Rövid áttekintés
- Mi a pestis? Erősen fertőző fertőző betegség, amelyet rágcsáló bolhák terjesztenek. Ma már nem játszik szerepet Európában.
- Tünetek: Formától függően, pl. magas láz, hidegrázás, duzzadt nyirokcsomók, fekete/kékes bőrelszíneződés, véres köpet.
- Ok: A kiváltó tényező a Yersinia pestis baktérium, amely bolhacsípés útján terjed, és emberről emberre is átadható. Ritkán a fertőzés fertőzött rágcsálókkal való közvetlen érintkezés útján történik. A tüdőpestis esetében a cseppfertőzés a fő átviteli út. A kockázati tényezők közé tartozik a rossz higiéniai előírások.
- Kezelés: antibiotikumok
- Prognózis: jó, ha a kezelést korán kezdik, ellenkező esetben a betegség általában végzetes.
Pestis: Leírás
A pestissel fertőzött emberek is továbbadhatják a kórokozót másoknak. Ez különösen tüdőpestis esetén fordul elő. Cseppfertőzéssel terjed.
Németországban nem kapható pestis elleni védőoltás.
Pestis: visszatartják, de nem irtották ki
A pestisfertőzés kockázata különösen nagy azokon a területeken, ahol pestissel fertőzött vadon élő rágcsálók élnek. A Robert Koch Intézet szerint azonban ez már csak Afrikában, Ázsiában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint az Egyesült Államok délnyugati részén található trópusi területeken van így. A pestis terjedésének kedvez, ha sokan élnek együtt zárt helyen rossz higiéniai körülmények között.
A középkorban több millió áldozatot követelő nagyobb járványok és világjárványok azonban ma már nem fordulnak elő.
A kolera, a himlő és a sárgaláz mellett a pestis az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott négy karanténbetegség egyike. Ezek a betegségek különösen fenyegető lefolyásúak és rendkívül fertőzőek.
Pestis: Tünetek
A pestis kórokozójával való fertőzés és az első tünetek megjelenése (lappangási időszak) között eltelt idő jelentősen változik. Ez néhány órától hét napig terjed.
Alapvetően a pestisnek három fő formája van az emberekben, némelyikük különböző tünetekkel jár.
Bubópestis
A bubópestis, más néven bubópestis vagy fekete halál, a pestis leggyakoribb és legismertebb formája. Általában csak bolhacsípés útján terjed. Általában az első tünetek a fertőzés után két-hat nappal jelentkeznek.
- magas láz
- hidegrázás
- fejfájás
- általános gyengeségérzet
A zúzódásokhoz hasonlóan a nyirokcsomók duzzanata néhány napon belül elkékül, ami a pestises betegeknél a sötét dudorok tipikus képét kelti. Ritkán nagyon fertőző váladékot nyitnak és bocsátanak ki.
Ha a nyirokcsomók bevéreznek, komplikációk léphetnek fel. Ez azért van így, mert fennáll a veszélye annak, hogy a baktériumok bejutnak a vérbe vagy a tüdőbe. Ekkor úgynevezett pestis-szepszis vagy tüdővész alakulhat ki. A betegség mindkét formája súlyos és gyakran végzetes.
Tüdőbetegség
A tüdőpestis vagy a bubópestis szövődményeként, vagy „független” betegségként alakul ki a pestis kórokozójának cseppfertőzéssel történő átvitele után: a beteg emberek apró váladékcseppeket terjesztenek a környező levegőbe, amikor beszélnek, köhögnek vagy tüsszentenek. Ezek a cseppek pestisbaktériumokat tartalmaznak, és nagyon fertőzőek. Amikor egészséges emberek belélegzik őket, a baktériumok közvetlenül bejutnak a tüdőbe, és tüdővészt váltanak ki.
Pestis szepszis
Az esetek körülbelül tíz százalékában a pestis baktériumok bejutnak a vérbe, és „vérmérgezést” okoznak. Ez az úgynevezett pestis szepszis a bubónikus vagy tüdőpestis szövődményeként jelentkezik. Lehetséges tünetek: csökkenő vérnyomás, magas láz, zavartság vagy letargia, valamint emésztési problémák.
Mivel a kórokozók a vérrel a szervezetben bárhol elterjedhetnek, a pestis szepszis következményei változatosak, és különböző szerveket érinthetnek. Különösen veszélyesek a véralvadási zavarok, mivel ezek a testen belüli vérzéssel járnak. További lehetséges következmények közé tartozik a szívelégtelenség, a lép és a máj megnagyobbodása, valamint a veseelégtelenség.
Ha nem kezelik, a pestis szepszis keringési elégtelenséghez vezet. Ha a véráramlást a szervezetben nem lehet fenntartani, a beteg pestis szepszisben hal meg.
Pestis: okok és kockázati tényezők
A pestis baktérium nagyon fertőző. Egy speciális mechanizmussal az emberi immunrendszert is becsaphatja: Az immunrendszer fontos védekező sejtjei bizonyos fehérvérsejtek. Felfalhatják a betolakodókat, például a baktériumokat, és így megállíthatják a fertőzést. Nem így van a pestis esetében: az „elfogyasztott” pestisbaktériumok egyszerűen tovább osztódnak a védekező sejtekben.
Hol fordul elő a pestis?
Manapság a pestis sok országban már nem létezik. Ennek az az oka, hogy a higiéniai előírások sok helyen drámaian javultak. A higiénia hiánya, a patkányok a házban és a nyomornegyedekben való tartózkodás lehetséges kockázati tényező a pestis kialakulásában és terjedésében. Ma a pestis a következő régiókban fordul elő:
- Afrika (különösen Közép-, Dél- és Kelet-Afrika)
- Ázsia (különösen Oroszország, Közel-Kelet, Kína, Délkelet-Ázsia, Mianmar)
- Közép- és Dél-Amerika (trópusi és szubtrópusi régiók)
- Észak-Amerika (USA délnyugati részén)
Pestis: vizsgálatok és diagnózis
- Pontosan mik a tüneteid?
- Mióta vannak jelen a tünetek?
- Utaztál mostanában? Ha igen, hova?
- Volt már kapcsolata rágcsálókkal?
- Észrevettél már rovarcsípést rajtad?
- Ön S3 biztonsági szintű laboratóriumi dolgozó (ezek olyan laboratóriumok, amelyek pestisbaktériumokat tenyésztenek mintaértékelés céljából)?
Ezt fizikális vizsgálat követi. Többek között az orvos kitapintja a nyirokcsomókat, duzzanatot és fájdalmat keresve. Néha a bubópestis tipikus dudorai már kialakultak, ami egyértelmű jelzés. Tüdőgyulladás esetén a tünetek gyakran kevésbé egyértelműek. A köhögés, a véres köpet és a láz könnyen félreértelmezhető súlyos tüdőgyulladásként.
A pontos diagnózishoz a pestisbaktériumot kell kimutatni a szervezetben. Ehhez az orvos megszúrja a duzzadt nyirokcsomót, mintát vesz, és elemzésre elküldi a laboratóriumba. Tüdőpestis gyanúja esetén némi köpet vagy nyálmintát küldenek be. Pestis esetén ezekben a váladékokban, illetve a megduzzadt nyirokcsomókból származó mintaanyagban kimutathatók a betegséget okozó baktériumok.
Pestis: kezelés
A pestis diagnózisának felállítása után a beteget elkülönítik, hogy ne fertőzzen meg mást. Kórházi szobájába csak szigorú biztonsági és védelmi előírások betartása mellett lehet belépni. Kerüljük a beteggel való szükségtelen érintkezést.
Manapság a pestist antibiotikumokkal kezelik, például sztreptomicinnel, gentamicinnel, tetraciklinekkel (pl. doxiciklinnel) vagy kloramfenikollal. Az orvosok általában először intravénásan, injekcióban, majd tabletta formájában adják be a gyógyszert.
Az antibiotikum-terápia megkezdése után a bubópestisben szenvedő betegeket legalább két napig, a tüdőpestisben szenvedő betegeket legalább négy napig elkülönítve kell tartani.
Pestis: a betegség lefolyása és prognózisa
Ha a bubópestis időben észlelik és következetesen kezelik, a prognózis jó, és szinte minden beteg túlél (halálozási arány: 10-15 százalék). Ezzel szemben kezelés nélkül a betegségben szenvedők 40-60 százaléka meghal.
Tüdőpestis és pestis szepszis esetén alacsony a túlélés esélye, ha a betegeket nem kezelik gyorsan. Ha azonban az orvos időben felállítja a diagnózist, és elkezdi az antibiotikum-terápiát, a pestis e két formája miatti halálozási arány jelentősen csökken.
A pestis a középkorban
A pestis a középkor egyik legnagyobb fertőző betegsége. Köznyelvben fekete halálnak vagy fekete pestisnek is nevezik. A név onnan származik, hogy a betegség során a bőr elfeketedik és elhal.
A középkorban nagy pestisjárványok pusztították Európát, és több százmillió emberéletet követeltek. Azonban arra is van bizonyíték, hogy a fekete halál már jóval a középkor előtt létezett. Nem világos azonban, hogy valóban a Yersinia pestis baktérium okozta-e.
1. pestisjárvány (kb. i.sz. 541-750): A középkori pestisjárvány első nagyobb hulláma i.sz. 540-750 között tart. Egyiptomból a Földközi-tengeren át terjedt el Európába egészen a mai Franciaországig. Az első nagy pestisjárvány idején körülbelül 100 millió ember halt meg világszerte, köztük az európai lakosság körülbelül fele. Számos elmélet létezik e tömeges haláleset társadalmi-gazdasági és politikai következményeiről Európában. Egyes történészek az arabok dél-európai terjeszkedéséhez kötik.
2. pestisjárvány (14. és 19. század): 1340 és 1350 között Közép-Ázsiában jelentős pestisjárvány tört ki. A pestis ismét elérte Európát és Afrikát a Selyemút kereskedelmi útvonalán. A világ népessége ez idő alatt körülbelül 450 millióról 350 millióra csökkent. A pestis nagy hulláma néhány évvel azután ért véget, hogy Ázsiában elkezdődött. Kisebb kitörések azonban egészen a 19. századig továbbra is előfordultak Európában.
A fekete pestis: változások az orvostudományban
A középkorban például tilos volt a halottak kutatása. A sok pestishalál miatt azonban ezt az általános tilalmat lassan feloldották, és elfogadhatóvá vált a holttestek boncolása. Ez a felfordulás fontos pillanatot jelent a test orvosi megértésében.
A következő nagy lépés annak felismerése volt, hogy a betegségek fertőzőek lehetnek, és a beteg emberekkel való fizikai érintkezés révén továbbíthatók. Azonban további 200 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez az úgynevezett fertőzés-elmélet meghonosodjon.
Csak a 18. és 19. századi harmadik nagy pestisjárványban derült ki véglegesen a pestis terjedésének módja. Ennek oka az volt, hogy az egyházi szemlélet (a pestis, mint Isten büntetése) már nem volt elegendő magyarázat a lakosság számára. Ez elindította a világosabb magyarázatok keresését. 1894-ben Alexandre Yersin svájci-francia orvosnak és bakteriológusnak sikerült kimutatnia a pestisbaktériumot. Tiszteletére kapta tudományos nevét: Yersinia pestis.
