Rövid áttekintés
- Gradációk: Az asztrocitómák között vannak jóindulatú és alacsony malignus (WHO 1. és 2. fokozat), valamint rosszindulatú (WHO 3. fokozat) és erősen rosszindulatú formák (WHO 4. fokozat). A jóindulatú formák gyakran lassan növekednek, vagy jól körülhatárolhatók. A rosszindulatú változatok általában gyorsan növekednek, és a kezelés után kiújulnak (kiújulás).
- Kezelés: A kezelési lehetőségek közé tartozik a műtét, a sugárzás és/vagy a kemoterápia.
- Okok: A gliasejtekben a mögöttes genetikai változások kiváltó okai nagyrészt ismeretlenek. Feltehetően megvan a hajlam a daganatok kialakulására, hiszen például az olyan örökletes betegségek, mint az 1-es típusú neurofibromatózis fokozott kockázatot hordoznak. Hasonlóképpen, az erős sugárzás fokozott kockázatot jelent.
- Diagnózis: A fizikális vizsgálaton kívül a diagnózis felállítása ultrahang, mágneses rezonancia képalkotás (MRI), számítógépes tomográfia (CT), szövetvizsgálat (biopszia), vér- és hormonvizsgálatok segítségével történik.
Mi az asztrocitóma?
Mik a formák vagy fokozatok?
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az asztrocitómákat két formára és négy súlyossági fokozatra osztja:
1. jóindulatú vagy alacsony malignitású (alacsony malignus) asztrocitómák:
- WHO 1. fokozat: Pilocystás asztrocitóma
- WHO 2. fokozat: Diffúz asztrocitóma
2. fokozatú erősen rosszindulatú (rosszindulatú) asztrocitómák:
- WHO 3. fokozat: Anaplasztikus asztrocitóma
- WHO 4. fokozat: Glioblasztóma
Pilocisztás asztrocitóma
Ez a daganattípus a leggyakoribb agydaganat gyermekeknél, de fiatal felnőtteknél is előfordul. Általában az elülső látópályában, a hipotalamuszban vagy a kisagyban nő. Jól elválik az egészséges agyszövettől és lassan növekszik. Így az ilyen típusú daganatokat jóindulatúnak tekintik – rendkívül ritkán rosszindulatú daganattá alakul.
Diffúz asztrocitóma
A diffúz asztrocitómát korlátozott jóindulatú vagy alacsony fokú rosszindulatúnak tekintik, bár szinte soha nem gyógyítható. Idővel előfordulhat, hogy anaplasztikus típusba vagy glioblasztómává fejlődik.
Anaplasztikus asztrocitóma
glioblastoma
A glioblasztóma, az asztrocitóma leggyakoribb típusa vagy egy másik asztrocitómából származik – ebben az esetben az érintett egyének csúcséletkora 50 és 60 év között van. Vagy primer „de novo” glioblasztóma alakul ki. Ez túlnyomórészt az idősebb embereket érinti életük hatodik-hetedik évtizedében.
További információért lásd a glioblasztóma cikket.
Asztrocitoma terápiája
A körülírt daganatok esetében esetenként brachyterápia is szóba kerül. Ebből a célból az orvos kis radioaktív szemcséket (magvakat) ültet be az érintett testrészbe. Ennek a sugárzási formának az az előnye, hogy nagyon specifikusan érinti a daganatot, és kevésbé károsítja az egészséges szöveteket.
Ezeken a terápiás intézkedéseken kívül számos egyéb kezelési intézkedés is létezik, amelyek nem a daganat ellen, hanem a tünetek ellen küzdenek. Például az orvosok különféle gyógyszereket adnak be fejfájás, hányinger és hányás ellen. Ezenkívül a professzionális pszichoterápia általában a kezelési terv része. Egyes betegek lelkigondozást vesznek igénybe.
A vizsgálatról és a kezelésről részletesebb információ az Agydaganat című cikkben található.
A betegség lefolyása és a prognózis alapvetően az asztrocitóma specifikus formájától függ.
Ezzel szemben a WHO 2. vagy 3. fokozatú asztrocitóma prognózisa lényegesen rosszabb. A második és harmadik fokozatú asztrocitómák általában operálhatók, de gyakran visszatérnek (kiújulnak). Egyes esetekben mindkét formájú daganat rosszindulatúan degenerálódik, és glioblasztómává fejlődik (WHO 4. fokozat). Ennek a prognózisa a legrosszabb: öt évvel a diagnózis után az érintettek mindössze öt százaléka van még életben.
Mi okozza az asztrocitómát?
Az asztrocitóma úgynevezett asztrocitákból származik. Ezek a sejtek alkotják a központi idegrendszer támasztósejtek (gliasejtek) legnagyobb részét. Elhatárolják az idegszövetet az agyfelszíntől és az erektől. A test többi sejtjéhez hasonlóan az asztrociták is rendszeresen megújulnak. Egyes esetekben a folyamat során hibák lépnek fel, amelyek ellenőrizetlen sejtnövekedéshez és végül daganat kialakulásához vezetnek.
Ezenkívül az agydaganat ezen formája gyakrabban fordul elő bizonyos alapbetegségekben, amelyek általában öröklődnek. Ezek közé tartozik az I. típusú neurofibromatózis (von Recklinghausen-kór) és a II. típusú, a gumós szklerózis (Bournville-Pringle-kór), a Li-Fraumeni-szindróma és a Turcot-szindróma. Ezek a betegségek nagyon ritkák, és általában jellegzetes bőrelváltozásokkal járnak.
Mik a tipikus jelek?
A gyorsan növekvő daganatok nemcsak az egyes agyi struktúrákat szorítják ki, hanem növelik a koponyaűri nyomást is. Ennek eredményeként az érintetteknek általában fejfájásuk van, hányingertől és hányástól szenvednek. Elvileg az asztrocitóma más agydaganatokhoz hasonló tüneteket okoz.
Az agydaganat tüneteivel kapcsolatos további információkért olvassa el az Agydaganat – Tünetek című cikket.
Az asztrocitóma diagnózisa
Az asztrocitóma legfontosabb diagnosztikai eljárása a mágneses rezonancia képalkotás (MRI) – egy képalkotó technika, amely mágneses mezőket és elektromágneses hullámokat használ a test belsejének pontos keresztmetszeti képeinek előállítására. Az érintettek gyakran kontrasztanyagot kapnak vénába a vizsgálat előtt. Az asztrocitómák különböző mértékben szívják fel a kontrasztanyagot.
Ha az MRI különböző okok miatt nem lehetséges, az orvos számítógépes tomográfiát (CT) alkalmaz alternatívaként.
WHO 2-es vagy magasabb fokozatú asztrocitóma esetén az orvos szövetmintát vesz, és azt laboratóriumban megvizsgálja. Egyedi esetekben további vizsgálatok szükségesek. Egyes esetekben, például, az orvos emellett vesz és elemzi az agy-gerincvelői folyadékot (CSF-diagnosztika), vagy elvégzi az elektromos agyhullámok (EEG) mérését.
