Boróka az északi mérsékelt éghajlati régiókban honos, mint például Európa, Észak-Amerika és Észak-Ázsia. Németországban és Ausztriában a cserje részben védett. A bogyókat főleg Olaszországból, Horvátországból és Albániából importálják.
Boróka a gyógynövényekben
In gyógynövény, az érett (!), friss vagy szárított bogyótobozokat használjuk, amelyeket általában nevezünk boróka bogyók (Juniperi fructus).
Ritkábban a növény szárított fáját (Juniperi lignum) is használják. Ezt azonban továbbra is csak a népi gyógyászatban használják vízhajtóként és a „vér tisztítás".
Boróka: Különleges tulajdonságok
Boróka egy örökzöld cserje vagy akár öt méter magas kis fa, amely merev, tűszerű hegyes leveleket hordoz. Mindkét nem virága nem feltűnő és sárgás színű. A nőstény növényeken a bogyó alakú gyümölcskúpok (áltermések) fejlődnek. Míg a megtermékenyítést követő első évben még zöldek, a második-harmadik évben kék-feketére változik a szín. Csak akkor érik el a gyümölcsök is.
Borókabogyók és tulajdonságaik
Az érett borókabogyók gömb alakúak, kék-fekete bogyókúpok, akár tíz milliméter átmérőjűek is. Az alsó végén gyakran még van egy szármaradvány, a csúcsán pedig egy kis zárt rést láthatunk, három ütéssel.
A kúpok belsejében, pépbe ágyazva, három vagy több hosszúkás, nagyon kemény mag található, részben összeolvadva a bogyókkal. A szag borókabogyóból meglehetősen különös, fűszeres. Íz borókabogyó édes és fűszeres-aromás.
