Rövid áttekintés
- Kezelés: Szükség esetén csak megfigyelés és gyógytorna, egyébként műtét vagy aspiráció; semmi esetre sem önkezelés „összetöréssel”.
- Tünetek: néhány milliméter-néhány centiméter átmérőjű prallelasztikus dudor, esetleg nyomásos fájdalom, mozgáskorlátozottság vagy zsibbadás, de gyakran kellemetlen érzés nélkül
- Okok és kockázati tényezők: Nem pontosan ismert; A kötőszövet gyengesége és a kockázati tényezők, mint például az ízületi betegségek vagy a fokozott ízületi stressz valószínűleg szerepet játszanak
- Diagnózis: Beteg interjú, fizikális vizsgálat, esetleg képalkotó és finom tű leszívás
- Prognózis: Többnyire kedvező lefolyású, de a ganglionok gyakran kiújulnak.
- Megelőzés: kerüljük az ízületek túlterhelését, lazító gyakorlatokat
Mi az a ganglion?
A ganglionok egyfajta tömítőgyűrűn keresztül kapcsolódnak az ízülethez, ezért nehezen mozgathatók. Ezért ma az orvosok pontosabban beszélnek „szinoviális cisztáról”. (Synovia az ízületi folyadék neve).
Hol alakulhat ki ganglion?
A ganglionok leggyakrabban a kézen fordulnak elő (az esetek körülbelül 65 százalékában): Itt a ganglion különösen a kéz hátsó részén alakul ki. Néha az ujjak vagy a csukló is érintett. Ritkábban ganglion alakul ki a csípőn, a térden, a lábfejen vagy a gerincen.
Ritkábban ganglion fordul elő az ínhüvelyeken (tendinogén). Ebben az esetben ínhüvely ganglionnak is nevezik. A ganglion másik speciális formája az úgynevezett intraosseus ganglion, amely csontban képződik. Ezért kifelé nem kifelé domborodik befelé.
Hogyan kezelik a gangliont?
Ha egy ganglion nem okoz tüneteket, akkor nem feltétlenül kell kezelni. Egyes ganglionok egy idő után maguktól eltűnnek.
Sok beteg azonban kozmetikailag zavarónak találja a gangliont, vagy kényelmetlenséget okoz (például fájdalom bizonyos mozgások során, mozgáskorlátozottság). Ezt követően a kezelés javasolt. A ganglion kezelésének alapvetően három módja van: konzervatív kezelés, aspiráció és műtét.
Az, hogy az egyes esetekben melyik módszert alkalmazzuk, számos tényezőtől függ, például a ganglion elhelyezkedésétől. A ganglionterápia tervezésekor figyelembe veszik a páciens kívánságait.
Kezelhetsz egy gangliont magad?
Különféle otthoni gyógymódok, amelyek állítólag eltüntetik a gangliont, különböző forrásokban találhatók, például sertészsírral és fehér káposztalevéllel. A hatásról nincs orvosi leírás – bizonyos körülmények között a hatás az ízület igen előnyös immobilizálásán alapul, amelyet konzervatív kezelési intézkedésként is alkalmaznak.
Valószínűleg a ganglion kötözése és masszírozása is hasonló hatást fejt ki, amit nem lehet biztosan bizonyítani – a gyógytornász által végzett masszázsok azonban gyakran a ganglion csökkenését vagy eltűnését okozzák.
Vannak olyan jelentések is, amelyek szerint a ganglionok eltűntek többhetes homeopátiás golyócskákkal vagy Schuessler-sókkal végzett „kezelés” után. Nincs tudományos vagy ortodox orvosi bizonyíték ezen alternatív gyógymódok hatékonyságára, mint ahogy a ganglion vagy egyéb intézkedések „megbeszélésére” sincs bizonyíték.
Konzervatív kezelés
Egy gangliont, amely nem érinti az érintett személyt, általában az orvos először egyszerűen megfigyeli. Lehetséges, hogy a ganglion spontán vagy fizioterápia segítségével visszafejlődik. Az immobilizálás megakadályozhatja, hogy nagyobbra nőjön.
Az is fontos, hogy elkerüljük az érintett ízület helytelen terhelését. Körülbelül három hónapos konzervatív kezelés után az orvos a legtöbb esetben megbeszéli a beteggel, hogyan kell folytatni a terápiát.
Törekvés
Az aspiráció, amelyet az orvos a diagnózis felállításához használhatott, terápiás célra is alkalmazható. A ganglionkezelés ezen formája során az orvos finom üreges tűvel átszúrja a láb feletti részt, és leszívja a benne lévő folyadékot (tűszúrás). Az új folyadék azonban általában rövid időn belül felhalmozódik (ganglion kiújulás).
Egy másik lehetőség a hialuronidáz enzim befecskendezése a ganglionba. Lebontja a benne lévő folyadék fő összetevőjét (hialuronsavat). Ezután az orvos leszívja a folyadékot.
Sebészet
A ganglion műtéti eltávolítása nagyon ígéretesnek tekinthető, ha tapasztalt szakember végzi el. Ebben az eljárásban a sebész eltávolítja a gangliont, és megpróbálja lezárni az ízületet, hogy ne távozzon több folyadék. A ganglionműtét elvileg nyíltan (nagyobb bőrmetszéssel) vagy minimálisan invazívan (artroszkóposan) végezhető. A ganglionműtéthez általában csak helyi vagy regionális érzéstelenítés szükséges.
A műtét után a műtött területet először pihentetni és rögzíteni kell. A páciens egy ideig sínt viselhet. A kísérő fizioterápia gyakran segít megelőzni az ízület merevségét.
A ganglionműtét szövődményei
A szövődmények minden tizedik nyílt műtétnél fordulnak elő. Az artroszkópos műtétek és az aspirációs eljárások viszont jóval ritkábban, négy, illetve két százalékban okoznak problémát. Nyílt műtéteknél különösen gyakoriak az érrendszeri (vérzés) és az idegsérülések (zsibbadás, bénulás). Ezenkívül fennáll a fertőzés, a sebgyógyulási zavarok és a Sudeck-kór (krónikus fájdalom szindróma) kialakulásának veszélye. Ezenkívül, mint minden műtét után, egy (kis) heg marad.
Mi a teendő, ha a ganglion szétreped?
A megrepedt ganglion sok esetben magától meggyógyul. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy a seb elfertőződik, vagy a ganglion újra megjelenik. A szövődmények elkerülése érdekében a legjobb, ha feltört ganglionnal keresi fel orvosát.
Tünetek
Az érintettek általában a csuklóján vagy a kézháton észlelnek egy dudort, ritkábban a test más részein. Több ganglion kialakulása is lehetséges.
A „csomó” a csuklónál vagy a test más részein jellemzően merev. Átlagos átmérője néhány millimétertől két centiméterig terjed. Vannak azonban olyan ganglionok is, amelyek akár nyolc centiméteresre is megnőnek. Némelyik olyan kicsi marad, hogy az érintett személy észre sem veszi a kiemelkedést, és csak véletlenül fedezi fel.
Ha egy ganglion megnyomja az inakat, előfordulhat, hogy összenyomja azokat, és a tartós stressz miatt gyulladást (íngyulladást) okozhat.
A kéz zsibbadása, bizsergése vagy gyengesége arra utalhat, hogy a ganglion „lecsíp” egy ideget. Az idegek gyakran érintettek az úgynevezett gyűrűs ganglionokban. Ezek kis csontok az ujjak gyűrűs szalagjain, amelyek megnehezíthetik a hajlítást és a nyújtást.
De a csukló vagy a láb (hát) is hajlamos a depressziós idegekre és erekre. Az erekre gyakorolt nyomás vérzést okozhat. Az is előfordulhat, hogy a fertőzések a ganglion folyadékkal telt terében terjednek.
Okai és kockázati tényezők
A ganglion kialakulásának pontos okai még nem ismertek. Valószínűleg több tényező is szerepet játszik a ganglion kialakulásában. Például a kötőszövet gyengesége:
A kötőszöveti gyengeség egyes esetekben az ízület túlterhelésével együtt az ízületi folyadék kiszabadul az ízületi üregből, és a környező lágyszövetekben összegyűlik. Így alakul ki egy ganglion, gyanítják a szakértők.
Kockázati tényezők
A ganglion kockázati tényezői a következők:
- Fokozott ízületi igénybevételek, például azok, amelyeket a kapszula és az ínszalag ismétlődő kisebb sérülései okoznak
- Zavarok az ízület vagy az inak biomechanikájában
- @ Ízületi betegségek és reumás betegségek (például osteoarthritis, lupus erythematosus, köszvény)
A betegek mintegy tíz százaléka korábban megsérült a ganglion területén. Ezenkívül egy ganglionban a kötőszöveti sejtek (fibroblasztok) valószínűleg serkentik az ízületi folyadék termelését. Összetevőik a hialuronsav és az úgynevezett mukopoliszacharidok viszkózus folyadékot képeznek, amely aztán felhalmozódik a ganglionban.
Vizsgálatok és diagnózis
Ha ganglionra gyanakszik, forduljon ortopédhez vagy sebészhez. Kizárhatja az olyan mögöttes állapotokat, mint az osteoarthritis, mint a csomó kiváltó oka. A legjobb, ha olyan orvoshoz fordul, aki a test érintett területére szakosodott, például egy kézsebész a kéz ganglionja miatt.
A feltételezett ganglion tisztázása érdekében az orvos általában a következőképpen jár el:
A kórelőzmény felvétele: Az orvos a pácienssel folytatott beszélgetés során érdeklődik a pontos tünetekről, az esetleges sérülésekről, alap- vagy korábbi betegségekről. Lehetséges kérdések, amelyeket az orvos feltehet ebben a kórtörténet-felvételi interjúban, a következők:
- Mikor vetted először észre a duzzanatot?
- A duzzanat befolyásolja az érintett testrész mozgékonyságát, vagy fájdalmat okoz?
- Sérült már meg az érintett területen?
- Voltak már hasonló „csomóid”?
Fizikális vizsgálat: Ezután az orvos megvizsgálja a duzzanatot, hogy alaposabban felmérje. A ganglion merevnek érzi magát, hasonlóan egy kemény gumigolyóhoz. Az ízülethez vagy az ínhüvelyhez való rögzítése miatt csak kissé mozgatható. Ellentétben az erősen gyulladásos folyamatokkal, az érintett régió sem nem túlmelegedett, sem nem piros. Az orvos dokumentálás céljából fényképeket készíthet.
Ezenkívül ellenőrizni fogja a véráramlást, a motoros működést és az érzékenységet az érintett testrész területén. Például észleli a ganglion okozta mozgáskorlátozásokat, keringési problémákat és idegkárosodást. Lehetőség van a duzzanat „átvilágítására” is: a ganglion oldalán egy fényforrást átvilágítva az orvos megállapítja, hogy a belseje folyékony (ganglionra vagy cisztára utal) vagy szilárd.
Finom tű aspiráció: Diagnosztikai és terápiás célból az orvos ultrahangos vezérlés mellett egy nagyon vékony, üreges tűvel átszúrja a gangliont, hogy a belsejéből folyadékot vonjon ki. Ezt az általában sűrű, tiszta folyadékot azután egy patológus megvizsgálja a laboratóriumban. Ez segít kizárni a gyulladást vagy a rosszindulatú folyamatokat. A ganglionból való folyadék elvezetése láthatóan összezsugorodik. A legtöbb esetben azonban ez nem végleges megoldás.
A betegség lefolyása és prognózisa
A ganglion jóindulatú kiemelkedés, kedvező lefolyású. Gyakran spontán visszafejlődik, de bizonyos esetekben meg is növekszik. A legtöbb esetben nem okoz kellemetlenséget. Helyétől függően azonban (nyomás) fájdalmat vagy zsibbadást okoz, vagy korlátozza az érintett ízület mozgékonyságát.
Ezzel szemben az aspirációs kezelést követően a betegek felénél ismét lábszár felett alakul ki.
Megelőzés
A kiújulás megelőzése érdekében csökkenteni kell a ganglionok kockázati tényezőit, és az izmokat ismételten ellazítani és lazítani kell. Ez megakadályozza a túlfeszítést, ami elősegítheti a ganglion kialakulását.
Általában azonban nehéz megakadályozni a ganglion kialakulását.
