Az infúzió az igazgatás folyadék kerül az emberi testbe a gyomor-bél rendszer megkerülésével („parenterálisan”), általában a ér. Az infúzió útján történő hozzáférés útját vagy azért választják, mert a szóban forgó anyagot más módon nem lehet beadni, vagy a beteget befolyásoló tényezők, például a dysphagia miatt.
Mi az infúzió?
Az infúzió az igazgatás folyadék kerül az emberi testbe a gyomor-bél rendszer megkerülésével („parenterálisan”), általában a ér. Az infúzió állítólag akkor fordul elő, amikor a szülés hosszabb. Amíg a beteg ül vagy fekszik, az anyagot gravitáció útján adják be infúziós palackon keresztül vagy mechanikus infúziós pumpával. Ezt meg kell különböztetni az injekciótól, amelynek során a hatóanyagot rövid időn belül bejuttatják a páciens testébe, például izomerő segítségével az injekciós fecskendő dugattyújának nyomása révén. Az intravénás hozzáférést túlnyomórészt azért választják infúziók, azaz a folyadékot közvetlenül a ér. Egyéb általános hozzáférési útvonalak közé tartozik a szubkután (a bőr) vagy intraosseous (a csont medulláris üregébe) infúzió.
Funkció, hatás és célok
Folyadékok infúziójára van szükség, amikor abszorpció a gyomor-bél traktuson keresztül nem lehetséges. Ennek oka lehet, hogy a kérdéses anyag elvben nem alkalmas abszorpció nyálkahártya útján. Egy másik ok az lehet, hogy a kérdéses beteg betegsége miatt nem képes olyan gyógyszert szedni, amelyet elvileg ez az út is lenyelhet. Az infúzió leggyakrabban alkalmazott útja az intravénás út, amely során a folyadékot egy vénába juttatják, amelyen keresztül a szív és onnan az egész testben. Az infúzió beadható akár fém kanülön keresztül, akár egy rugalmas bent lévő vénás kanülön keresztül, amelyet felületes vénába helyeznek be, tipikusan a kézben vagy a karban. Ha szerek kell beadni, amelyek könnyen irritálják ezeket a felületes vénákat, vagy ha megfelelő véna nem található, az infúziót a nyak, Alatt a kulcscsont, vagy az ágyékban. Ezt akkor a központi vénás katéter (CVC). Egy speciális forma egy portkatéter, amelyben egy csövet műtéti úton behelyeznek egy központi vénába, és egy kamrához csatlakoztatják, amelyet a bőr. Által piercing a bőr és a membrán ezen a kamrán egy speciális tűvel, a páciens így könnyen újra és újra beadható egy központi vénás hozzáférésen keresztül. Ilyen portkatétert gyakran használnak például infúzióhoz kemoterápiás kezelés szerek betegeknél rák. Bizonyos célokra, például folyadékok infúziójára olyan betegeknél, akik nem tudnak elegen inni, szubkután infúziós mód is választható. Ebben az esetben egy finom tűt helyeznek a zsírszövet a bőr alatt. A módszer előnye, hogy nem kell vénát találni. Hátránya, hogy a folyadékot lassan szívja fel a szubkután zsírszövet az érrendszerbe és hogy néhány szerek nem alkalmasak ilyen szubkután infúzióra. Vészhelyzetekben, ha parenterális gyógyszer igazgatás szükséges, de nem található véna, intraosseous infúzió is beadható, amelyhez robusztus tűt helyeznek a csontvelő ürege például az alsó láb csont.
Kockázatok és veszélyek
Az infúzió számos kockázattal jár. Ha a levegő véletlenül bejut az érrendszerbe, az megteheti vezet életveszélyes levegőbe embólia. Az a veszély is fennáll, ha az intravénás infúzióhoz nem megfelelő folyadékokat alkalmazzák. Végül bármely, a szervezetbe bejuttatott anyag kiválthatja a allergia, amely parenterális infúzióval különösen kifejezett. Ha a hozzáférés kicsúszik a vénából, az infúzió a véna helyett a környező szövetbe juthat, ami igen vezet egyes gyógyszerekkel súlyos lágyrészkárosodásig. Végül komplikációk merülhetnek fel a hozzáférés létrehozásakor. Például a CVC infúzióba helyezésének tipikus szövődménye a tüdő tól szúrás tű, amely lehet vezet a tüdő összeomlásához („légmell").
