Retinaleválás: Leírás
A retina leválás (ablatio retinae, amotio retinae) a retina leválása, amely a szemgolyó belsejét szegélyezi. Mivel a retina főként érzékszervi sejtekből áll, amelyek vizuális információt regisztrálnak, feldolgoznak és továbbítanak, a leválás általában rontja a vizuális teljesítményt.
A retina leválás meglehetősen ritka betegség. Évente mintegy 8,000 emberből egyet érint, különösen azokat, akik nagyon rövidlátóak, és legalább hat dioptriás szemüveggel rendelkeznek. Az akut lefolyások főként 50 és 70 év közötti embereknél figyelhetők meg. A retina leválása családokban is előfordul.
Retinaleválás: tünetek
A betegség számos klasszikus tünet révén nyilvánul meg:
A retina leválása általában torz látás révén észlelhető. Jellemzőek a fényvillanások (fotopsiák) az érintett szemben. A betegek ezt főleg sötétben látják. A hatást a szem belsejében lévő struktúrákból (pl. kötőszöveti zsinórok) a retinára ható húzóerők okozzák.
Ezen túlmenően, egyes betegek „koromesőt” (más néven repülő szúnyogokat) észlelnek – fekete pöttyök vagy pelyhek, amelyek mozogni látszanak, vagyis nem mindig ugyanazon a helyen maradnak. A „kormos eső” oka általában a retina szakadása vagy vérzése.
A látótér ilyen fokozódó elvesztése abszolút vészjelzés az akut retinaleválás esetén! Az ilyen jeleket soha nem szabad figyelmen kívül hagyni!
A retinaleválás okától függően ezek a tünetek mind jelen lehetnek, vagy egyénileg is előfordulhatnak. Néha azonban az amotio retinae hosszú ideig teljesen tünetmentes. Ez főként akkor fordul elő, ha a retina leválás kicsi, és a retina perifériás területein helyezkedik el.
Az, hogy mennyire súlyosak a retinaleválás tünetei, elsősorban attól függ, hogy a retina melyik részén történik a károsodás. Ha például a retina azon területe, ahol a legtöbb idegsejt található („legélesebb látás helye” vagy makula), érintett, a látás különösen súlyosan romlik.
Retinaleválás: okok és kockázati tényezők
A retina mindössze 0.1-0.5 mm vastag, és leegyszerűsítve két egymást átfedő rétegből áll: Az egyik réteg az idegsejteket (stratum nervosum) tartalmazza. A második réteg a szem hátsó része alatt található. Sötét színe miatt stratum pigmentosum néven ismert.
A két réteg szétválasztása problémás, mert a felette lévő stratum nervosum táplálásáért a pigmentréteg felelős. Ha a két réteg kapcsolata megszakad, az ott lévő érzéksejtek rövid időn belül elpusztulnak, és a jellegzetes retinaleválási tüneteket okozzák.
A retina leválása nagyon gyakran a szem üvegtestének (corpus vitreum) betegségei miatt következik be. Az üvegtest kitölti a szem belsejének csaknem kétharmadát. Kocsonyás anyaga adja a szemgolyó stabil formáját. Ugyanakkor a retinát a szem hátsó részéhez nyomja, és így megakadályozza a felső retinaréteg leválását az alsótól. Az üvegtest tehát nagyon fontos szerepet játszik a retina stabilizálásában.
A retinaleválás leggyakoribb okai
Különféle okai vannak annak, hogy a folyadék a retina két rétege közötti résbe kerül:
Rhegmatogén (szakadáshoz kapcsolódó) retinaleválás
A retina szakadása gyakran előfordul az üvegtest károsodásakor, például úgynevezett hátsó üvegtest leválás esetén. Ebben az esetben az üvegtest az életkorral összefüggő folyadékvesztés miatt kissé összeesik, és lyukat szakít a retinába, amelyhez a hátsó oldalával tapad. Ez látászavarokon és homályos látáson keresztül észrevehető. Különösen, ha gyorsan körülnézünk, egy ilyen látási zavar messzebbre mozdul, mint a tényleges szemmozgás. Ennek az az oka, hogy az üvegtest folyadékának mozgása lassabb, mint a fej mozgása. Ez tehát a retina leválásának jele lehet.
A retina szakadásának másik oka a szem ütése (traumás retinaszakadás).
Trakció által kiváltott retinaleválás
A vontatás által kiváltott retinaleválás, más néven bonyolult retinaleválás esetén a felső retinaréteget szó szerint elhúzzák a szem belsejében lévő kötőszöveti szálak.
Exudatív (folyadékkal összefüggő) retinaleválás
A retina alsó rétege alatt található az úgynevezett érhártya. Ez egy nagyon vaszkularizált réteg, amely vérrel látja el a fedő retinát. Ha az érhártya ereiből származó folyadék behatol a retina két rétege közé, ez a felső retinaréteg leválásához vezet. Az érhártya erekből történő folyadékszivárgásának fő okai az érhártya gyulladása vagy daganatai.
Vonó-rhegmatogén kombináció
Trakciós-rhegmatogén retinaleválás esetén mind a retina szakadása, mind a szemen belüli kötőszöveti szálak vontatása felelős a retina leválásáért. A szakadást általában a húzás okozza, amelyet gyakran a kötőszövet elszaporodása okoz. Ez a forma gyakran előfordul cukorbetegeknél.
A retinaleválás kockázati tényezői
Különféle kockázati tényezők növelik a retina leválás valószínűségét. Ezek tartalmazzák:
- Szemműtét (például szürkehályog)
- Ismétlődő szemgyulladás
- Véletlen sérülések
További kockázati tényezők a szembetegségek, például a diabéteszes retinopátia, a Coats-kór és a koraszülöttek retinopátiája. Ezeknél a betegségeknél rendszeres szemészeti vizsgálat javasolt, hogy a kórosan megváltozott retina korai stádiumában felismerhető legyen.
Retinaleválás: vizsgálatok és diagnózis
A szemészek a retinaleválás specialistái. Szemészeti részleggel rendelkező klinika is megfelelő hely. Ez különösen igaz, ha a tünetek hirtelen és gyorsan jelentkeznek.
Kórtörténet
Az első lépés, ha retinaleválás gyanúja merül fel, az orvos és a beteg részletes megbeszélése a kórtörténet felvétele céljából. Az orvos többek között a következő kérdéseket teheti fel:
- Hirtelen jelentkeztek a tünetek?
- Látsz fekete pontokat, vonalakat vagy fényvillanásokat?
- Észrevesz árnyékokat a látóterében?
- Észrevett-e látásromlást?
- Van-e ismert alapbetegsége (pl. diabetes mellitus)?
A páciens által leírt tünetek gyakran már a retinaleválás jelenlétére utalnak.
vizsgálatok
Az első lépés a látásélesség meghatározása. Ez meghatározhatja, hogy a látás csökken-e.
A retinaleválás gyanúja esetén a legfontosabb vizsgálat az oftalmoszkópia (funduscopia). A szemész erre általában úgynevezett réslámpát használ. Előtte azonban gyógyszert csepegtet a szemébe, hogy kitágítsa a pupillákat. Ez megkönnyíti a retina látását. Az orvos ezután a réslámpával a szem hátsó részét nézi, és így közvetlenül láthatja a retinát. Retinaleválás esetén általában a retina hólyagszerű leválásai észlelhetők. Az amotio retinae okától függően egyéb rendellenességek a következők
- rhegmatogén retinaleválás: a retina defektusa lehet látható, például (patkó alakú) szakadás vagy hólyagokkal körülvett, vörös peremű lyuk.
- Trakciós retinaleválás: szürke kötőszöveti szálak a retina előtt
- Exudatív retinaleválás: vérzés és zsírlerakódások
Retinaleválás: Kezelés
A retina leválása szemészeti vészhelyzet! Ha tehát a retinaleválás lehetséges tüneteit észleli, mielőbb szemészhez kell fordulnia. Minél hamarabb kezelik a retinaleválást, annál hamarabb helyreáll a leváló retina.
Jelenleg nem áll rendelkezésre gyógyszer a kezelésre. Ehelyett számos eljárás létezik, amellyel a felső retinaréteget vissza lehet kötni az alsó réteghez, és ezzel helyrehozni a károsodást. Ezek a retina sebészeti beavatkozások általában több napos kórházi tartózkodást igényelnek. A retinaleválás kezelésének befejezése után célszerű rendszeres szemorvosi ellenőrzést végezni.
Az alábbiakban részletesebb információkat talál a retinaleválás műtéti módszereiről.
Lézeres vagy hidegszonda a korai szakaszban
A lézeres és a hidegszonda különösen fontos megelőző eljárásként, azaz a könnyek lezárására a retina leválása előtt. Két héttel a beavatkozás után stabil hegek képződtek, és a retinaleválás veszélye elkerülhető. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a tünetmentes retinaszakadás az esetek túlnyomó többségében nem vezet retinaleváláshoz.
A kiterjedt retinaleválás kezelési módszerei
A következő eljárásokat főként nagy területű retinaleválás esetén alkalmazzák:
Egyhorpadásos műtét
A nagyméretű retinaleválások kezelésének hatékony módja a szemgolyó kívülről történő behorpadása: a szemgolyót kívülről sebészileg felhelyezett tömítéssel vagy cerclage-val gyakorolják nyomás alá, amely a levált felső retinaréteget visszanyomja az alsó rétegre.
A behúzásos műtétet főként olyan esetekben alkalmazzák, amikor egy zsugorodó üvegtest húzza a retinát. A beavatkozást általában helyi érzéstelenítésben végzik, körülbelül 20-60 percet vesz igénybe, és az eljárás lefolyásától függően körülbelül XNUMX-XNUMX napos fekvőbeteg-kezelést igényel.
Az üvegtest eltávolítása (vitrectomia)
A retinaleválás kezelésének újabb módszere az üvegtest eltávolítása és pótlása. Ezt az úgynevezett vitrectomiát általában helyi érzéstelenítésben végzik, és körülbelül 30-60 percig tart. Körülbelül három-hét napos fekvőbeteg-kezelést igényel.
Az eljárás során három apró szúrást végeznek a szemben: az egyiket a finom sebészeti műszerek behelyezésére, a másodikat a fényforrásra, a harmadikat pedig az öntözővíz elvezetésére. Először a gélszerű üvegtestet leszívják. Ezután speciális folyadékot juttatnak a szembe, amely kiszorítja a két különálló retinaréteg között felgyülemlett levált felső retinafolyadékot. Ez azt eredményezi, hogy a felső retinaréteg visszacsatlakozik az alsó réteghez.
Az eljárás után eleinte nem szabad olvasni, de általában nem kell ágyban feküdni. Körülbelül két-három héttel később általában nincs több korlátozás. Ha az üveges folyadék pótlására gázkeveréket használtak, az orvos további ajánlásokat adhat a betegnek (pl. egy ideig ne utazzon légi úton).
Retinaleválás: a betegség lefolyása és prognózisa
Kezelés nélkül a retina leválása fokozatosan romlik. A vakság gyakorlatilag mindig előfordul. Minél gyorsabb a diagnózis és a kezelés, annál jobb a prognózis. Ez azonban attól is függ, hogy a retina melyik területe érintett, illetve a retinaleválás konkrét okától.
Szövődmények
A hosszan tartó retinaleválás úgynevezett proliferatív vitreoretinopátiához vezethet. Ez az üvegtest körüli szövetek reaktív burjánzása, amely súlyos látáskárosodáshoz, sőt vaksághoz is vezethet.
A retinaleválás további szövődménye a második szem fertőzése. Például, ha az egyik szemet rhegmatogén retinaleválás érinti, 20 százalékos a kockázata annak, hogy a másik szem retinája is levál idővel.
Retinaleválás: megelőzés
A retinaleválások valamivel kevesebb, mint fele elkerülhető megelőző intézkedésekkel.
A veszélyeztetett betegek 40 éves koruktól évente egyszer retina vizsgálaton (szemészeti vizsgálaton) járnak. Ha egészséges szemen retinalyukakat észlelnek, lehetséges és esetenként célszerű is megelőzően lézeres vagy hidegkezeléssel kezelni. A retinaleválás tüneteinek hirtelen romlása vagy (újból) megjelenése esetén azonnal szemészhez kell fordulni.
