Diagnózis
A diagnózist általában az orvos állapítja meg a klinikai megjelenés révén. A tályog bemutatja fájdalom ülve és nyomás alatt a környező bőr kipirosodik és megduzzad. Gyakran a benőtt szőrszálak láthatók.
Amikor nyomást gyakorolnak a tályog, keményedés érezhető. Néha a fekély a bőr felé való kilépés látható. A krónikus formában tályog, megnedvesedhet a fekély aljzatba.
A diagnózishoz háziorvos fordulhat. Ez az orvos felállíthatja a diagnózist és írhat beutalót. A műtéti terápiát általános sebésznek kell elvégeznie.
Az eljárás járóbeteg alapon végezhető el, így műtétre van lehetőség ambuláns sebészeti központban vagy kórházban. A műtét általában alatt történik Általános érzéstelenítés, ezért az eljárás előtt aneszteziológus konzultációra van szükség. Az eljárás általában nem tart sokáig, és a beteget néhány órával a műtét után hazaengedhetik.
Az a farkcsont a tályog különböző műtéti módszerekkel végezhető. Fontos megkülönböztetni a betegség melyik szakaszában. Például a farkcsont a tünetmentes állapotban lévő tályogot, azaz tünetek nélküli stádiumban nem feltétlenül kell kezelni.
A betegség akut vagy krónikus formáját azonban sebészeti eltávolítással kell kezelni. Mai szempontból a konzervatív kezelési módszerek nem vezethetnek a betegség gyógyulásához, ezért nem ajánlhatók ezek a módszerek. Különböző sebészeti módszerek léteznek a farkcsont tályog, amelyek szinte megegyeznek a coccyx kezelésének módszereivel fekély.
Mivel a két betegség között csak annyi a különbség, hogy a coccyx tályog kívülről nincs gyulladásos csatornája, a hasonló műtéti technikák a betegség gyógyulásához vezetnek. A tényleges műtét megkezdése előtt fontos kezelni a környező gyulladást. A műveleteket általában Általános érzéstelenítés, kisebb tályogok esetén is alatt helyi érzéstelenítés.
Általában 3-4 napos fekvőbeteg kórházi tartózkodás ajánlott, amelynek során a műtét után a helyes gyógyulási folyamat figyelhető meg. A klasszikus műtét a coccyx tályog az egész érintett terület kivágása. Ez azt jelenti, hogy a tályog nagyságától függően az összes szövetet eltávolítják a coccyxig.
Ha maga a farkcsont egy része érintett, szükség lehet a csont kaparására. Különböző módszerek léteznek egy ilyen kivágás végrehajtására. Általánosságban meg kell különböztetni a másodlagos műtétet sebgyógyulás és műtét elsődleges sebgyógyítással.
Mindkét művelet közös, hogy a tályogot először szikével nyitják meg, így a folyadék (általában genny) tartalmazhat. Ezt követően az összes szövetet, amely a tályoghoz tartozik, alaposan kivágják annak érdekében, hogy a visszatérő tályogok valószínűtlenek legyenek. Mivel a tályogok időnként jelentős mélységbe is eljuthatnak, nem ritka, hogy viszonylag nagy seb maradjon.
A különbség a másodlagos és az elsődleges műtéti módszer között sebgyógyulás a seb kezelésében rejlik. Az elsődleges módszerrel sebgyógyulás, a sebet a műtét után varrják. Ez gyorsabb sebgyógyuláshoz vezet, de nagyobb a kiújulás és a szövődmények valószínűsége is.
Emiatt Németországban a legtöbb esetben a másodlagos sebgyógyulást részesítik előnyben, ahol a sebet nem varrják, hanem tamponádák tartják nyitva. Bár ez lelassítja a gyógyulási folyamatot, így a seb teljes gyógyulása akár 3.5 hónapig is eltarthat, a műtét utáni szövődmények száma nagymértékben csökken. Mint a coccyx fisztula, vannak alternatív módszerek a műtéti kezelésre a coccyx tályog.
Ezek a módszerek a coccyx tályogok minimálisan invazív kezelési módszerei közé sorolhatók. Például vannak olyan módszerek, amelyekben úgynevezett vízelvezetést helyeznek a sebbe, hogy a benne lévő váladék elvezethessen, és a szövődmények bekövetkezésének valószínűsége alacsony legyen. Sebészeti technikák, például a „gödör szedése”, a műtéthez használt módszer rajta coccyx fisztula, nem alkalmasak coccyx tályog kezelésére. Ezeknek a módszereknek a célja a gyulladásos csatornák, a sipolycsatornák bezárása, és ezáltal gyógyuláshoz vezetnek.
Mivel ezek a csatornák nem léteznek tályogban, ezek a műtéti technikák nem jelentenek alternatívát a coccyx tályog kezelésére. Vannak úgynevezett plasztikai eljárások is, amelyekben a seb nyitva hagyása vagy összevarrása helyett a bőr fölé varrják a sebet. Számos szövődmény kockázata és kevés tapasztalat miatt azonban ezeket a módszereket manapság ritkán alkalmazzák.
Kisebb tályogok esetén egy egyszerű bemetszés, azaz a tályog szikével való megnyitása és a tályogban lévő folyadék kiürítése szintén alacsony megismétlődési sebességgel vezethet gyógyuláshoz. A tályog méretétől függően ajánlható egy ilyen, viszonylag rövid sebgyógyulási idővel kíméletes módszer. Általában egyedileg kell eldönteni, hogy melyik kezelési lehetőség a legjobb az érintett személy számára.
A tályog nagyságától függően szükség lehet a szövet teljes kivágására a farkcsont lekaparásáig, vagy a tályog üregének kinyitásával a bőr bemetszése elegendő lehet a gyógyuláshoz. A coccyx tályog konzervatív terápiája (azaz műtét nélküli terápia) nem ígéretes. A műtét, amelyet a betegség típusától függően manapság vagy minimálisan invazív eljárásban, plasztikai sebészeti módszerrel vagy a klasszikus műtéttel végeznek, az egyetlen terápiás lehetőség, amely a farkcsonti tályogra ajánlható.
A coccyx tályog gyógyítása kenőcsökkel, hűtés, speciális fürdők és természetesen antibakteriális terápiával antibiotikumok nem tudja meggyógyítani a betegséget. A homeopátiás szerekkel és naturopátiás terápiákkal végzett terápia szintén javíthatja a műtét utáni sebgyógyulást, de maga a betegség gyógyulása nem érhető el ezekkel a gyógymódokkal. A konzervatív terápia elsősorban a fistula környező gyulladásának leküzdésében segíthet, majd műveletet hajthat végre.
Ez képes kezelni a gyulladásos reakciót, de a tályog oka nem szüntethető meg. Mindenesetre van értelme megbeszélni az egyéni terápiát a kezelőorvossal, és nem az önkezelés során próbálkozni a coccyx tályog kezelésével. Ha a tályogot kizárólag önkezeléssel, konzervatív kezelési módszerekkel és fájdalomcsillapítóval kell kezelni, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy a tályog befelé nyílik és esetleg vérmérgezést okoz!
Egy ilyen szövődmény szigorú intenzív orvosi ellátást igényel, és mindenképpen meg kell akadályozni. A kezelőorvossal folytatott beszélgetés során a küszöbön álló műtét gondjai és félelmei kiküszöbölhetők, így nyugodtabban lehet szembenézni a műtéttel. Összességében törekedni kell a coccyx tályogjának mielőbbi megműtésére, mivel a szövődmények és a visszaesés valószínűsége, amely ezzel a betegséggel és egy műtéttel is összefüggésbe hozható, egyébként valószínűbbé válik.
A húzó kenőcs antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatású. Különböző gyulladások vagy tályogok esetén alkalmazzák a bőr alatt. Itt csíraölő hatása lehet a tályogban és gyulladáscsökkentő hatása a környező szövetekben.
Továbbá a kenőcs a vér keringést elősegítő hatás. Így a húzó kenőcs biztosíthatja a tályog kifelé vezetését. Tüneti coccyx tályog esetén mindig orvoshoz kell fordulni.
Ebben az esetben egy tályogot meg kell osztani, és a sebet ki kell öblíteni. Az általános tünetektől függően további antibiotikum-terápiára lehet szükség. Krónikus coccyx tályog esetén helyi antiszeptikumok alkalmazhatók.
Ezenkívül kamillafürdők ill cink kenőcs felhasználható a baktériumok számának csökkentésére. Teafa olaj fertőtlenítő hatásúnak mondják. Teafa olaj behatol a bőrbe, és megszüntetheti a genny a bőr alatt.
Teafa olaj természetes termék, ezért kíméletes a bőr számára és jól tolerálható. A lézeres terápia lehetséges. Itt a genny lézersugarak segítségével megszűnik a tályogból.
Ennek a rendszernek kíméletesnek kell lennie, és helyettesítenie kell a hagyományos működést. Jelenleg különféle jelentések vannak a lézeres terápia. A tályogok kezelésének arany standardja jelenleg is a hagyományos műtéti eljárás. Ebben az esetben a genny vizuális ellenőrzés alatt teljesen eltávolítható, és varrattal lehet elkészíteni a sipoly traktus.
A sorozat összes cikke:
