Rövid áttekintés
- Kezelés: fájdalomcsillapítás, fizikoterápia, mozgásterápia, pszichoterápia, relaxációs technikák, kiegészítő eljárások (pl. akupunktúra, oszteopátia), multimodális fájdalomterápia, ambuláns fájdalomklinika
- Okok: testi zavar önmagában vagy kísérő mentális zavarokkal, elsősorban mentális zavarokkal, leggyakoribb krónikus fájdalomzavarok (pl. fejfájás, hátfájás, izom- és ízületi fájdalom)
- Mikor kell orvoshoz fordulni? Ha a fájdalom a terápia ellenére sem enyhül, vagy súlyosbodik, a mindennapi élet súlyos megszorításai, zsibbadás, fokozódó pszichés stressz esetén.
- Diagnosztika: anamnézis, fájdalomleírás, fizikális vizsgálat, további vizsgálatok (pl. neurológiai, ortopédiai vagy belgyógyászati).
Mi a krónikus fájdalom?
A krónikus fájdalom olyan fájdalom, amely szinte mindig legalább három-hat hónapja fennáll, vagy gyakran visszatér, és fizikailag (mozgásvesztés, funkcionális károsodás), fizikai-kognitív (lelkiállapot, hangulat, gondolkodás) és szociálisan is érinti a beteget. A panaszok domináns tünete (vezető tünete) a fájdalom.
Az akut fájdalommal ellentétben a krónikus fájdalom (igazából orvosilag helyesen: krónikus fájdalom szindróma) már nem olyan érdemi riasztó jelzés, amely a szervezet károsodását jelzi (például sérülés, betegség). Ehelyett egy független fájdalomzavart képvisel, amelynek gyakran már nincs egyértelműen azonosítható oka.
A krónikus fájdalmat gyakran más panaszok is kísérik, például alvászavarok, étvágytalanság, fokozott ingerlékenység és depresszív hangulat. Emellett gyakran súlyos korlátozásokat jelentenek a mindennapi életben, a munkában és a szabadidőben.
Krónizálás
A krónikus fájdalom szindróma gyakran akut panaszokból adódik: A tartós fájdalomingerek hatására az idegsejtek idővel egyre érzékenyebben reagálnak az ingerekre, azaz csökken a fájdalomküszöb. Az ismétlődő fájdalomingerek fájdalomnyomokat hagynak maguk után, és kialakul a fájdalommemória. A betegek a legkisebb fájdalomingert, vagy akár az érintést is fájdalomként érzékelik.
Az idegsejtek néha még önmagukban is fájdalomjeleket küldenek a központi idegrendszernek, pedig a fájdalom eredeti oka (például sérülés) már régen meggyógyult. Szóval fáj annak ellenére, hogy ennek már nincs szervi oka.
A fájdalom krónikussá válásának kockázati tényezői
A krónikus fájdalom szindrómát gyakran számos tényező táplálja. Ezek tartalmazzák:
- Tartós pszichovegetatív feszültség (valaki állandóan hatalom alatt van)
- Szorongás és depresszió története
- Hosszan tartó stresszes vagy fájdalmas tapasztalatok a múltban.
- Fájdalmas rokonok a családban
- Katasztrófagondolkodási tendencia – valaki mindig a legrosszabb következményeket képzeli el
- A stressz határainak állandó figyelmen kívül hagyása, állandó kitartás
- Félelemkerülő hiedelmek (a mozgás és a fizikai aktivitás kerülése a fokozott fájdalomtól való félelem miatt).
- Nem megfelelő fájdalomkezelés, amikor a fájdalom elkezdődött
- A fájdalomról ne is beszéljünk
- Családi konfliktusok
- Szociális problémák a környezetben (például munkahelyen) vagy anyagi nehézségek
- Nyugdíjigénylés
Súlyos fogyatékosság és gondozási fokozatok
Bizonyos körülmények között lehetőség van súlyos rokkantság igénylésére krónikus fájdalom esetén. A nyugdíjhivatal vagy a szociális hivatal a rokkantsági fokot (GdB) a beteg kérelmét követően állapítja meg. A súlyos fogyatékosnak minősítéshez 50 GdB szükséges.
Azt, hogy krónikus fájdalom esetén jogosult-e gondozási végzettségre (korábban: gondozási szint), szakértő dönti el, és sok tényezőtől függ.
Erről bővebb információt a következő cikkben talál: Gondozási fokozatok (korábban: gondozási szintek).
Terápia: Hogyan kezelik a krónikus fájdalmat?
A krónikus fájdalmat többféleképpen kezelik, a fájdalom típusától és intenzitásától függően. Például fájdalomcsillapítókat, antidepresszánsokat, fizikai terápiákat (például masszázst, vízkezelést, hideg- és hőkezeléseket), testmozgást (például fizioterápiát, sportolást), akupunktúrát és idegstimulációt (TENS) és pszichológiai terápiákat alkalmaznak a krónikus betegségek enyhítésére. fájdalom.
Itt megtudhatja, mely fájdalomcsillapítókat használják leggyakrabban, és melyek a lehetséges mellékhatások: Melyik fájdalomcsillapító a megfelelő?.
Ma már bizonyítottnak tekintik, hogy a fizikai (biológiai) tényezők mellett a pszichés és szociális tényezők is nagy szerepet játszanak a krónikus fájdalom kialakulásában. Például a tartós fájdalom gyakran olyan tünetekkel jár együtt, mint az alvászavarok, amelyek fáradtságot, csökkent teljesítményt, rossz hangulatot, sőt a kudarctól és depressziótól való félelmet is eredményezik.
Így a jelenlegi kezelési megközelítés, amikor a csak fájdalomcsillapító terápia nem hatékony, a fizikai, pszichológiai és szociális működés korlátainak enyhítése.
A krónikus fájdalomban szenvedő betegek kezelését ezért lehetőleg ne csak egy orvos végezze, hanem különböző szakterületek (= interdiszciplináris) szakértői. Ideális esetben ezek a terapeuták a fájdalmas betegek kezelésére specializálódtak. Ezt a holisztikus kezelési megközelítést interdiszciplináris multimodális fájdalomterápiának (IMST) nevezik. A multimodális megközelítés különösen akkor hasznos, ha a fájdalom súlyos stresszt okoz a mindennapi életben.
Az IMST gyakran elérhető részleges vagy teljes fekvőbeteg-kezelésként speciális klinikákon, de néha járóbeteg alapon is kínálják.
Ezenkívül néhány nagy kórházban (egyetemi kórházban) úgynevezett fájdalom-ambulanciák működnek. Itt az akut és krónikus fájdalomban szenvedő betegek kaphatnak segítséget. Kapcsot jelentenek a fekvőbeteg-intézetek és a magánpraxisban dolgozó orvosok között. Fájdalom-ambulancián az orvosok szükség esetén további diagnosztikai és terápiás lépéseket kezdeményeznek, vagy terápiás monitorozást végeznek. Ez gyakran hosszú utazást takarít meg a fájdalomtól szenvedő betegek számára.
A pszichológiai fájdalomterápia magában foglalja például a kognitív viselkedésterápiát, a mélypszichológiai kezelést, a relaxációs terápiát, a biofeedbacket, a hipnózist és a fájdalom elfogadását.
Relaxációs technikák
A krónikus fájdalom általában tartós stresszt jelent az érintettek számára, szorongással, frusztrációval, kétségbeeséssel és depresszív hangulattal párosulva. Az ilyen negatív érzelmek fokozzák a fájdalmat. Azonban lehetősége van arra, hogy Ön is aktívvá váljon:
A relaxációs technikák segítenek megtörni ezt az ördögi kört. A megfelelő technikák közé tartozik az autogén tréning, a biofeedback, a meditáció, a jóga, a progresszív izomlazítás és az éberség tréning. Befolyásolják a fájdalomérzékelést, támogatják a fájdalom kezelését és serkentik a szervezet öngyógyító erejét.
Kiegészítő orvoslás
A komplementer orvoslás olyan kezelési módszereket jelent, amelyeket a hagyományos orvoslás kiegészítésére használnak. Kérdezzen meg egy tapasztalt terapeutát a következő eljárásokról:
- Akupunktúra: A terapeuta finom tűket használ, aminek pozitívan kell befolyásolnia a fájdalmat
- Akupresszúra: bizonyos pontokat az ujjbegyekkel történő nyomás stimulál, aminek célja a fájdalom csökkentése.
- Osteopátia: Kézzel végzett holisztikus terápia; a funkcionális zavarokat korrigálni kell
- Mágneses térterápia: a mágneses mezőket fájdalomcsillapításra használják
- Reflexterápia: a bőr felszínén a belső szervekkel kapcsolatos bizonyos zónák stimulálása; pl reflexmasszázs
Schüssler-sók: A Schüßler-sók szintén a kiegészítő módszerek közé tartoznak, és betegségekre is szedhetők. Például krónikus hátfájás esetén a Schüßler-sók No. 9 Natrium phosphoricum, No. 11 Silicea, No.1 Calcium fluoratum és No. 2 Calcium phosphoricum javasoltak.
A tablettákat növekvő sorrendben kell bevenni, azaz először körülbelül egy hétig 9., majd további 11. és így tovább. Hagyja, hogy a tabletták minden alkalommal elolvadjanak a szájában. Kisebb fájdalom esetén vegye be a tablettákat naponta egyszer; súlyosabb krónikus fájdalom esetén naponta legfeljebb tízszer vegye be őket.
Kérjen tanácsot terapeutától a Schüßler-sók szedésével kapcsolatban!
Ha a panaszok huzamosabb ideig fennállnak, nem javulnak, sőt még rosszabbak is, mindig orvoshoz kell fordulni. A Schüßler-sók fogalma és specifikus hatékonysága ellentmondásos a tudományban, és tanulmányok nem bizonyítják egyértelműen.
Okok és lehetséges betegségek
Leegyszerűsítve a krónikus fájdalom három kategóriába sorolható:
1. krónikus fájdalom, mint egy testi rendellenesség kísérő tünete: ez egyrészt magában foglalja a normál fájdalmat, amely olyan testi rendellenességet kísér, mint például a reuma, az osteoarthritis, a csontritkulás vagy az idegkárosodás. Másrészt ebbe a kategóriába tartoznak a szokatlan fájdalmak, például az amputáció utáni fantomfájdalom.
Ide tartoznak a komplex regionális fájdalom szindrómával (CRPS) kapcsolatos panaszok is. Ez egy tartós, regionális fájdalom, amely aránytalanul hosszú és intenzív. Nem kapcsolódik a kiváltó traumához (például idegkárosodáshoz), és nem magyarázható más okkal.
2. részben magyarázható fizikai fájdalom kísérő pszichés betegséggel (komorbiditás): Ide tartozik a szövetkárosodáshoz társuló krónikus fájdalom, amelyet pszichés tényezők súlyosbítanak. Az egyik példa a lábba sugárzó hátfájás, amelyet az ágyéki gerincben lévő porckorongsérv okoz (lumboischialgia). Súlyosbítja őket például a betegséggel való nem megfelelő megküzdés, szorongásos zavar vagy depressziós rendellenességek.
3. a krónikus fájdalom, mint egy elsődlegesen mentális betegség kifejeződése: a krónikus fájdalom elsősorban depressziós rendellenességekkel, de szorongásos zavarokkal, poszttraumás stressz-zavarral vagy más mentális betegséggel összefüggésben jelentkezik.
A fájdalom krónikus formái
A fájdalom leggyakoribb formái, amelyek néha krónikus lefolyásúak, a következők:
- Fejfájás, például krónikus migrén, krónikus tenziós fejfájás
- Hátfájás, mint a krónikus derékfájás
- Izomfájdalom, mint a fibromyalgia esetén (krónikus fájdalom, amely nemcsak az izmokat, hanem az inakat és az ízületeket is érinti)
- Ízületi fájdalom, mint az osteoarthritisben, rheumatoid arthritisben
- A daganat fájdalma
- Idegfájdalom (pl. egy ideggyökeret nyomó porckorongsérv miatt).
- Emésztőrendszeri fájdalom (pl. irritábilis bél szindróma, irritábilis gyomor)
- Lélekfájdalom (= szomatoform fájdalomzavar): Fájdalom a test különböző régióiban, amelynek fizikai okát nem találták.
- Alhasi fájdalom nőknél (pl. endometriózis, a méhen kívüli szövetek felhalmozódása miatt).
- Fantomfájdalom (amputáció során, fogeltávolítás után)
- Komplex regionális fájdalom szindróma (CRPS): néha a karok vagy lábak súlyos sérülései után fordul elő; Az összetett tünetek közé tartozik a fájdalom, a gyulladás, a mozgás és az erő csökkentése
- Nyugtalan láb szindróma (RLS): neurológiai rendellenesség érzésekkel és fájdalommal a lábakban/karokban
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Mindenképpen forduljon orvoshoz, ha:
- tisztázatlan ok miatt tartós vagy visszatérő fájdalmai vannak
- A fájdalom fokozódik
- A fájdalmat egyéb tünetek kísérik, például krónikus hátfájdalom a lábak zsibbadásával vagy krónikus fejfájás tudatzavarral
- Az Ön mindennapi életét és életminőségét befolyásolja a krónikus fájdalom (pszichológiai stressz)
Mit csinál az orvos?
Először az orvos részletes beszélgetést folytat Önnel a kórtörténetéről (anamnéziséről). A következő kérdések lesznek a középpontban:
- Mióta vannak krónikus fájdalmai?
- Hol fordulnak elő ezek?
- Milyen érzés a krónikus fájdalom (fájdalom jellege)?
- Mennyire súlyos a fájdalom?
- Kiváltják, felerősítik vagy enyhítik azokat olyan tényezők, mint a testmozgás, hideg, meleg, stressz stb.?
Az orvosnak információra van szüksége a mindennapi életben fellépő fájdalommal összefüggő károsodásokról, egyéb panaszokról (pl. alvászavarok, emésztési problémák), korábbi és jelenlegi betegségekről, műtétekről és korábbi kezelésekről.
Az orvos számára fontosak a pszichoszociális információk is, például az iskolai végzettségről és a foglalkozásról, a munkahelyi helyzetről, az elégedettségről, a családi állapotról, az aktuális konfliktusokról és stresszekről szóló információk.
Ezt alapos fizikális vizsgálat követi. A krónikus fájdalom típusától (például fejfájás, hátfájás) és az interjúból származó információktól függően az orvos további vizsgálatokat kezdeményez. Ilyenek például a neurológiai, ortopédiai vagy belgyógyászati vizsgálatok.
Szükség esetén képalkotó eljárásokat is alkalmaznak, például ultrahangot, röntgent, számítógépes tomográfiát (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotást (MRI). Vérvizsgálatok és elektrofiziológiai vizsgálatok (például az idegek vezetési sebességének mérése) néha szintén hasznosak.
