Az oltás többet árt, mint használ?
Újra és újra nyilvános viták folynak arról, hogy van-e értelme a fertőző fertőző betegség elleni oltásnak, vagy csak a gyógyszergyárak érdeke, hogy minél több embert beoltassanak. A múltban számtalan sikert értek el olyan fertőző betegségek ellen, mint pl himlő vírus vagy torokgyík. Például 100 évvel ezelőtt körülbelül 50,000 XNUMX volt himlő fertőzések, de manapság ez a betegség gyakorlatilag nem létezik.
Ezeket a sikereket egy világméretű oltási kampány céljainak nyilvánítják. A modern oltásokat általában nagyon jól tolerálják, a mellékhatások csak nagyon ritkán fordulnak elő. Az oltás célja annak megakadályozása, hogy az oltott személy fertőző fertőző betegségbe kerüljön.
Ha a lehető legtöbb embert beoltják, azaz magas oltási arányt érnek el, akkor a kórokozók országosan és nemzetközi szinten is felszámolhatók. Egyszerűsítve az oltás a test sajátjának aktiválását szolgálja immunrendszer bizonyos kórokozók ellen. Különbséget tesznek az aktív és a passzív oltás között.
Itt a kórokozó komponenseit élő vagy elhalt vakcinaként adják be, és immunkompetencia kialakulásához vezetnek a kórokozóval szemben anélkül, hogy át kellene menni magán a betegségen. Az élő vakcinák inaktivált kórokozókat tartalmaznak, amelyek nem okozhatják a betegséget, de mégis képesek szaporodni. Elhalt vakcinaként az orvosok elhalt kórokozók olyan részeire utalnak, amelyek szintén az immunokompetencia kialakulásához vezetnek.
Fertőzés esetén ún emlékezet sejtek most emlékeznek a kórokozókomponensekkel való korábbi kapcsolatra és aktiválják a immunrendszer Hatékonyabban. A passzív immunizálás nem eredményez emlékezet sejtek, mivel nem kórokozókomponenseket adnak be, hanem antitestek bizonyos kórokozók ellen. Ezek biztosítják a kórokozó gyorsabb eliminációját, mivel nem kell aktiválniuk a kórokozót immunrendszer először.
A mellékhatások lokálisak lehetnek, azaz bőrpír, duzzanat és fájdalom az oltás helyén, vagy szisztémás reakciókat válthatnak ki, mint pl láz, rossz közérzet, fejfájás és fájó végtagok. A súlyos mellékhatások nagyon ritkák. A mellékhatások gyakran nem kapcsolódnak az oltáshoz.
Az oltás ellenzői azt kifogásolják, hogy az oltások hatékonyságát soha nem bizonyították, ami orvosi szempontból abszurdnak tűnik. Kapcsolat az oltás és a kialakulásának fokozott kockázata között autizmus nem bizonyított. Olyan betegségek, mint pl tüdőgyulladás a pneumococcus okozta idős korban sokkal nagyobb kockázatot jelent, mint az oltás. Összefoglalva, az oltásokat tekintik a leghatékonyabb orvosi megelőző intézkedéseknek, és ezeket kudarc nélkül kell végrehajtani.
