Bevezetés
Vírusok apró paraziták, amelyek potenciális kórokozók. Mindenhol elterjedtek, és minden sejtben kimutathatók. A többi parazita organizmushoz hasonlóan idegen szervezetre is szükségük van a szaporodáshoz.
Ehhez növények, állatok vagy akár emberek is felhasználhatók. Ha vírusok támadni egy gyengét immunrendszer vagy gyenge egyének, például gyermekek, fertőzés léphet fel. Az vírusok a testbe olyan nyílásokon keresztül juthat be, mint a száj, orr, a szem vagy nemi érintkezés útján. Napjainkban oltásokkal és megfelelő fogamzásgátlókkal védekezhetünk egyes fertőző betegségek ellen. Az ismert fertőző betegségek, amelyek vírusokon keresztül terjednek, az AIDS (HI-vírus) vagy kanyaró gyermekeknél.
Hogyan épül fel a vírus?
A vírus egy apró organizmus, amelyet csak elektronmikroszkóp segítségével lehet megfigyelni. A vírusok mérete nanométeres tartományban van, de vannak nagyobbak (kb. 1 nm-es Marburg-vírusok) és kisebbek (körülbelül 000 nm-es átmérőjű poliovírusok).
Mivel a vírusok kötelező paraziták, nem képesek anyagcserét végrehajtani, ezért a gazdasejttől függenek. A vírusok csak néhány összetevőből állnak. Genetikai anyaguk nukleinsavból áll, mint más organizmusokban.
A vírustól függően DNS-hez vagy RNS-hez rendelhetik őket. Ezenkívül ez a genetikai anyag számos különböző formában jelen lehet a vírusban. Például a genetikai anyag állhat egyetlen szálból vagy kettős szálból, és lehet egyenes vagy kör alakú.
Összességében a nukleinsav a vírus össztömegének akár 30% -át is felveheti. A vírus genomját strukturális borítja fehérjék (capsomerek), amelyek megvédik a genetikai anyagot a környezeti hatásoktól. Ezek teljes egészében ezek a strukturális fehérjék kapszidoknak nevezik, mert egyfajta kapszulát képeznek a DNS / RNS körül.
A kapszid és a nukleinsav komplexét nukleokapszidnak nevezzük. A vírus típusától függően vírusborítékot adunk hozzá. Ez magában foglalja a kettős zsírburkolatot (lipid burok), amely a gazdasejt burkolatából származik.
Ha a vírusok ilyen zsír burkolattal rendelkeznek, burkolt vírusoknak nevezik őket, a többi pedig a meztelen vírusok. A burkolt vírusok érzékenyek a zsírban oldódó anyagokra. Így az ilyen vírusok veszítenek fertőzőképességükből, ha zsírban oldódó vegyszerekkel kezelik őket.
Emiatt a meztelen vírusok gyakran ellenállóbbak, mint a burkolt vírusok. Ezenkívül ebbe a zsírtakaróba glikoproteinek is beágyazódhatnak, amelyek így a vírus felszínén helyezkednek el. Ezeket az elektronmikroszkóp alatt kis vetületekként láthatjuk, és tüskének nevezzük.
Az a funkciójuk, hogy a kívánt gazdasejthez kapcsolódjanak, és ezáltal elősegítsék a vírus behatolását. Egyes vírusok speciális anyagokat is tartalmaznak enzimek. Ilyen például az emberi immunhiányos vírus (HI vírus), amely a retrovírusokhoz tartozik és fordított transzkriptázzal rendelkezik. Ez az enzim képes átírni egy RNS-t egy DNS-be. A reverz transzkriptáz a fertőző betegség ellen gyógyszerként alkalmazott különféle anyagok támadásának helye is.
