enyhülnek a gyomor-bélrendszeri tünetek. Mérete azonban idővel ismét növekszik, ezért előfordulhat, hogy a kezelést meg kell ismételni.
Lép eltávolítása (splenektómia): A myelofibrosis késői szakaszában a lép általában jelentősen megnagyobbodik. Nyomja a gyomrot és a beleket, fájdalmat és emésztési problémákat (hasmenés, székrekedés) okoz. A lép eltávolítása az érelzáródás (trombózis) fokozott kockázatával jár: a lép többek között a vérlemezkék tárolóhelyeként szolgál. Ha eltávolítják, megnő a vérlemezkék száma a vérben. Ez növeli a vérrögképződésre való hajlamot.
Annak biztosítására, hogy az átültetett csontvelőt ne utasítsák el, a beteg az átültetés előtt úgynevezett „kondicionáló terápiát” kap. Kikapcsolja a szervezet saját immunsejtjeit, ami nagymértékben növeli a beteg fertőzésre való hajlamát. Amíg az átvitt csontvelő el nem kezd működni és elegendő vérsejtet nem termel, a beteg jelentősen megnövekedett fertőzésveszélynek van kitéve.
Az allogén őssejtterápia ezért csak a betegek szűk csoportja számára alkalmas. Általában csak fiatalabb betegeknél végzik el, akik súlyos myelofibrosisban szenvednek, de egyébként jó általános egészségi állapotban vannak.
Táplálkozás myelofibrosisban
A myelofibrosisra nincs specifikus ajánlott étrend. A legtöbb myelofibrosisos betegnél azonban gyomor- és bélrendszeri tünetek jelentkeznek, például székrekedés és puffadás a máj- és lépmegnagyobbodás miatt. Ilyenkor célszerű elegendő rostot fogyasztani (gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek), elegendő folyadékot inni, és kerülni a puffadást okozó ételeket, például a káposzta zöldségeket, hagymát, fokhagymát.
Mik a myelofibrosis tünetei?
gyakran véletlenül a szűrővizsgálatok során.
Csak a további lefolyásban erősödik fel a betegségérzet. A myelofibrosis előrehaladtával fellépő tipikus tünetek a következők:
- Fájdalom a felső hasban és idő előtti teltségérzet a lép és a máj megnagyobbodása miatt
- Emésztési zavarok, például hasmenés, székrekedés
- Gyomorégés
- Alacsony étvágy, fogyás
- Embólia és trombózis
- Sápadtság
- Légszomj
- Éjjeli izzadás
- Láz
- Bizsergés és keringési zavarok a kezekben és a lábakban
- Viszketés (különösen PV-ben)
- Csont- és ízületi fájdalom (a betegség későbbi szakaszaiban)
- Fokozott vérzési hajlam (gyakori véraláfutások, orrvérzés)
Okai és kockázati tényezők
A myelofibrosis pontos okai nem ismertek. A myelofibrosisos betegek mintegy 65 százalékánál az orvosok jellegzetes genetikai változást találnak a 9. kromoszómán a betegek vér őssejtjeiben. Ez a JAK2 mutáció (Janus kinase2 mutáció) néven ismert genetikai változás néhány polycythaemia verában (PV) és esszenciális trombocitémiában (ET) szenvedő betegeknél is kimutatható.
Kockázati tényezők
A primer myelofibrosis kialakulásának legnagyobb kockázati tényezője az életkor. Minél idősebb az életkor, annál nagyobb a JAK2 mutáció valószínűsége. Jelenleg nincs bizonyíték arra, hogy egy adott életmód vagy külső hatások, például ionizáló sugárzás vagy vegyi anyagok növelnék a betegségek valószínűségét.
A másodlagos myelofibrosis más krónikus mieloproliferatív rendellenességekből alakul ki. A polycythaemia vera vagy az esszenciális thrombocytemia diagnózisa növeli a myelofibrosis kialakulásának kockázatát.
A myelofibrosis örökletes?
Sok esetben a mielofibrózist a vérképző őssejtek génmutációja váltja ki. A mutáció általában az élet során spontán módon alakul ki, és nem terjed tovább. Hogy ez hogyan történik, még nem tisztázott.
Egyes családokban azonban gyakrabban fordulnak elő krónikus mieloproliferatív betegségek. Az orvosok feltételezik, hogy az érintettek örökletes hajlammal rendelkeznek ezekre a betegségekre: olyan genetikai felépítést hordoznak, amely kedvez a mutáció (JAK2 mutáció) előfordulásának. Az ilyen hajlamú embereknek azonban csak egy százalékában alakul ki myelofibrosis.
Vizsgálat és diagnózis
Fizikális vizsgálat: A fizikális vizsgálat során az orvos többek között a has tapintásával megállapítja, hogy a lép és/vagy a máj megnagyobbodott-e.
Vérvizsgálat: A betegség kezdetén a vérlemezkeszám és a fehérvérsejtek mérsékelt növekedése dominál. Később megváltozik a sejtek eloszlása a vérképben – vörösvértestek, fehérvérsejtek és vérlemezkék hiánya lép fel. A vörösvértestek alakja általában szintén megváltozik. Már nem kerekek, hanem „könnycsepp” alakúak.
Ultrahangos vizsgálat: Ultrahangos vizsgálattal kimutatható a lép és a máj megnagyobbodása.
Molekuláris genetikai vizsgálat: A myelofibrosisos betegek körülbelül 65 százaléka rendelkezik JAK2 mutációval. Speciális vérvizsgálattal kimutatható.
Csontvelő aspiráció: Mivel a JAK2 mutációk más betegségekben is előfordulnak, mint például a PV és az ET, a következő lépés a csontvelő aspiráció. A myelofibrosis a jellegzetes elváltozások alapján megbízhatóan diagnosztizálható. Ebből a célból az orvos helyi érzéstelenítésben mintákat vesz a medencecsont csontvelőjéből, és mikroszkóp alatt megvizsgálja a tipikus elváltozásokat.
Megelőzés
Mivel a mielofibrózis oka nem ismert pontosan, nincsenek tudományos ajánlások a betegség megelőzésére. Ha a mielofibrózis vagy más krónikus mieloproliferatív betegségek (ET, PV) egy családi klaszterben és legalább három generáción keresztül fordulnak elő, az orvosok humángenetikai tanácsadást javasolnak. Különösen gyermekvállalási vágy esetén a humángenetikus szakember felméri a betegség előfordulásának kockázatát a tervezett utódoknál.
