Mi az a külső rögzítő?
A külső rögzítő egy tartóeszköz, amelyet a csonttörések kezdeti kezelésében használnak. Merev keretből és hosszú csavarokból áll. Ahogy a neve is sugallja, a külső rögzítő kerete kívülről van rögzítve és csavarokkal rögzítve a csontban. Ez stabilizálja a törésből származó egyes csontdarabokat, és megakadályozza, hogy egymáshoz mozduljanak el.
Mikor használnak külső rögzítőt?
Különféle lehetőségek állnak rendelkezésre a törött csont helyreállítására, például fémlemezek, csavarok vagy vezetékek használatával. Mindezeket a testbe helyezik, és a behelyezés után azonnal lezárják a sebet. A nyílt sérülések esetében azonban, amelyek önmagukban nagy fertőzési kockázattal járnak, az ilyen eljárásokkal a kórokozók a szervezetben csapdába esnének; a fertőzés továbbterjedhet, és a végtag elvesztéséhez vezethet.
Ilyen esetekben gyakran használnak külső rögzítőt. A csontrészek átmeneti stabilizálására szolgál, amíg a fertőzés meg nem gyógyul. Ezért a következő helyzetekben gyakran használnak külső rögzítőt a kezdeti kezeléshez:
- Súlyos nyílt csonttörések
- Zárt csonttörések a lágyrészek kiterjedt károsodásával
- ugyanazon csont kettős törése
- Pseudarthrosis („hamis” ízület, amely a csont hiányos gyógyulása után alakulhat ki)
- Polytrauma (többszörös, egyidejű életveszélyes sérülés)
Hogyan alkalmazzák a külső rögzítőt?
A műtét előtt az altatóorvos általános érzéstelenítésben részesíti a beteget, hogy a műtétet alvásban és fájdalommentesen töltse. A beteg elhelyezkedése a műtőben a kezelendő testrésztől függ. Ha például egy csont a csuklójában eltörik, a beteg karját enyhén felemelve és a testtől ferdén kell elhelyezni.
Mivel a műtét során a sebész röntgenfelvétel segítségével ismételten ellenőrzi, hogy a fixátor megfelelően pozícionálja-e a csontdarabokat, a törött végtag pozicionáló asztalának röntgensugárzást áteresztőnek kell lennie. Ezután a sebész gondosan fertőtleníti a páciens bőrét, majd steril kendőkkel letakarja, elkerülve a műtéti területet.
A művelet
A műtét után
Miután a külső rögzítő a helyére került, végső röntgenvizsgálatot kell végezni. Ha az összes csonttöredék és minden fémrész a kívánt módon a helyén van, az orvos a fémrudak belépési pontjait steril kendőkkel takarja le, hogy megakadályozza a fertőzést. Az aneszteziológus ezt követően a betegszobába viszi a beteget, ahol felépülhet az általános érzéstelenítésből és a beavatkozásból.
Milyen kockázatokkal jár a külső rögzítő?
Mint szinte minden műveletnél, a következő általános problémák léphetnek fel a külső rögzítő alkalmazása közben vagy után:
- Érzéstelenítés alatti események
- Vérzés a műtét alatt vagy után
- Az idegek sérülése
- Sebfertőzés
- Esztétikailag nem kielégítő hegesedés
A külső rögzítővel végzett kezelés sajátos kockázatai
- Késleltetett vagy nem gyógyuló törés
- rossz felállás
- Csontfertőzések
- a szomszédos ízületek mozgásának jelentős, néha állandó korlátozása
Mivel a külső rögzítő általában csak egy lehetőség a törés kezdeti kezelésében, a kezelés sikere a csont későbbi helyreállításától (osteoszintézis) is függ. Egyes problémák elkerülhetők a precíz és előremutató kezelési tervezéssel.
Mit kell figyelembe vennem külső rögzítő alkalmazása után?
Kezelőorvosa a műtét után két-hat hetente további röntgenvizsgálatokat fog végezni. Ez lehetővé teszi számára, hogy megállapítsa, hogy a csontdarabok ismét elmozdultak-e, vagy a megfelelő helyzetben gyógyulnak-e. A külső rögzítő eltávolításának időpontja a csont gyógyulásától, a törés típusától és a tervezett további kezeléstől függ. Az eltávolítás általában nem igényel érzéstelenítést vagy kórházi kezelést.
Külső rögzítő: ápolás
Mivel a külső rögzítő fémrudai közvetlen kapcsolatot jelentenek a környezet és a csont belseje között, a baktériumok viszonylag könnyen behatolhatnak a sebüregbe. Ennek megelőzése érdekében minden nap gondosan tisztítsa meg a csapokat: Steril borogatással és sebek és nyálkahártyák kezelésére szolgáló fertőtlenítő oldatokkal óvatosan távolítsa el a forradást vagy a sebváladékot. A külső rögzítő keretét is naponta át kell törölni fertőtlenítőszerrel. Kerülje a porral és szennyeződéssel való érintkezést, és gondoskodjon arról, hogy a sebek szárazak maradjanak.
