Vérkeringés: felépítés, funkciók és rendellenességek

Mi a vérkeringés?

A keringési rendszer egy önálló érrendszer, amely ellátási és ártalmatlanítási funkciókkal rendelkezik. A test összes sejtjét ellátja olyan létfontosságú anyagokkal, mint az oxigén (a hemoglobin vörösvérpigmentjéhez kötött), tápanyagokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. A salakanyagokat (például szén-dioxidot) viszont a vér szállítja el a szövetekből. Ezenkívül a hírvivő anyagok (például hormonok) és az immunrendszer védekező sejtjei keringenek a vérben.

A vért a szív hajtja. Az erőteljes üreges izom éjjel-nappal vért pumpál az ereken keresztül, így fenntartja a vérkeringést. A szív és az érrendszer együtt alkotja a szív- és érrendszert.

Alacsony nyomású rendszer és nagynyomású rendszer

A nagynyomású rendszerben – amely szisztolés alatt a bal kamrából és az összes artériából (beleértve az aortát és az arteriolákat is) áll – a vérnyomás jóval magasabb: itt körülbelül 80 Hgmm (diasztolés) és 120 Hgmm (systole alatt) között változik. A nagynyomású rendszer a teljes vértérfogat körülbelül 15 százalékát képes befogadni.

Kis és nagy vérkeringés

A keringési rendszer két egymással összefüggő körből áll: a nagy keringésből vagy szisztémás keringésből és a kis keringésből vagy tüdőkeringésből.

Mi a keringési rendszer feladata?

A vérkeringés legfontosabb feladata a tápanyagok, hírvivő anyagok, gázok elosztása, eltávolítása. További részletekért lásd a következő szövegeket:

Tüdő keringés

A kis vérkeringésről minden fontosat elolvashat a Tüdőkeringés című cikkben.

Portál keringés

A keringési rendszer speciális szakasza a vénás keringés, amely a vért az emésztőrendszerből a májon keresztül a vena cava inferiorba szállítja. Erről bővebben a Portális vénás keringés című cikkben olvashat.

Hogyan szabályozzák a vérkeringést?

A keringési rendszert, vagyis a vérnyomást különféle mechanizmusok szabályozzák, többek között az autonóm idegrendszert és a hormonokat.

Ezzel szemben a vérnyomás csökkenését az érzékelők is regisztrálják, és jelentik az agynak. A szimpatikus idegrendszer aktiválása fokozza a pulzusszámot, az erek összehúzódnak – a vérnyomás ismét emelkedik.

A vérnyomás szabályozásához fontos érzékelők is a vesékben találhatók. Regisztrálják, amikor a vesék véráramlása csökken. Ennek eredményeként a renin hírvivő anyag egyre nagyobb mértékben szabadul fel, ami viszont angiotenzin II felszabadulását okozza. Ez a hormon az erek összehúzódását okozza, ami megemeli a vérnyomást.

Hosszú távon a vérkeringést vagy a vérnyomást a víz-elektrolit egyensúly szabályozhatja. Ha a vérnyomás emelkedett, a szervezet több vizet tud kiválasztani a vesén keresztül, így csökken a vér mennyisége – a vérnyomás csökken. Ha a vérnyomás túl alacsony, a vesék több vizet tudnak visszatartani a szervezetben, hogy növeljék a vér térfogatát, és ezáltal ismét a vérnyomást.

A magas vérnyomás (artériás hipertónia) jelentős terhet jelent a szívre és a keringésre: a betegek vérnyomása hosszú időn keresztül 140/90 Hgmm vagy magasabb. Kezelés nélkül ez károsítja a szívet és az ereket.

Ha az első (szisztolés) vérnyomásérték 100 Hgmm alatt van, akkor hipotónia (alacsony vérnyomás) áll fenn. Ennek csak akkor van orvosi jelentősége, ha az érintett személy olyan tüneteket mutat, mint csökkent teljesítmény, csökkent koncentrációs képesség vagy hideg kezek és lábak.

Egyes embereknél a fekvő vagy ülő helyzetből való gyors felemelkedés a vérnyomás hirtelen csökkenését okozza (ortosztatikus hipotenzió): A betegek szédülnek, cseng a fülük és villog a szemük előtt. Egyéb tünetek, például szívdobogásérzés, izzadás és sápadtság, sőt a keringési összeomlás és ájulás (szinkópe) is lehetségesek.