Mi az a Tic?

Rövid áttekintés

• Mi az a tic? Hirtelen mozdulat vagy hang, amelynek nincs célja, és az érintett személy nem tudja irányítani.
• Milyen ticek vannak? Létezik motoros tic (rángás, pislogás, grimaszolás, bélyegzés stb.) és vokális tic (torokköszörülés, morgás, csattanás, szavak ismétlése stb.) különféle kombinációkban. A legösszetettebb változat a Tourette-szindróma.
• Okok: Elsődleges tics esetén az ok ismeretlen marad (gyanítható: a hírvivő anyagcsere zavara az agyban, genetikai hajlam, fertőzések). A másodlagos tic más betegségekkel (pl. agygyulladás) vagy gyógyszeres kezeléssel vagy gyógyszerekkel összefüggésben jelentkezik.
• Kezelés: Másodlagos tics esetén az alapbetegség kezelése. Primer tics esetén például viselkedésterápiás módszerek (HRT, ERPT), relaxációs technikák, esetleg gyógyszeres kezelés. Az érintetteknek csökkenteniük kell vagy kerülniük kell a stresszt (ez felerősítheti a tiket).

Tic: Meghatározás

Általános szabály, hogy a tic különböző időközönként ismétlődik.

A ticek különböző formákban fordulhatnak elő. Ilyen például a Tourette-szindróma. Az érintettek ismételten rángatni kezdik a karjukat, pislognak, morognak vagy szitokszót kiabálnak látható ok nélkül (orvosi koprolalia).

A tic irritálja a környezetet, és nagyon megterhelő az érintett személy számára. A valódi tic általában nem gyógyítható. A megfelelő terápia azonban gyakran enyhíti a tüneteket.

Tic: Előfordulás és lefolyás és

A ticek általában átmenetiek, és néhány hét vagy hónap múlva ismét eltűnnek. Még ha a tic-rendellenesség egy évnél tovább is tart, nem kell feltétlenül krónikussá válnia. Egy tünetmentes időszak után azonban a tikk kiújulhatnak.

A tic általában gyermekkorban vagy serdülőkorban jelentkezik először. Valójában a tikk nem ritka a gyermekeknél. Szakértők szerint körülbelül minden második általános iskolás korú gyermeknél alakul ki átmeneti, általában motoros tic. A fiúk gyakrabban érintettek, mint a lányok. Ennek oka máig tisztázatlan.

Kombináció más betegségekkel

A tikek mentális vagy pszichiátriai betegségekkel együtt fordulhatnak elő. Ezeknek nem feltétlenül kell közvetlenül összefüggniük a tic-rendellenességgel, de az orvosok megfigyelték, hogy ilyen esetekben gyakoribbak (komorbiditás).

Például a tics gyakrabban fordul elő hiperkinetikus rendellenességekben (ADHD), érzelmi zavarokban és Asperger-szindrómában (autista) szenvedő gyermekeknél. Depresszió és fejlődési rendellenességek is társulnak időnként a tichez.

Milyen ticek vannak?

A tikk személyenként nagyon eltérőek lehetnek. Ez vonatkozik mind az intenzitásra és gyakoriságra, mind a tartalomra. Az orvosok különbséget tesznek motoros és vokális tic között, amelyek egyszerű vagy összetett formában fordulhatnak elő.

Motor tic

A legtöbb esetben az egyszerű motoros tikek az arcon jelentkeznek. Példák erre

• Pislogás, homlokráncolás és/vagy a szemöldök felhúzása
• szem gördülő
• Grimaszozás, fejdobálás/bólintás
• Szájnyitás

A fejtől lefelé az egyszerű motoros tikk láthatók, például a vállrándulás vagy a karok lengő mozgásaként. A törzs és a lábizmok ritkán érintettek, de tic ezeken a területeken is előfordulhat.

Összetett motoros tic esetén az érintettek esetenként egész mozgássort hajtanak végre, pl.

• ugrálás, ugrálás
• tapsoló
• bélyegzés
• megcsapolás
• dobó mozdulatok
• megütni vagy akár megharapni magát

Egyes betegek meglepően jól beépítik motoros ticüket mindennapi mozdulataikba, hogy minél kevesebb figyelmet vonzanak magukra. Ez sokkal nehezebb vokális tikkel.

Ének tic

Vokális tic esetén az érintett személy akaratlan és akaratlan zajt vagy hangot ad ki. Egy egyszerű vokális tic esetén ez lehet például:

• torokköszörülés, ugatás vagy szippantás
• Sziszegés, köhögés, fütyülés
• Morcogás vagy csattanás

• Mások vagy saját szavainak/kifejezéseinek ismétlése (echolalia, palilalia)
• Értelmetlen szavak kiejtése; néha ezek is obszcén szavak (coprolalia)

Mindenekelőtt, ha az érintettek szitokszavakat és sértő tartalmakat ejtenek ki ticük részeként, általában az érintettek és környezetük is sokat szenved.

A ticek további osztályozása

A Betegségek Nemzetközi Statisztikai Osztályozása (ICD) a tic-rendellenességek különböző csoportjait különbözteti meg. A legfontosabbak az

• Átmeneti tic-zavarok: Nem tartanak tovább tizenkét hónapnál, és gyakran pislogás, grimasz vagy fejrázás formájában jelentkeznek.
• Krónikus motoros vagy vokális tic-zavar: Ez egy évnél tovább tart, és motoros vagy vokális tikusból áll (de soha nem mindkettő egyszerre). Egyes betegek csak egyetlen (motoros vagy vokális) ticust mutatnak. Azonban gyakran több tic van egy időben, amelyek mindegyike vagy motoros vagy vokális jellegű.

Tic: okok és betegségek

Gyakran nem lehet azonosítani a tic-rendellenesség okát. Ezt elsődleges vagy idiopátiás ticnek nevezik. Más esetekben a tic másodlagosan más betegségek vagy rendellenességek részeként jelentkezik (másodlagos tic).

A pszichoszociális stressz és a terhesség alatti gyógyszerhasználat összefüggésbe hozható a tic-zavar kialakulásával a gyermekben, amint azt a vizsgálatok kimutatták. Ugyanez vonatkozik a dohányzásra, az alkoholfogyasztásra és más kábítószer-használatra a terhesség alatt.

Elsődleges tic

Az elsődleges tic (idiopátiás tic) kialakulása még mindig nem világos. Az azonban biztos, hogy a genetikai hajlam is közrejátszik, hiszen a tic-zavarok gyakran a családokban futnak.

Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan is, hogy az agyban a hírvivő anyagcsere zavara szerepet játszik a tic rendellenességek kialakulásában. A hírvivő anyag (neurotranszmitter) dopamin feleslege áll a kutatás középpontjában.

A PANDAS rövidítés olyan neuropszichiátriai rendellenességekre (valószínűleg autoimmun betegségekre) utal, amelyek bizonyos streptococcusokkal való gyermekkori fertőzés után jelentkeznek. Ezek közé tartozhatnak a tic rendellenességek.

Másodlagos tic

Másodlagos tic más betegségek kapcsán alakul ki, mint pl

• Az agy gyulladása (encephalitis)
• Wilson-kór (réz tárolási betegség)
• Huntington-kór (Huntington-kór)

Nagyon ritkán kábítószerek (például kokain) vagy bizonyos gyógyszerek is kiválthatják a tiket. Ezek a gyógyszerek közé tartoznak az antikonvulzív szerek, például a karbamazepin vagy a fenitoin, amelyeket az epilepszia kezelésére használnak.

Tic: Mikor kell orvoshoz fordulni?

A tic-rendellenesség ritkán jelent akut egészségügyi kockázatot. Ennek ellenére az érintetteknek azonnal orvoshoz kell fordulniuk, amint a tikk először megjelennek. Az orvos azonosítani tudja a lehetséges betegségeket, mint okokat, és korai szakaszban megkezdheti a kezelést. Ezután megelőzhető a tünetek súlyosbodása és a tic krónikussá válása.

Tic: Mit csinál az orvos?

Mindenekelőtt az orvosnak meg kell határoznia, hogy valódi tic-rendellenességről van-e szó, és ha igen, van-e felismerhető oka annak. Ezután az orvos megfelelő terápiát javasol.

Tic: vizsgálatok és diagnózis

A fizikális vizsgálat mellett fontos diagnosztikai kritérium az anamnézis. Az orvos megkérdezi a pácienst (vagy gyermekek esetében a szülőket), például, hogy mikor fordult elő először tikk, milyen gyakran észlelhető, és mi válthatta ki. Kérdezi az esetleges korábbi betegségeket is.

Vannak olyan kérdőívek is, amelyeket a rokonok vagy a szülők több héten keresztül töltenek ki. Ezt az információt az orvos felhasználja a tic-rendellenesség súlyosságának felmérésére. Nemzetközi szinten például a „Yale Global Tic Severity Scale”-t (YGTSS) használják erre a célra. A helyes diagnózis felállítása után megkezdődhet a kezelés.

Tic: Kezelés

Másodlagos tic esetén a kiváltó betegséget kezelni kell.

Ha primer tic van jelen, nagyon fontos az érintett személy és hozzátartozóinak átfogó tanácsadása. A betegnek és gondozóinak meg kell érteniük az állapotot, és tisztában kell lenniük a lehetséges súlyosbító tényezőkkel. Például fontos, hogy a szülők megértsék, hogy gyermekük nem tudja kontrollálni a tikeket. Az ismételt pislogás, röfögés vagy bélyegzés abbahagyására irányuló kérések csak további stresszt okoznak a gyermeknek – a tikk akár súlyosabbá is válhatnak.

Az érintett gyermekek vagy serdülők esetében hasznos lehet a tanárok és oktatók tájékoztatása a rendellenességről a széleskörű megértés érdekében. Természetesen ezt csak az érintettek beleegyezésével szabad megtenni.

A lehetséges terápiás koncepciók közé tartozik

• Relaxációs technikák és önmenedzselés, melynek során a betegek megtanulnak tudatosan ellazulni, és ezzel célzottan csökkenteni a tic tüneteket (pl. progresszív izomrelaxáció).
• A Habit Reversal Training (HRT) egy terápiás modellt ír le, amely többek között a tikek tudatos észlelését edzi, és segíti a motoros ellenreakció kialakulását (pl. karok kinyújtása a vállrándulás ellen).
• Az expozíció- és reakciómegelőző tréning (ERPT) ezzel szemben arra törekszik, hogy megszakítsa azt a gondolatot vagy automatizmust, miszerint a tic-támadásnak mindig előérzetet kell követnie.

Gyógyszer a tikk ellen?

Léteznek gyógyszeres terápiák is, bár ezeket nem mindig alkalmazzák tic-zavarok esetén. Az orvosok mérlegelik a gyógyszer várható előnyeit a lehetséges kockázatokkal és mellékhatásokkal szemben minden egyes beteg esetében.

A legnagyobb kezelési hatások olyan pszichotróp gyógyszerekkel érhetők el, amelyek blokkolják a dopamin (dopamin receptorok) dokkolási helyeit az agyban. Ezek közé tartozik például a tiaprid, a pimozid és a haloperidol. Egyidejű rendellenességek esetén az orvos más gyógyszereket is alkalmazhat.

A tartós tic-zavar nem gyógyítható tartósan. A tic azonban legalább enyhíthető a megfelelő terápiás megközelítésekkel.

Tic: Amit te magad tehetsz meg

Ha a stressz belülről fakad (pl. kifejezett perfekcionizmus miatt), a kedvezőtlen belső attitűd ellenőrizhető és szükség esetén pszichoterápiás eljárások (kognitív viselkedésterápia) segítségével megváltoztatható.

Hasznos lehet egy relaxációs technika, például az autogén tréning vagy a meditáció elsajátítása és rendszeres gyakorlása.