Hogyan működik a hidrokortizon
A hidrokortizont („kortizolt”) a szervezet a mellékvesekéregben lévő koleszterinből állítja elő. A termelődő hormon mennyiségét főként az agyalapi mirigy (hipofízis) hormonjai szabályozzák.
Sok hidrokortizon termelődik, különösen stresszes helyzetekben, hogy biztosítsa többek között a szervezet hatékony működését. Az ilyen stressz nemcsak a rohanó napi rutinból, hanem például az alváshiányból, függőségekből és fertőzésekből is eredhet.
Bármilyen stressz esetén a szervezetben az energiatartalékok mobilizálódnak (azaz a zsír lebomlik), a májban könnyen hasznosítható cukrok képződnek, a fehérjék pedig gyakrabban bomlanak le. Emellett lelassul az immunrendszer, a gyulladásos reakciók és a sebgyógyulás, amelyek sok energiába kerülnek a szervezetben.
A reggeli koncentrációs csúcsot például orális kortikoszteroid készítmények szedésekor alkalmazzák, hogy a lehető legkevésbé zavarják a természetes ritmust. Cukorbetegeknél viszont a reggeli felszabadulás emelkedett vércukorszinttel jár („hajnali jelenség”).
Felszabadulása után a hidrokortizon a véráramon keresztül eljut a különböző szövetekbe. Ott behatol a sejtekbe, és biztosítja, hogy egyre inkább olyan fehérjék képződjenek, amelyek támogatják a leírt stresszhatásokat. A hidrokortizon hatásának megszüntetése érdekében egyes szövetekben, például a vesében és a bélben inaktív, azaz nem hatékony kortizonná alakul.
Terápiás felhasználásra a hidrokortizon hormonális hatása (tabletta formájában), valamint gyulladáscsökkentő és allergiaellenes hatása (pl. kenőcs, krém) egyaránt érvényesül.
Felszívódás, lebomlás és kiválasztódás
Azonban tovább megmarad a szövetekben, ahol hat-tizenkét óra a hatástartam.
A hidrokortizon végül a májban bomlik le, majd a vesén keresztül a vizelettel választódik ki. Két nappal a bevétel után a hatóanyag 90 százaléka ismét elhagyta a szervezetet.
Külsőleg, például kenőcsként alkalmazva csak jelentéktelen mennyiségű hatóanyag kerül a véráramba.
Mikor használják a hidrokortizont?
A hidrokortizont a következő esetekben használják:
- szájon át, helyettesítő terápiaként a szervezetben a természetes hidrokortizon hiánya miatt (Addison-kór)
- külsőleg gyulladásos bőrbetegségekben, ekcémában és pikkelysömörben
- rektálisan anális ekcémára vagy a vastagbél alsó részének gyulladásos betegségeinek kezelésére (pl. colitis ulcerosa, Crohn-betegség)
Ebben a módosított formában a hidrokortizon jobb behatolást és hosszabb felszabadulást mutat a bőrre alkalmazva, és jobb vízoldékonyságot mutat injekcióként történő felhasználáskor (akut állapotok esetén). A fő kémiai formák a hidrokortizon-acetát és a hidrokortizon-butirát.
A betegségtől függően a hidrokortizon rövid vagy hosszú távon is alkalmazható.
Hogyan kell alkalmazni a hidrokortizont
A hidrokortizont vagy helyileg – azaz közvetlenül a test megbetegedett területein – vagy szisztémásan – azaz lenyelve vagy injekcióban – alkalmazzák, ami lehetővé teszi, hogy a hatóanyag a véren keresztül a szervezet minden szövetébe eljusson.
A hatóanyagot tartalmazó szemkenőcsöt a kötőhártya zsebére (az alsó szemhéj lehúzása után) vagy külsőleg a szemhéj szélére kenjük, legfeljebb két hétig, napi két-három alkalommal, az orvos utasítása szerint.
Gyulladásos bélbetegség esetén a végbélhabot eleinte naponta egyszer vagy kétszer alkalmazzák, majd néhány hét múlva csak kétnaponta egyszer.
A hidrokortizon szisztémás alkalmazása tablettával történik, a napi vérszint-ingadozást utánzó adagolás mellett: A hatóanyag nagy részét reggel kell bevenni (a teljes napi mennyiség körülbelül kétharmada-háromnegyede), a fennmaradó mennyiséget pedig Délután.
Milyen mellékhatásai vannak a hidrokortizonnak?
Rövid távú, alacsony dózisú terápia esetén nem várható mellékhatás.
Más a helyzet a hosszabb vagy nagy dózisú terápiával, ahol az úgynevezett „Cushing-küszöböt” túllépik. Ez a beadott kortikoszteroid egyénileg függő dózisa, amely felett mellékhatások lépnek fel, akárcsak Cushing-kór esetén (kórosan emelkedett hidrokortizonszint a vérben).
A Cushing-küszöb hosszabb ideig tartó túllépésének következményei lehetnek: holdarc, trunkális elhízás, bikanyak, magas vérnyomás, magas vércukorszint, fokozott szomjúságérzet és gyakori vizelés, csontvesztés, izomleépülés, hát- és ízületi fájdalmak, késleltetett sebgyógyulás és fokozott fertőzésérzékenység.
Mit kell figyelembe venni a hidrokortizon alkalmazásakor?
Ellenjavallatok
Ha jelezzük, akkor elvileg nincs abszolút ellenjavallat, kivéve a hatóanyaggal vagy a gyógyszer egyéb összetevőivel szembeni ismert túlérzékenységet – azaz nincs olyan körülmény, amely a hatóanyag alkalmazását abszolút kizárja.
Óvatosság javasolt, ha a hidrokortizont szisztémásan alkalmazzák, és bizonyos betegségek egyidejűleg jelen vannak, vagy oltást terveznek. Kezelőorvosa ezt figyelembe fogja venni a gyógyszer felírásakor, ha erről tájékoztatja őt.
Gyógyszerkölcsönhatások
Főleg a hidrokortizon nagyobb dózisban történő szedése esetén fordulhatnak elő a szervezet só- és vízháztartásának zavarai, például a fokozott káliumkiválasztás miatt.
A hidrokortizon vércukorszint-növelő hatása számos cukorbetegség elleni gyógyszer vércukorszint-csökkentő hatását gyengíti.
A kumarin típusú véralvadásgátlók, például a fenprokumon és a warfarin hatása is gyengülhet. A véralvadás szoros ellenőrzése javasolt, különösen a használat kezdetén.
A hidrokortizon és a gyakran fájdalomcsillapítóként alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekkel (NSAID) történő kombináció (pl. ibuprofen, naproxen, acetilszalicilsav/ASS, diklofenak) fokozza a gyomor-bél traktus vérzését.
A hidrokortizon a CYP3A4 enzim részvételével metabolizálódik. Azok az anyagok, amelyek erősen gátolják ezt az enzimet vagy serkentik annak képződését (induktorok), ezért fokozhatják vagy gyengíthetik a hidrokortizon hatását. Példák az erős CYP3A4 inhibitorokra:
- gombaellenes szerek (például ketokonazol, itrakonazol és vorikonazol)
- bizonyos antibiotikumok (például eritromicin, klaritromicin)
- egyes HIV-gyógyszerek (például ritonavir)
Példák azokra a CYP3A4 induktorokra, amelyek gyengíthetik a hidrokortizon hatását:
- epilepszia elleni szerek (például fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál, primidon)
- bizonyos antibiotikumok (például rifampicin, rifabutin)
- egyes HIV-gyógyszerek (például efavirenz, nevirapin)
Korhatár
Megfelelően beállított dózisokban a hidrokortizon bármely életkorban adható.
Terhesség és szoptatás
Terhesség és szoptatás alatt a hidrokortizon helyettesítő terápiaként (szubsztitúciós terápiaként) alkalmazható orvosi felügyelet mellett. Ha lehetséges, ez idő alatt nem szabad nagymértékben megnövelt adagokkal kezelni.
A hidrokortizon külső alkalmazása is lehetséges a terhesség minden fázisában, valamint a szoptatás alatt (kivéve a mell területét).
Hogyan szerezzünk gyógyszert hidrokortizonnal
A hidrokortizont tartalmazó készítmények szájon át történő beadásra, injekcióra, rektális alkalmazásra hab vagy kúp formájában és 0.5 százalék feletti koncentrációban mindhárom országban receptkötelesek.
Mióta ismert a hidrokortizon?
A hidrokortizont, a kortizont és a rokon anyagokat Edward Calvin Kendall amerikai kémikus fedezte fel, aki 1950-ben orvosi Nobel-díjat kapott értük. A hidrokortizont már 1949-ben forgalomba hozták, és ma már generikus gyógyszerként is kapható.
