Bevezetés
Piriformis szindróma nevét a piriformis izom, amely a fenék területén helyezkedik el a nagy farizmok alatt és összeköti a keresztcsont a combcsontokkal. Közvetlenül a piriformis izom fut a sciaticus ideg, az emberi test legnagyobb idege, amely minden fontosat ellát láb struktúrák. Ennek a betegségnek a kezelésére a konzervatív módszerek különösen alkalmasak, például a kifejezetten a fizioterápia piriformis szindróma.
A piriformis szindróma okai
Ha a piriformis izom gyullad vagy megrövidül a túlterhelés, például a túlzott gyaloglás vagy a kedvezőtlen ülőhelyzetek miatt, például hosszú ideig teljes erszényen ülve, a piriformis izom letolhatja sciaticus ideg és így irritálja, jellegzetes szúrást eredményezve fájdalom a hátsó fenék területén. A lakosság mintegy 20 százalékában az sciaticus ideg nem a piriformis izom alatt fut, hanem azon keresztül. Jelenleg úgy gondolják, hogy ez az anatómiai helyzet a piriformis szindróma.
A Piriformis szindróma különösen gyakori azoknál a sportolóknál, akik folyamatosan ismétlődő előre mozgást hajtanak végre, például hosszútávfutók vagy kerékpárosok. Ennek eredményeként a piriformis izom rövidül és erősebben összehúzódik. Ez a méretváltozás egyre valószínűbbé teszi az ülőideg összenyomódását.
Ez gyakrabban fordul elő, ha a sportolók nem teljesítenek nyújtás vagy olyan hosszabbító gyakorlatok, amelyek más mozgásprofilt tartalmaznak, mint a lábak egyenletes előre- és hátra mozgása. Ha érzékeny a Piriformis-szindrómára, javasoljuk, hogy gyakran végezzen nyújtás gyakorlatok hosszú monoton terhelések között, különösen a lábak kifelé nyújtása annak érdekében, hogy az edzés során a csípőkörzet minden izomára egyenlő terhelést gyakoroljanak, ugyanakkor rövid távon enyhítsék a piriformis izmokat és ellensúlyozzák a hosszú távú irritációt. Piriformis-szindrómában a piriformis izom nyomást gyakorol az ülőidegre, ami okozhat fájdalom és az érzékelés elvesztése.
A sport különböző módon járulhat hozzá a Piriformis-szindróma kialakulásához. Például a gluteális régióban bekövetkező trauma hirtelen erőhatáshoz vezethet a piriformis izomnál, ami a tüneteket okozhatja. A testmozgás során bekövetkező erőszakos hirtelen mozgások kiválthatják a Piriformis-szindrómát.
Ez gyakran akkor fordul elő, amikor először hajt végre szokatlan mozgást. A sport közbeni tartós helytelen megterhelés szintén Piriformis-szindrómát okozhat. Kocogás a Piriformis-szindróma tipikus kockázati tényezője.
Különböző mechanizmusok játszanak szerepet a tünetek kialakulásában. Különösen a helytelen testtartás és a túlzott megterhelés közben kocogás kiválthatja a Piriformis-szindrómát. Az enyhe helytelen testtartás például minden lépésnél befolyásolja a piriformis izomzatát.
Minél hosszabb a futás távolság és minél intenzívebb az edzés, annál intenzívebben hatnak az egyes lépések az izomra. Különösen, ha elkezded kocogás ismét hosszabb edzésszünet után, vagy hirtelen növeli az edzés intenzitását, a test nem szokott megterhelni. A piriformis izom gyorsan irritálódik és az ülőideg összenyomódik.
A kocogás közbeni hirtelen mozgások, például amikor egy gyökérre vagy kátyúba lépnek kedvezőtlenül, szintén a Piriformis-szindróma oka lehet. A porcsérv ugyanazokat a tüneteket okozhatja, mint a Piriformis-szindróma. Mind a piriformis szindróma, mind a porckorongsérvek miatt az ülőideg csapdába esik.
Az egyetlen különbség a két betegség között a bebörtönzés helye (herniated disc esetén közvetlenül a gerincen, piriformis szindróma esetén csak az ülőideg folyamán). Ez általában azt eredményezi fájdalom a fenékben vagy akár a lábakban. Ezenkívül érzékszervi zavarok, például zsibbadás vagy bizsergés jelentkezhetnek a lábakban.
A betegségek megkülönböztetése csak részletesebb fizikai vizsgálatokkal lehetséges. A isiász az irritációt különféle tényezők okozhatják. Ilyen irritáció fordulhat elő például a piriformis izom területén, és így piriformis szindrómához vezethet.
Erős fájdalomról van szó a fenékrészben. Általában a isiász az izomfeszültség eredménye. Az irritáció azonban először is előfordulhat, és jelentős hatással lehet a piriformis izom működésére isiász és az izmok diszfunkciója negatív hatással van egymásra, ami különösen tartóssá teszi a panaszokat.
