Mi az a cochleáris implantátum?
A cochleáris implantátum egy elektronikus belsőfül protézis. A belső fülbe helyezett implantátumból és egy beszédprocesszorból áll, amelyet hallókészülékhez hasonlóan a fül mögött hordnak. A cochleáris implantátum segíthet néhány olyan embernek, akinek súlyos halláskárosodása van a belső fülben.
A normál hallási folyamat
Az egészséges fül felfogja a hanghullámokat, és a hallójáraton keresztül továbbítja a dobhártyához, ezáltal mechanikusan rezeg. A középfülben található három csontcsont – malleus, incus és stapes – továbbítja a rezgéseket az úgynevezett ovális ablaknak.
Közvetlenül mögötte van a belső fül a folyadékkal teli fülkagylóval (latinul „csiga”): ez a spirálisan feltekeredő csontüreg tartalmazza a tulajdonképpeni hallószervet – egy ugyancsak sebzett, folyadékkal teli, finom membránokból álló csőrendszert.
Ezekbe a membránokba ágyazva finom szőrszálakkal ellátott érzéksejtek vannak, amelyek a folyadékba nyúlnak be. Ha ezek az ovális ablakon keresztül továbbított hanghullámok miatt rezegnek, akkor a hallóidegen keresztül továbbítják az ingert az agyba. Itt a jelek akusztikus információvá alakulnak.
Hogyan működik a CI?
A belső fülben lévő implantátum vevőegysége dekódolja a jeleket, és egy elektródán keresztül továbbítja azokat a cochleába. Ott az elektromos impulzusok stimulálják a hallóideget. A jeleket továbbítja az agynak, amely úgy dolgozza fel az információt, mintha természetes akusztikus eseményről lenne szó. A hallás így lehetségessé válik CI-vel.
Hallókészülék és cochleáris implantátum: a különbségek
Mi a különbség a CI és a hallókészülék között? A hallókészülék támogatja a még működő hallást. Mikrofont tartalmaz, amely érzékeli a környezet hangjait vagy zajait. Ezek aztán elektromos jelekké alakulnak, melyek hangerejét a beépített erősítő felfelé állítja. A halláskárosodástól függően a hallókészülék azokat a frekvenciákat vagy hangokat erősíti fel, amelyeket az érintett személy már nem érzékel jól.
Ha a hangátvitelt túlságosan korlátozza a hallássérülés, vagy ha a hanghullámok ingerületté alakítása a belső fülben már nem működik, a hallókészülék eléri a határait. Ilyen esetekben a cochleáris implantátum segíthet. Átveszi a belső fül funkcióit, és közvetlenül a hallóideg felé küld jeleket. A CI így lehetővé teszi a hallás nélküli embereknek a hallást – például a süketen született gyermekek számára.
Cochleáris implantátum: mikor használják?
Az ép hallóideg és a központi hallópálya a cochleáris implantátum alapkövetelménye. Felnőttek és gyermekek, akik siketek vagy nagyothallók, és akiknek a hagyományos hallókészülék, csontvezetéses hallókészülék vagy beültethető hallókészülék nem teszi lehetővé a beszélt kommunikációt, előnyös lehet a CI. A halláskárosodás vagy halláskárosodás oka – legyen szó halláskárosodásról, zajsérülésről, gyógyszeres kezelésről vagy balesetről – nem számít.
A cochleáris implantátumokat konkrétan a következőkre használják:
- A cochlea szőrsejtjeinek károsodása (cochleáris süketségként ismert).
- Postlingvális süketség (a süketség csak a nyelvtanulás után jelentkezik)
- Nyelv előtti vagy öröklött süketség gyermekeknél (a süketség a nyelvtanulás előtt)
- Halláskárosodás, amikor a beszédértés még hallókészülékkel sem lehetséges
A gyerekekkel ellentétben a már süketen született felnőttekbe általában nem ültetnek be cochleáris implantátumot. Az agyuk soha nem tanulta meg felismerni és értelmezni az akusztikus ingereket. Mivel már kiforrott, nem várható, hogy még képes lesz a beszélt nyelv megértéséhez szükséges készségeket felpakolni. Ezért a cochleáris implantátum általában hatástalan marad.
Egyoldalú vagy kétoldalú?
A cochlearis implantátum elvileg egy- vagy kétoldalasan használható – a halláskárosodástól és annak mindkét oldali kifejezettségétől függően.
Így egyes betegek számára az optimális terápia az egyik oldalon CI, a másik oldalon hallókészülék használata lehet. Más esetekben a cochlearis implantátum kétoldali illesztése értelmesebb – a beszédértés zajban és az irányított hallásban általában jobb, mint egyoldali CI esetén.
Az orvos minden egyes pácienssel vagy a kezelt gyermek szüleivel megbeszéli, hogy mely intézkedések vezetnek a legjobb hallásélményhez.
Cochleáris implantátum: előnyei és hátrányai
A cochleáris implantátumok nem helyettesítik a fület, de számos lehetőséget nyitnak meg az érintettek számára. Az érdeklődőknek előzetesen tájékozódniuk kell ezekről az előnyökről, de a lehetséges hátrányokról és kockázatokról is.
A cochleáris implantátum előnyei
A cochleáris implantátumok növelik az érzékelhető hang- és hangerőtartományt, így viselője könnyebben tud kommunikálni embertársaival, és ezáltal (ismét) nagyobb részt venni a társas találkozásokban. A zene is jobban érzékelhető. Gyermekeknél a cochleáris implantátumok lehető legkorábbi felszerelése elősegítheti a beszédfejlődést.
A cochlearis implantátum hátrányai
A cochleáris implantátum hátrányai és korlátai:
- Az implantátumot alvás közben, valamint bizonyos sportok, például úszás vagy harcművészetek közben le kell venni.
- Ritka esetekben az erős mágneses mezők, az elektrosztatika és a nagyfrekvenciás jelek nem szándékos irritációt okozhatnak a hallóidegben.
- Külső, további mikrofonokra lehet szükség, hogy a TV-t és a hangot a lehető legvalósághűbben hallhassuk.
- Mivel a cochleáris implantátum összetett eszköz, technikai komplikációk léphetnek fel.
- Az otthoni és a gondozási klinikán végzett ápolás és karbantartás sok időt vehet igénybe.
- Az intenzív edzés ellenére a beszédértés teljes helyreállítása ritkán következik be, mivel az agy nyelvi információi hiányosak maradnak.
- Vannak, akik a cochleáris implantátumot vizuálisan nem vonzónak találják.
Cochleáris implantátum gyermekeknél
A beavatkozás a hatodik élethónaptól lehetséges – egyedi esetekben akár hat hónaposnál fiatalabb babákba is behelyezhető a cochleáris implantátum. Azon gyermekek esetében, akik csak idővel válnak megsüketülnek vagy nagyothallóvá, az eljárást a lehető legkorábban el kell végezni.
Mikor nem alkalmas a CI gyermekek számára?
A cochleáris implantátum nem alkalmas gyermekek számára az alábbi esetekben:
- a cochlea veleszületett hiánya
- Hallóideg süketség
- a rehabilitációs készségek hiánya
Cochleáris implantátum: a műtét
A cochleáris implantátum műtét előtt kiterjedt előkészítés folyik. Ebbe beletartozik:
- általános preoperatív diagnózis
- hallás és beszéd állapotának vizsgálata
- a fej belső struktúráinak képalkotó vizsgálata mágneses rezonancia képalkotás (MRI) vagy számítógépes tomográfia (CT) segítségével
- a kezelőorvos részletes személyes konzultációja és magyarázata a beavatkozás menetéről, esélyeiről és kockázatairól
Különböző típusú és gyártóktól származó cochleáris implantátumok léteznek. Az orvos és a beteg (vagy a műtendő gyermek szülei) közösen döntik el, hogy melyik eszközt ültetik be.
Hogyan kell behelyezni a cochleáris implantátumot?
Innen a sebész egy csatornát fúr a középfülbe, ahonnan egy másik lyukon keresztül nyílást hoz létre a belső fülbe. Ezen a hozzáférésen keresztül nyomja az elektródát a fülkagylóba. A tényleges implantátumot egy külön csontágyba rögzíti a fül mögött. A műtét során megvizsgálják a cochlearis implantátumot és ellenőrzik a hallóideg működését.
Általában a beteg ezt követően azonnal elhagyhatja a kórházat. A posztoperatív ellenőrzések közé tartozik a számítógépes tomográfia (CT) vagy a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) az implantátum fülben való helyzetének ellenőrzésére, valamint a sebgyógyulás gondos felügyelete. Ily módon minden szövődmény korai stádiumban észlelhető.
Az utolsó lépés a beszédprocesszor egyéni beállítása a teljes sebgyógyulás után.
Cochleáris implantátum: az eljárás kockázatai
A műtéttel kapcsolatos általános kockázatokon (pl. sebgyógyulási problémák) túlmenően a cochlearis implantátum műtét során néha speciális szövődmények is előfordulnak. Ezek tartalmazzák:
- Szédülés
- Az idegek károsodása a műtéti területen
- Más idegek (különösen az arc- és ízlelési idegek) nemkívánatos ingerlése
- A középfül fertőzései
- Fülzúgás (fülcsengés)
- fisztula kialakulása
- Zúzódás (hematoma)
- Bármilyen maradék hallásvesztés
- Anyagi összeférhetetlenség
- Az implantátum elutasítása
Ritkán a hibás cochlearis implantátum fejfájást okoz. Egy új fülbeültetés segíthet.
A cochleáris implantátum behelyezése után hallásproblémák léphetnek fel – különösen felnőtteknél. Ennek az az oka, hogy az elektronikus protézissel kezdetben idegen a hallás, ehhez először hozzá kell szoknia a viselőjének. A gyerekeknek itt kevesebb problémájuk van. Úgy nőnek fel, hogy az implantátum a fülükben van, így nem szükséges a nehéz beállítás.
Cochleáris implantátum műtét: Mit kell utólag szem előtt tartani
Mind az alapvető posztoperatív terápia, mind az utókezelés, valamint az egész életen át tartó utókezelés kulcsfontosságú az eljárás sikeréhez.
Gyermekek esetében a szülők, gyermekorvosok és logopédusok részt vesznek a cochleáris implantátum beültetésében és az utógondozásban.
Alapterápia
Az általános orvosi nyomon követés mellett az alapterápia magában foglalja a beszédprocesszor kezdeti beállítását és fokozatos optimalizálását:
A műtét után a cochlearis implantátum aktiválása és beállítása első alkalommal történik. Különös hangsúlyt fektetnek a hallás- és beszédvizsgálatokra, az ellenőrzésekre és az intenzív hallási-beszédképzésre. Ezenkívül a pácienst kiképezik további eszközök kezelésére és használatára.
Követőterápia
Az alapterápia az utókezelésben folytatódik. Az agynak hozzá kell szoknia az új mesterséges stimulációhoz, és meg kell tanulnia a szükséges észlelési és feldolgozási eljárásokat. A képzés és a beszédprocesszor ismétlődő beállításainak intenzív kombinációja képezi a kezelés sikerének alapját. A rendszeres audiometriai ellenőrzések segítik ezt a folyamatot.
Utógondozás
A cochleáris implantátum élethosszig tartó utógondozást igényel egy megfelelő tapasztalattal rendelkező klinikán. Ez az utókezelés orvosi és műszaki ellenőrzésként és konzultációként szolgál. Az orvosok rendszeresen ellenőrzik a páciens hallását, beszéd- és nyelvi teljesítményét, dokumentálják. A cél a páciens egyéni kommunikációs képességének optimalizálása és stabilizálása.
Cochleáris implantátum: költségek
Németország
A cochleáris implantátum – azaz a készülék, a műtét és az utókezelés – költsége 40,000 ezer euró körül mozog. Ha az érintett megfelel az eljárással szemben támasztott követelményeknek, a törvényes egészségbiztosítók fedezik a költségeket.
Magán egészségbiztosítók esetében érdemes előre tájékozódni, hogy a költségeket fedezik-e.
Ausztria
A műtét és a kezdeti felszerelés költségeit általában egy alap fedezi. Az érintett személyeknek maguknak csak a későbbi költségeket kell fizetniük, azaz:
